Az 1956-os Intézet munkatársai, M. Topits Judit és Lénárt András tartalmas összeállítást készített az idei Filmszemle vonatkozó témájú dokumentumfilmjeiből:
- Ata filmje - Ata Kandó portré
- Eötvenhat
- Hazatérés - Koszmovszky Edina
- Képzelt forradalom - avagy Osztrák-Magyar Románia
- 56-os nagyítéletesek
- És félt a Párt - keletnémet szolidaritás a Forradalommal
- A félelem nevében - bennünk élő történelem...
- Harminckét sor - 1956
- Hetedíziglen
- Kecskemét 1956
- Rajzolt '56
- Szabad Ózd
- A szabadság dühe (Freedom Fury)
- A vaddiófa árnyéka I. - A megélt forradalom
- Veszélyes képek I-II.
Bevezetőjükben kiemelik, hogy "örvendetes fejlemény, hogy idén először, nemcsak a versenyprogramot, hanem a versenybe be nem válogatott alkotásokat is meg lehet nézni, és hogy a kiadták az információs filmek katalógusát is, így végre az egész évi (dokumentum)filmtermésről lehet tájékozódni". Az ezzel kapcsolatos információközlést azonban nem tartják megfelelőnek, hiszen a Mediawave fesztivál például jóval alaposabb tájékoztatást biztosít az érdeklődőknek. Szintén nem értik, hogy ha a nyomtatott katalógusba nem férnek bele ezek az információk, akkor azokat miért nem jelenítették meg a szemle hivatalos oldalán sem.
Emelllett a bevezető elmondja, hogy az amúgy játékfilmcentrikus szemlén mennyire mostohagyerekek a történelmi dokumentumfilmek. "Olyannyira, hogy a "filmszociográfia", "portréfilmek", tudományos ismeretterjesztő filmek" mellett a történelmi filmeket csak érthetetlen módon a "politikum" témakörébe sorolták az előválogatás során." A filmek összegyűjtésével és értékelésével az volt a szerzők legfőbb célja, hogy a középiskolák tanárai és diákjai számára könnyebbé tegyék a forradalom témakörébe vágó dokumentumfilmek áttekintését, és azok értékelését.
Az alábbi összefoglalóban bemutatjuk az 56-os Intézet szerzőinek filmismertetéseit, azok alapadataival, és ajánlásaival.
A teljes kritikákat az érdeklődők elolvashatják az Intézet oldalán.
Ata filmje - Ata Kandó portré
Adatok:
Rendező: Molnár József
Adatlap a Szemle oldalán
Tartalom: Ahogy a név sejtetni engedi, művészportréról van szó, de hamar kiderül, hogy már műfordító anyukáék meglehetősen liberálisak: kislányukat saját maga által kitalált beceneve után, Atának hívják. Sőt, szokatlan nevelési szokásaikról 1915-ben könyvet is írnak (Ata könyve). Ata a rózsadombi polgári idillt a harmincas években maga mögött hagyja, és férjével, Kandó Gyula festőművésszel Párizsban próbál szerencsét. Ata fotózni kezd, de mielőtt kibontakoztathatná tehetségét, a németek bevonulnak Franciaországba, és a házaspárt visszatoloncolják Magyarországra. Zsidóként átvészelni a háborút nem könnyű feladat, amit a hármas ikrekről való gondoskodás sem tett egyszerűbbé. Ata mégis derűsen emlékszik vissza a legszörnyűbb napokra. 1945 után nincs maradása Magyarországon, és Hollandiába költözik. Rengeteget fényképez, gyönyörű albumokat állít össze, és világhírű válik. Most 92 éves.
Kiknek ajánlott: Atát és filmjét mindenkinek ajánljuk, aki jó kedélyű, idős asszony derűs történeteit szereti hallgatni. De a fényképekért is megéri!
Eötvenhat
Adatok: 2005, színes, 65 perc, video
Rendező: Nagy Ernő
Adatlap a Szemle oldalán
Tartalom: A film 1955-től kezdődően kronologikusan tekinti át a "fokozódó" helyzetet. A vidéki származású, az ELTE Bölcsészkarára járó egyetemisták szemszögéből látjuk az értelmiségi közegben játszódó eseményeket. A Kolhoz Kör "kis Petőfi Körként" a kollégiumi diákok vitafóruma, ahol az érdeklődő tanulók fiatal tanáraikkal (Varga János, Szabad György) szabadon vitathatták meg az aktuális politikai eseményeket, és minden őket érdeklő kérdést. Terítékre kerül március 15-e, a Rajk-temetés október 6-án, és természetesen az október 23-i felvonulás, illetve annak előkészítése. Az egykori "Kolhoz tagokat" külön-külön meséltetik, így több szemszögből ismerhetjük meg a történteket. Ezért aztán teljes bizonyossággal soha nem fogjuk tudni megállapítani, hogy a Rajk-temetést követő "spontán városi séta" során a Sztálin szobornál a csoport mások füle hallatára énekelte-e el a Hunyadi nyitányt ("Meghalt a cselszövő?"), vagy csak maguk elé dünnyögték lázító jelszavaikat, illetve, hogy lepisilték ugyanekkor a zsarnoki talapzatot avagy sem. A nyolcvanas évek archív felvételei mellett az ötvenes évek híradóiból megszólaló Rákosi üres frázisai, valamint a Rajk-temetés feszült, vészjósló hangulatú képi és zenei összeállítása teszi még kézzelfoghatóbbá 1956 világát. A film barátságos és informatív, de a zömében statikus interjúkészítési módszer visszafogja az egykori egyetemisták lendületét.
Kiknek ajánlott: Elsősorban türelmes, bölcsészkarra vágyakozó tanulóknak ajánljuk, ők majd egy-egy nehezebb matekpélda levezetéséért cserében elmesélik a többieknek.
Hazatérés - Koszmovszky Edina
Adatok:
Rendező: Sipos István
Adatlap a Szemle oldalán
Tartalom: A film egy ejtőernyős ugrással kezdődik. Egy szemmel láthatólag nyugdíjas hölgy vállalkozik erre az ugrásra, és lelkendezik utána. Azt gondolhatjuk rögtön: aki ennyi idős korában így tudja élvezni a zuhanást, fiatalnak is biztos belevaló, energikus volt. A hölgy vitalitása hamar be is bizonyosodik, hiszen nemsokára kiderül, ő volt az, aki 1956. október 23-án, a tömeghez csapódva, de hamar magáénak érezve a műegyetemisták 14 pontját, a Rádió előtt, egy riporterkocsira állva, felolvasta a pontokat az összeverődött tömegnek. Az eseményt leírásokból ismerjük, de fotó nem készült. Ha akár egy is készült volna, ma azt mondanánk: Koszmovszky Edina volt a forradalom arca. Így csak azok számára volt az, akik akkor ott voltak a tüntetők között. A 18 éves lány tagja lett annak a tíz tagból álló delegációnak, akik bementek a Magyar Rádió elnökéhez, Benke Valériához követeléseikkel. Megismerjük a menekülni kényszerülő, azóta Nizzában élő Koszmovszky Edina családját, a boldog és szabad nap következményeként idegenben leélt életét.
Kiknek ajánlott: A kizökkentő tényezők ellenére a főszereplő története érdekes; szimpatikus, érzelemmel teli, de pátoszmentes stílusa szerethetővé teszi a filmet. Gimnazistáknak az átélhető személyes történet és az ideális hossza miatt ajánjuk.
Képzelt forradalom - avagy Osztrák-Magyar Románia
Adatok: 2005, színes, 40 perc, video
Rendező: Zágoni Balázs
Adatlap a Szemle oldalán
1956-os tematikájú dokumetumfilm kategóriában elnyerte az 1956-os Intézet Virtuális Nagydíját
Tartalom: Tanulságos film a forradalom egyik eddig feltáratlan romániai következményéről. A békepap az ötvenes évek közepén kiterjedt hálózatot szervez a rendszer megdöntésére. Különös, hogy az egész Romániát mélyen behálózó besúgó szervezet, a Securitate sokáig nem figyel fel a földalatti mozgalomra. A fantazmagóriának - ehelyütt megelégszünk az Osztrák Magyar Románia elképzelt államalakulatra való utalással - az 1956-os magyar belpolitikai forrongás, majd a forradalom kitörése ad realitást. Jó lett volna megtudni, hogy Magyarországon milyen politikusokkal tárgyalt Szoboszlay Aladár, de ez úgy látszik, hogy az alkotók számára sem derült ki. Együtt vannak már a résztvevők, a pátprogram, a turulos címer, az cselekvési terv, de a végén persze semmi sem jön össze; a tagok többsége beijed és nem lép akcióba. Egy évvel a szervezkedés csúcspontja után pedig kíméletlenül lesújt a Secu: állam elleni összeesküvés miatt tíz vezetőt kivégeznek és sokan hosszú börtönbüntetést kapnak.
Kiknek ajánlott: Habár a téma nem a forradalom fő sodrához tartozik, fiatalabb nézőknek is kifejezetten ajánljuk.
56-os nagyítéletesek
Adatok: 2005, színes, 59 perc, video
Rendező: Mohi Sándor, Tényi István
Tartalom: A filmben Szlama Árpád katonatiszt és egykori győri fogolytársai börtöntörténeteit ismerhetjük meg. A főhőssel együtt bejárjuk a pesti VIII. és IX. kerületi fegyveres harcok helyszíneit, amelyek az elmúlt ötven év alatt jelentősen megváltoztak (Kálvin tér és környéke), ugyanakkor néhol még az eredeti golyónyomokat is látni véljük az épületek vakolatában (József utca). Nagyon érdekes továbbá, hogy a börtönbe milyen módon tudtak mini rádiókészüléket becsempészni. A film után, a cím ígéretéhez képest mindenféle információ nélkül maradunk a hosszú börtönbüntetésre (10 év feletti büntetés), ítéltek személyét, számát, tetteit stb. illetően.
Kiknek ajánlott: A filmet a szenvedéstörténetekre fogékony, valamint az emberi lélek furcsaságait elemezni szerető fiatal és idősebb nézőknek ajánljuk.
És félt a Párt - keletnémet szolidaritás a Forradalommal
Adatok: 2005, színes, 43 perc, video
Rendező: Kiszely Gábor
Tartalom: A történet a II. világháború befejezésével, Európa újrafelosztásával indul, kevéssé ismert berlini archív képsorokkal, majd a potsdami konferencián, a szovjet megszállási övezeteken át, az 1953-as berlini munkásfelkelés igazi unikumnak számító képein keresztül jut el az 1956-os magyar forradalom témájáig.
Itt kezdődik a három egykori jénai egyetemista története. A történetekből kibontakozik, hogy az egykori NDK-ban 1956-57-ben általános, a magyar forradalommal való szolidaritás-megnyilvánulások (falpingálás, röplapozás, piros-fehér-zöld szalag a hajban) mellett a Jénai Egyetemen rendeztek egy szolidaritási diákbált, ahol a magyar nemzeti színekkel feldíszített bálteremben egy akkor viccesnek gondolt szolidaritási jelenetet is előadtak. A szervezőket 1958 tavaszán tartóztatták le, összesen 114 év fegyházbüntetést szabtak ki rájuk. Az interjúalanyok is 2-6 év büntetést töltöttek le, és utána ki maradt az NDK-ban, ki az NSZK "politikai fogoly vásárlási akciójának" keretében került nyugatra, és vált némi késéssel matematikussá, fizikussá. A film a rendszerváltás, a fal bontásnak képeivel, és Németország egyesítésével zárul.
A félelem nevében - bennünk élő történelem...
Adatok: 2005, színes, 52 perc, video
Rendező: Boros Zoltán
Tartalom: Marosvásárhely 1956: Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem néhány hallgatója, egy baráti kör, az egyik társuk Tesla magnóján Tamási Lajos verset, a Piros a vér a pesti utcán címűt hallgatják meg. 1959. március: ugyanezen, akkor már ötödéves, végzős fiatalokat egy egyetemi gyűlésen ezért a "bűnükért" kizárják a hallgatók sorából. Néhány év kényszerű, fizikai munkásként eltöltött év után (bányászként, lakatosként, fúrómunkásként vagy ólomüveg szerelőként) jórészt visszakanyarodhattak az orvosi pályára, és ki Erdélyben maradt, többen a 70-80-as években átjöttek Magyarországra, és itt helyezkedtek el orvosként. A dokumentumfilm az ő rögös indulásukat és az egész életükre kiható egyetemi döntést járja körbe.
Kiknek ajánlott: Bár nem a klasszikus értelemben vett 56-os film, a gimnazistáknak mégis jó szívvel ajánljuk.
Harminckét sor - 1956
Adatok: 2005, színes, 56 perc, video
Rendező: Mérei Anna
Tartalom: A film az 1956 utáni megtorlás időszakának eseményeiről szól: két család (egy értelmiségi és egy munkás), Vásárhelyi Miklós és Bali Sándor otthon maradt feleségének, gyerekeinek példáján mutatja be a börtönre ítélt férfiak családjának helytállását, a kort, a társadalom szülte nehézségeket. A személyes sorsok felidézik azt is, hogyan élte meg a magyar társadalom 1956 bukását és a megtorlást, hogyan viszonyultak az áldozatokhoz. A film számmisztikája: a 32 sor a börtönből írható level sorainak számára utal, a film (biztosan nem véletlen) hossza pedig csendes tisztelgés a forradalom előtt.
Ennek a dokumentumfilmnek a versenyprogramban lett volna a helye.
Kiknek ajánlott: Gimnazistáknak kidolgozottsága, dramaturgiája, személyes történetei, képi világa és hossza miatt jó szívvel ajánljuk.
Hetedíziglen
Adatok: 2005, színes, 63 perc, video
Rendező: Mohi Sándor, Tényi István
Tartalom: Az alkotópáros folytatja az 56-os nagyítéletesek kusza történetszövését. (Szlama) "Árpád bátyánk" lakótelepi lakásában rezzenéstelen arccal figyeli a videóról vetített, 56-os árvákkal készült képes riportokat. Ahhoz képest, hogy róluk szólna a film, a dokumentaristáknak kettőnél több 1956-ban árván maradt, meghurcolt embert nem sikerült megszólaltatniuk. Ekrem Kemál György felbukkanása a Terror Háza előtti csendes megemlékezésen nem tűnt túl hiteles alakításnak, de legalább most nyilvánosan is elmesélhette édesapja forradalmi szerepének és halálának a történetét. Egyedül a nevelőintézetben nevelkedett lány és Marek Olga szörnyű történeteiért érdemes megnézni a filmet. Ők azok közé a kisemmizett 56-os gyerekek közé tartoznak, akiket nemcsak a hatalom, hanem a szomszédok, az iskola- és a munkatársak is kiközösítettek, és képtelenek voltak ez ellen bármit is tenni. Szegény származásuk és az értelmiségi pártfogók hiánya tartósította helyzetüket a társadalom peremén.
Kiknek ajánlott: Diákok és tanárok számára is hasznos észrevételekkel szolgál a megbélyegzett emberek és a kisközösségek viszonyának lélektanát a filmben értően elemző szociálpedagógus.
Kecskemét 1956
Adatok: 2005, színes, 60 perc, video
Rendező: Körtési Béla, Martinidesz László
Tartalom: Az alkotás a kecskeméti 56-os eseményeket dolgozza fel, ma még élő szabadságharcosok és szemtanúk vallomásai alapján. A felkelés egyik vezéregyénisége kis ünnepséget szervez bajtársainak. Felkeresik az 56-os emlékművet, majd egy ünnepi asztal körül, és különféle kecskeméti helyszíneken idézik fel a korabeli eseményeket. Az alkotók hosszan idézik a forradalom budapesti helyszíneit és eseményeit, a Bem téren, a Margit hídon, a Rákóczi úton stb. készült felvételekkel.
Kiknek ajánlott: Gimnazistáknak ezt az antifilmet nem ajánljuk, még kecskemétieknek sem, mert vagy halálra fogják unni magukat, vagy bekövetkezik a Karinthy Frigyes által már megírt "röhög az osztály".
Rajzolt '56
Adatok: 2005, színes, 27 perc, video
Rendező: Szádvári Lídia
Tartalom: A portréfilmben Muray Róbert festőművész, aki az 1956-os forradalom idején a Képzőművészeti Főiskola adjunktusa volt, beszél az 1950-es évek helyenként nyomasztó főiskolai légköréről, a diákok mozgolódásáról, majd 1956. október 23-ról, amikor egy fényképezőgéppel a kezében vett részt a tüntetésen, a felszabadító fellélegzésről a forradalom napjaiban, és a félelmetes november 7-i vérengzésről, amikor négy diákot megöltek a főiskolán. A főszereplőre is megpróbáltatások vártak, mert ifjonti lelkesedésében a tüntetésen készített fényképeinek egy részét kitette a főiskola faliújságára; több közülük egy olasz képes hetilapban is megjelent - a szerző nevét is feltüntetve. Ennek következményeként egy házkutatás után internálták Kistarcsára, több tekercs filmet és diát pedig elkoboztak. A kényszerű pályamódosítás után több művészeti díjat - hiába a sok felterjesztés - nem kapott meg a Kádár-rendszerben.
Szabad Ózd
Adatok: 2004, színes, 95 perc, video
Rendező: Dékány István
Tartalom: Dékány István a fővárostól távol eső, határ menti iparvárosba kalauzol minket, ahol a forradalom tipikusnak mondható eseménysora (hírek a pesti eseményekről, szervezkedés, felvonulások, munkástanács alakítás, erőszak, áldozatok, szovjet bevonulás, bíróság elé állítás és konszolidáció) kicsiben ugyanúgy lejátszódott, mint az ország nagyobb településein. A történések - egyetem vagy más kiemelt jelentőségű kultúrintézmény híján - természetesen a városi lakosság nagy részét foglalkoztató kohászati üzemek körül zajlottak. A legfontosabb új intézmény az életet szervező munkástanács lett, amely november 19-ig vezette a várost, és saját lapot is megjelentett, a Szabad Ózd-ot. A lap felelős szerkesztőjének Szakács Albertet nevezték ki. Az ő karakteres figurájáról szólt volna a film, de az alkotók és a nézők pechjére a kiszemelt főszereplő a forgatás elején meghalt. A film legnagyobb erénye, hogy nem akarja felnagyítani az események jelentőségét; ez egy kisváros, tűzoltózenekarral, szerény vágyakkal és lehetőségekkel - nem itt fogják megváltani a világot.
Kiknek ajánlott: Korrekt, akciómentes film, kitartó és a rézfúvós zenéért rajongó nézőknek ajánljuk.
A szabadság dühe (Freedom Fury)
Adatok: 2005, színes, 90 perc, video
Rendező: Colin Keith Gray
Tartalom: A dicsőséges forradalom és az ötvenes évek világverő magyar vízilabda válogatott párhuzamosan futó történetének dramaturgiai csúcspontja a Melbourne-i Olimpia véres botrányba fulladó szovjet?magyar mérkőzése. (Nyertünk, igaz, hogy mindenki nekünk drukkolt, a nézőktől a bírókig.) Az érzelmi fokozást nemcsak a forradalom megjelenített, és természetesen az edzőtáborban készülő pólósokat is megérintő rendkívüli eseményei, hanem a saját időszámítás bevezetése is elősegíti: a feliratokban a dátumok mellett azt is feltüntetik, hogy hány nap van még hátra az olimpia kezdetéig, hiszen a sportolóknak ez mindennél fontosabb.
A Szabadág dühe a magyar gyártású filmekhez képest óriási anyagot mozgat meg, megszólaltatják a még életben lévő hét egykori válogatottat, a szovjet csapat tagjait is, az ?56-ban Amerikába disszidált hírességek közül Király Bélát, Lipták Bélát, és feltehetően a nemzetközi kitekintés kedvéért Szergej Hruscsovot, az egykori pártfőtitkár fiát. Rengeteg archív felvételt használnak, és a vízilabda bemutatásához segítségül hívják az Egyesült Államok 2002-es férfi válogatottját is.
A producerek között Andy Vajna mellett nem kis meglepetésre Quentin Tarantino nevét is olvashatjuk. Mindezek nyomán egy izgalmas, pörgő, humorban és katartikus pillanatokban gazdag filmet láthatunk. És: folyt. köv. - idén elkészül a játékfilmes verzió is.
A vaddiófa árnyéka I. - A megélt forradalom
Adatok: 2005, színes, 56 perc, video
Rendező: Péterffy András
Tartalom: A portréfilm egy szép szituációval indul: Rácz Sándor, a főszereplő, a 301-es parcellában elmondja, október 23-a táján mindig kijön ide, hogy egy-egy frissen hullott diót a zsebébe csúsztasson, és hazavigyen a falujába, hogy az udvarán növekedő diófa majd akkor is emlékeztesse a kivégzett bajtársakra, ha már nem tud ide kijönni.
A kerettörténetnek gondolt szitáció után egy szabályos portréfilm kezd kibontakozni: Rácz Sándor a Standard (később Beloiannisz) gyárban eltöltött tanonc, majd fiatal munkásidejére emlékszik, a háború utáni időszakra, a korabeli munkás-önigazgatásra, és személyes közelítésen keresztül hamar eljut 1956. október 23-ig, a Sztálin szobor ledöntéséig. A főszereplő mondanivalója összeszedett, a felvételi helyzetek azonban nagyon konfúzusak. Az interjúalannyal először villamosozunk a Beloiannisz gyár felé, aztán a Móricz Zsigmond körtér a helyszín, majd valószínűleg a gyár előtt (de a környezetből nem érzékelünk semmit), aztán hirtelen egy fiataloknak tartott előadás kellős közepébe csöppenünk, majd egy szabályos, ülő interjúszituációba. Beszél a Munkástanácsok megalakulásáról, arról, hogy hogyan választották (többször) ellenszavazat nélkül Munkástanács elnökké és Kádár Jánossal való tárgyalásaikról. Szívszorítóan szól a november 23-i sztrájkról, amikor Budapest utcái kiürültek, és a december 4-i nőtüntetésről. Megrázó, amint elmeséli letartóztatásának körülményeit, a tárgyalást. A végkövetkeztése: "Én ezt (az utat) nem választottam. Én csak szerszámkészítő akartam lenni."
Veszélyes képek I-II.
Adatok: 2005, színes, 50+55 perc, video
Rendező: Kecskeméti Kálmán
Tartalom: A film bemutatja azokat a képzőművészeti alkotásokat is, amelyek a forradalom napjaiban készültek. Pl. Rapaich Richád Lille-ben élő festő - fényképezőgép híján - a forradalom napjaiban szedett-vedett-talált papírfecnikre, az időpontot és a helyszínt megjelölve, nagyon életszerű ceruzarajzokat készített a látott eseményekről. Fontos interjú Franciszek Starowieyski lengyel grafikussal, a forradalommal való lengyel szolidaritás jelképéről, a síró galamb motívumról. Interjú Kéri Ádám festőművésszel, akinek 1973-as triptichonja első képén egy piszkosfehér téglafal látható, a másodikon ugyanez a fal egy géppisztolysorozat golyónyomaival, végül a fal lemeszelve: a forradalom és a felejtés szimbólumai. Beszélgetés Haraszty István szobrászművésszel, aki a Kádár-korszakban az október 23-ákat úgy ünnepelte, hogy minden évben 56-os emlékművet készített saját magának (a filmben látjuk az 1962-es, 64-es, 67-es emlékező szobrait).
Kiknek ajánlott: a film érdekes, szerkesztett, de hosszú (a két rész 105 perc). Kicsit túlbeszélt, egy rövidebb, sűrűbb film nézhetőbb lenne. Szakirányú (pl. képzőművészeti) iskoláknak ajánljuk, de inkább részeként levetítve.
