Katona élete folyamán a cenzúra miatt nem mutatták be a művet (csak nyomtatott formában való megjelenését engedélyezte a cenzor; a könyv első kiadása meg is jelent nemsokára a Trattner kiadónál), az ősbemutatójára csak 1833. február 15-én került sor Kassán. A cenzor hivatalos indoklása szerint azért a tiltás, mert ?Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét? ? az indoklás mögött valójában az az utóbb megalapozottnak bizonyult félelem húzódhat meg, hogy a darabot, különösen a benne szereplő uralkodógyilkosságot, propagandaként használhatták volna Habsburg- és királyságellenes mozgalmak politikai támogatására.
Nem véletlen, hogy ?a legnagyobb magyar?, Széchenyi István, aki ott volt az 1839. évi bemutatón, viszolygott a Bánk bántól, és politikailag nemkívánatosnak tartotta. Ezt jegyezte le a naplójába 1839. március 23-án: ?Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia.?
Nemcsak hogy a színpadon nem mutatták be a darabot Katona életében, de valószínű, hogy a könyvalaknak is a teljes érdektelenség lett az osztályrésze (egészen az első előadások utánig). Ezt látva Katona elkeseredetten tette félre irodalmári ambícióit és vidékre visszaköltözve életét jogászként folytatta.
A darab ősbemutatója Katona barátjának, Udvarhelyi Miklósnak köszönhető, aki a kassai színtársulat 1833. február 15-ei előadására jutalomjátékául választotta a Bánk bánt. Ő írta le először a remek szót a darabról az előadás színlapján. A kassai társulat több csoportja különböző városokban játszotta a drámát minden évben; a darabnak lassan híre ment; és a könyv iránt is jócskán megnőtt a kereslet.
A harmincas években lassan ugyan, de megkezdődött ?a Bánk bán diadalútja?. Kassán, Kolozsvárott, Budán, Debrecenben tűnt fel műsoron 1833-tól kezdve, évenként egyszer az említett helyek sorrendjében; majd 1839. március 23-án játszották a Nemzeti Színházban, utána öt évig pihentették, és csak 1845-től kezdve szerepelt e színház műsorán évenként többször, hogy az abszolutizmus idején eltiltatván 1858. március 10-én végre megkezdhesse diadalmainak azóta szakadatlan útját.
A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepelt (bár végül a forradalom egyéb eseményei miatt valószínűleg elmaradt az előadás). Operává 1861-ben Erkel Ferenc dolgozta fel Egressy Béni szövegkönyve alapján.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Wikipédia
