16. éve Eső Szolnokon

A lap első ?számai? még a Turczi István szerkesztette Parnasszus mellékleteként jelentek meg másfél évtizeddel ezelőtt, majd több megyei intézmény összefogása és támogatása révén lett önálló kiadvány az Eső. A folyóiratot a kezdetek óta szerkesztő Jenei Gyula a tizenhatodik évfolyam első számának megjelenése előtt elmondta: az idei költségvetést a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) pályázati forrása és a megyeszékhely önkormányzata által megszavazott támogatás biztosítja. Hozzátette azt is, hogy bár számszerűen kevesebb támogatója van idén a lapnak, ebben az évben mégis egy kicsivel több pénzből gazdálkodhatnak, így a korábbiaknál vastagabb Esők jelenhetnek meg negyedévente.

A folyóirat idei első számának illusztrációit a Szolnokon élő, 91 éves Simon Béla szobrászművész alkotásaiból válogatták a szerkesztők. Jenei Gyula a március utolsó napjaiban az újságárusokhoz került idei első Eső kapcsán elmondta azt is, hogy bár rendszeresen jelentkeznek tematikus számokkal, ezúttal nem ilyen készült. A mostani Esőben többségben vannak a megyében élő, vagy ahhoz valamilyen módon kötődő szerzők. Így például Dienes Eszter, Mrena Julianna, Kele-Fodor Ákos, Bistey András és Rékasy Ildikó is publikál a tizenhatodik évfolyam első számban. Ugyanakkor több fiatal szerző is felbukkan a lapban, mint például az alig 18 éves Polák Péter, vagy Molnár H. Magor, aki éppen tíz éve itt publikálta első írásait.

Mindezek mellett Jenei Gyula a szám írásai közül kiemelte Vass Tibor fiktív Csokonai-levelezését illetve a Zságot András név mögé bújt szerző török kori szerelmes történetét. A Munka, metafora címmel Toroczkay Andrással készített interjú kapcsán pedig elmondta, hogy a rengeteget publikáló költő a versek után prózával is próbálkozik, és nem szégyelli kimondani: az irodalommal pénzt szeretne keresni.