Végigjártam már a művelődési ház minden termét, minden emeletét, átlapoztam az összes újonnan megjelent képregényt, megnéztem a gyűjtők kínálatát, hátha találok olyasvalamit, ami jó helyen lenne az én comickupacomban, és természetesen minden régi ismerőssel megbeszéltem már a képregényes világ szépségének és nyomorúságának valamennyi aspektusát.

Legalábbis én így gondoltam. De tévedtem, mert íme itt állok egy pult előtt, ahol sosem látott füzeteket kínálnak. Az ötödik résznél tartanak. Ha nagyon sietnek a kiadással, akkor sem kezdhették fél évnél korábban, ami azt jelenti, hogy a legutóbbi börzén már találkoznom kellett velük. Pontosabban találkoznom kellett volna. Ha meg kényelmesebben dolgoznak, akkor már évek óta a piacon vannak, és így érthetetlen, miért nem láttam őket még soha. Vagy én lettem felületes rajongó, ami valószínűleg oximoron, vagy…  

– Na, nézzük! – biztatom magam. – Miféle füzetek bujkálnak előlem? Széchenyi… a Pilvax… az Akadémia… Aha, itt valami forradalmi kalandról, titkos küldetésről van szó… Hát ezért nem fedeztem föl eddig!

Alaposabban megnézve kiderül, hogy bár a sorozat jobbára Magyarországon játszódik, és valóban egy forradalmi mozgalom történetét meséli el, valójában egyáltalán nem a mi reformkorunkról, 1848-unkról szól. Egy képzeletbeli világ képzeletbeli szabadságküzdelmét mesélik el az alkotók.

Az izgalmas és fordulatos történet szellemesen gondolja újra a 19. század történetét, remekül játszik reális alakok és kitalált személyek vegyítésével, ötletesen viszi vissza a modern technikát a romantikus környezetbe, jó érzékkel kever misztikus elemeket az amúgy jobbára racionális talajon álló históriába, remek dramaturgiával és kedvelhető karakterekkel építi föl a forradalmi mozgalom sztoriját.

A kerettörténet szerint a „Reinaand Birodalom a centenáriumi ünnepségre készül 18.48 március idusán. A Forrás segítségével Európa uraivá vált családdal senki sem mer szembeszállni. Aki megpróbálta korábban, az mind csúfos véget ért. A Forrás által korlátlan hatalomra és modern technológia szert tevő birodalom mindent ellenőrzés alatt tart.

Ám talán van még remény. Gróf Széchenyi Istvánnak van egy terve. A megvalósításhoz azonban segítségre van szüksége. Összeállít hát egy speciális csapatot. Kardos Domán – az utolsó birodalom elleni akció egyetlen túlélője – felel az olyan szituációk megoldásáért, amiket csak ököllel vagy fegyverrel lehet orvosolni. Szilányi Szelestyén – a Kaméleon – az álcázás mestereként segíti a csapatot. Mihálcsy Ella – boszorkány és látó – a természetfeletti ügyek szakértője. A csapat »legfiatalabb« tagja Magor, kinek ifjonti testében felmenőinek több száz esztendőnyi tapasztalata rejtezik”.

– Kik ezek a fura alakok? – kérdezem a stand mögött álló fiatalokat. A legmagasabb válaszol. Mint kiderül, ő Mojzer Dávid, a képregény rajzolója.

– A 18.48 karakterei gyakorlatilag önmagukat írták. Domán kicsit olyan, mint Batman. Izmos, heves vérmérsékletű, a múltbeli megpróbáltatásai miatt mára eléggé magába fordult. Széchenyi pont jókor toppan be az életébe, és a csapattal új célt ad Dománnak. Ráadásul hamar kiderül, hogy Széchenyi tudja, hol lehet Domán rég eltűnt testvére. Persze majd kiderül, hogy a dolog nem ennyire egyszerű…

Szilágyi Domán tökéletes ellentéte: mindenből viccet csinál. Látszólag. Valójában álarcot hord. Keresi önmagát; egy életcélt, mint Domán, amit majd a küldetések után talál meg. Ezért is van Domán és Szilágyi között állandóan nézeteltérés. Ella próbálja a csapatban az egyensúlyt biztosítani. Számos különleges képessége van, amik még szunnyadnak, de majd a történet vége felé felszínre fognak törni. Úgy találtuk ki, hogy habár a múltja borzalmakat rejt, jó szándékú, kedves hölgy legyen, aki próbál mindenkinek segíteni. Végül Magor olyan a csapatban, mint a dzsóker a kártyapakliban. Nemesi családból származik, rengeteg pénze, széles ismerősi köre, kapcsolati hálója van. De az átkot, amit egy boszorkány tett rá, pénzzel nem tudja feloldani, ezért szüksége van Széchenyi segítségére. Később ebből számos bonyodalom lesz még, mivel ő az egyetlen a csapatból, aki kizárólag az érdekei miatt harcol Széchenyi oldalán, és különösebben nem zavarja a Reinaand Birodalom elnyomása.

Rengeteg kérdést lehetne föltenni. Én elsősorban arra vagyok kíváncsi, kinek jutott eszébe, kinek a kreatív elméjét dicséri a tébolyult történet. A neten felfedezhető szövegek szerint egy fiatal tehetség, Rafai Alexandra szövi a mesét, akiről a produkció honlapján kiderül: „Szürrealista, aki pesszimistán szemléli az optimizmust. Horrorkedvelő. Tarantino-rajongó. Hivatásos könyvgyűjtő. Macskákat istenként tisztelő. Olyan ember, aki soha nem hagy félbe egy GTA-küldetést (GTA = a Grand Theft Auto videójáték-sorozat – a szerk.). Megrögzött cipővásárló…”

A rajzokat Mojzer Dávid készíti. Róla azt tudjuk meg, hogy nemcsak készíti, hanem gyűjti is a képregényeket; leginkább az akció, a horror és a thriller vonzza. Persze ez kiderül akkor is, ha belelapozunk a sorozat egyik füzetébe: akció, horror és thriller egyaránt van benne, meg egy csomó izgalmas részlet. A kompozícióknak csak hasznára válik, hogy a sorozat fekete-fehér. Ez nemcsak a drámai hatást biztosítja, hanem a részletgazdag grafikát is élvezhetőbbé teszi.

– Én vagyok a rajzoló és a színező – egészíti ki a netes információcsomagot Dávid. – A párom, Alexandra a 18.48-történet írója; a testvérem, Ákos segít neki a történetben és néha nekem a színezésben, hogy gyorsabban készüljenek a füzetek. Valamint minden olyan dologban eljár – díszdobozkészítés, nyomdai munka stb. –, amik gördülékenyebbé teszik a dolgokat.

A családhoz tartozik köb-ük-ükunokai fokon… illetve a közös barátság okán Márk, aki a webshopot gondozza, az eseményeken fotóz, egyszóval amolyan marketinges munkát végez.

– Mindannyian mellékállásban foglalkozunk a képregényezéssel – teszi hozzá Dávid. – Szerelemprojekt. Magyarországon nem lehet megélni szerzői képregények kiadásából – magyarázza, de hát nem kell magyarázni. Tudom én jól, hogy a magyar piac csak kivételes esetben tartja el a képregénykészítőket… És persze ők is tudják. De nem zavarja őket. Szerelemprojekt. Sőt azt is mondhatnánk: első szerelem projekt.

– A 18.48 volt az első kiadott munkánk, semmilyen nyomdai tapasztalattal nem rendelkeztünk. Autodidakta módon, kisebb-nagyobb hibák árán tanultuk ki a képregényes szakmát (ha van ilyen szakma), de még van hova fejlődnünk.

Mint kiderül, az ötlettel és a rajzokkal annak idején több magyar kiadót is megkerestek, de nem érdekelte őket, ezért a saját kiadás mellett döntöttek. Dávid azt mondja, nem bánták meg. A többiek meg bólogatnak. És ha már belevágtak, mindjárt emeltek is a téten.

– Tavaly kiadtuk egy barátunk, Tóth Szilárd készülő könyvének első fejezetét képregényben. A Z napló című történet négyrészes lesz. A második füzet júliusra várható.

De ne szaladjunk ennyire előre. A 12 részesre tervezett steampunk képregényfolyam még csak az ötödik fejezeténél tart. A kérdés az, hogy amikor kifut a sorozat, lesz-e folyatása a munkának. Tervezik már az új szériát?

Dávid határozottan válaszol.

– A történetnek kerek lezárást találtunk ki, minden szál el lesz varrva. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: nyer a jó, veszít a gonosz. De a győzelemnek ára lesz. Így aztán ezt a sztorit nem lehet majd folytatni. Ám már most több más történet is van a fejünkben. Foglalkozunk a Z napló című képregénnyel, van egy sci-fis elképzelésünk, és felnőttesebb, véresebb nyomozós krimit is tervezünk. Szóval a 18.48-nak vége lesz. Bízunk benne, hogy a többi történetünket olyanok is olvassák majd, akiket a 19. századi steampunk világ nem szippantott be.

Már csak az a kérdés, vajon megtalálta-e célcsoportját a sorozat.

– A kollégáim tízéves gyerekétől az idősebb, ötvenes-hatvanas korosztályig egyaránt vannak olvasóink, ami hatalmas öröm számunka – vigyorog Dávid. – Nem tervezzük túl véresre a sorozatot, nem káromkodnak benne, így tényleg mindenkinek ajánlhatjuk. A visszajelzések alapján tetszik az embereknek, várják a folytatásokat. Szerencsére néha kapunk építő jellegű kritikát, amit meg is szoktunk fogadni, így az új részek egyre kevesebb hibával készülnek.

– Hát igen – hümmögök magam elé. – Tíztől hatvanig… Pont beleférek.

S azzal a táskámba süllyesztek egy-egy füzetet, hogy otthon majd megtudjam, mit rejt az Akadémia pincéje, hová viszik Széchenyit a robotlovak, s hogy legyőzhető-e a Reinaand Birodalom.

Képek forrása: Képregénymarket