18. századi magyar múmiák segíthetnek a tüdőbajkutatásban
A tüdőbaj 2010-ben 1,5 millió ember halálát okozta, miközben a világ lakosságának egyharmada fertőzött, ám tünetmentes. A kifejlesztett vakcina sok lokális járvánnyal sújtott területen nem működik és az antibiotikumok is egyre inkább eredménytelenek a betegség elleni harcban.
Az antibiotikumos kezelés hat hónapot is igénybe vehet, amelyet sok páciens nem tud befejezni. A kezelés sok esetben csak még erősebbé teszi a baktériumot, így az ellen tud állni a szervezet védekezéseinek. Az 1700-1800-as évekből származó ? azokból az évekből, amikor a tuberkulózis fehér pestisként söpört végig a kontinensen ?, igen jól konzervált múmiák csoportja felbecsülhetetlen értékű információkhoz juttathatja a kutatókat a baktériumról és az ellene történő természetes védekezésről.
65 város 200 lakóját ? köztük kereskedők, apácák, papok, orvosok, iparosok, postamester felesége és gyermeke ? temették az észak-magyarországi Vác városában lévő Fehérek templomának kriptájába 1731 és 1838 között. A hűvös levegő (átlag 10°C), az alacsony nedvességtartalom és a koporsók fájára kent fenyőolaj baktérium- és gombaölő hatásának kombinációja ideális körülményeket nyújtott a természetes mumifikálódáshoz. Amit sokáig elkerült a figyelem, mivel a kriptát befalazták, a holttestek pedig feledésbe merültek.
1994-ben egy munkás a templom falán egy repedésre lett figyelmes, s mikor kalapáccsal megütötte, üreges hangot hallott. Néhány csapást követően az egy téglányi vastag fal kezdett összeomlani. Az áttörést követően a munkás egy lefelé vezető, sötét kőlépcsőt talált. A plébánossal együtt lementek a lépcsőn, s egy mennyezetig díszesen kifestett, koporsókkal telerakott kriptát találtak.
A plébános felismerve a ritkaságok jelentőségét ? hiszen a koporsók nem gyakran élik túl ilyen szép állapotban az évszázadokat ? szakembereket hívott, akik a nyughelyeket felnyitva mumifikálódott holttesteket találtak. A kripta mikroklímája megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb melléjük temetett értékeiket, a gyapjúzoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig.
| A tízhónapos korában elhunyt Orlovits Johanna |
A múmiák a Természettudományi Múzeumba kerültek, ahol röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá őket, amely során tuberkulózisra utaló nyomokat találtak a csontokban. Dr. Pap Ildikó, a múzeum embertan tárjának osztályvezetője Mark Spigelman professzorral vette fel a kapcsolatot, aki úttörő szerepet játszott a tüdőbaj baktériumának régészeti maradványokban való kutatásában. A két és félszáz múmia egyedülálló lehetőséget jelent a TBC minél jobb megismeréséhez.
A szövetminták elemzése után a múmiák 89 százalékában találtak a szakemberek TBC fertőzésre utaló bizonyítékokat. Az évszázados leletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a kutatók számára egy olyan gyógyszertörzs kifejlesztésére, amellyel a tüdőbajban szenvedő betegek rövid távon hatékonyan tudják felvenni a versenyt a gyilkos kórral szemben, ugyanis a váci múmiák csupán 35 százaléka halt meg a kórban. Mivel nem volt védőoltás és antibiotikus kezelés, a múmiák fennmaradó 65 százaléka genetikai ellenálló képességgel rendelkezett, amely hosszú távon megoldást jelenthet a tuberkulózis génterápiával történő gyógyításában.