1773. november 17-én született Debrecenben, apja borbély és felcser, anyja szűrszabó leánya volt. 1786-ban anyja elözvegyült, nehezen nevelte fiát, akinek tehetségét a debreceni kollégiumban tanítója, Háló Kovács József fedezte fel. Csokonai II. József halála után írta első közéleti verseit (Magyar! Hajnal hasad!, A pártütő), a társadalmat bíráló allegóriáit és szatíráit (Az istenek osztozása, Békaegérharc) és szépprózai műveit (A bagoly és a kócsag, A pillangó és a méh). 1790-ben elküldte verseit Kazinczynak, ő további alkotásra bíztatta. Dugonics András népiessége is hatott rá, de vonzotta a felvilágosodás: Rousseau, Voltaire, Pope írásait olvasta. A nyugati irodalmat is tanulmányozta, olasz költőket, A természet módszerét, Holbach ateista művét és Metastasiót fordította.
1793-ban tucatnyi saját és fordított színművet küldött a pesti színjátszóknak, köztük A méla Tempefőit. Ebben a magyar kulturális viszonyok elmaradottságát mutatja be, az alcímben summázva véleményét: "Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!". Mozart "szabadkőműves" operáját, a Varázsfuvolát is fordítani kezdte Boszorkánysíp címmel. A jakobinusok terveiről Kazinczytól hallott, így születtek bölcselő költeményei (Az estve, Az álom, Konstancinápoly). Ezekben materialista alapon támadja a nép kizsákmányolását, a "denevér babona, bagoly vakbuzgóság" vallását. Finom, rokokó verseit nyugat-európai időmértékes-rímes verselésben írta. Dalstílusa Petrarcától ered, amit klasszikus mitológiával, érzelmes természetábrázolással, vaskos diákhumorral, a népdal egyszerűségével vegyített. Dalai kéziratban s énekelve terjedtek.
1794-ben mint togátus diák a poétai osztályt vezette, szabadban tartott órákat, énekre, táncra, színjátszásra is rávette diákjait - a kollégiumból ezért s tán jakobinus kapcsolatai miatt zárták ki. 1795-ben Pesten Dugoniccsal és Virág Benedekkel találkozott, s egy kötetet összeállított, de nem tudta kiadatni, csak hét verse jelent meg Kármán József Uránia című folyóiratában. A sárospataki jogakadémián tanult, majd a pozsonyi országgyűlésen keresett támogatót művei kiadásához, de csak a maga szerkesztette Diétai Magyar Múzsa füzeteiben tudta őket megjelentetni.
