1805. szeptember 4-én született Zabolán. Nagyenyedi tanulmányai (1813-1824) elvégzése után állami szolgálatba lépett. Kolozsvárott 1826 és 1837 között a királyi főkormányszék tisztviselője, 1837-1847 között tanácsosa, majd 1849-ig erdélyi kincstárnok volt. 1848. októberében a székelyek agyagfalvi gyűlésének elnöke lett. Decemberben ő adta át az erdélyi Gubernium petícióját az olmützi udvarban, mire 10 hónapig őrizetben tartották. Távollétében halt meg felesége, Rhédei Mária. 1849 után visszavonult az aktív élettől, de 1860-ban kiadott az október diploma után az erdélyi főkormányszék elnöke lett, de rövidesen lemondott tisztségéről. 1865-ben ismét bekapcsolódott a politikai életbe. 1867-71 között az Andrássy-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere lett. Hivatala idején épült meg az Erdélyt Magyarországgal összekötő vasút.
Jogosan nevezhették Erdély Széchenyijének. Saját költségén újíttatta fel a Kolozsvári Nemzeti Színház épületét, 1843. január 3-án ugyanis az országgyűlés egy öttagú választmányra bízta a színház vezetését, amelynek elnöke Mikó lett. Az erdélyi református közéletben is kiemelkedő tevékenységet folytatott. A nagyenyedi kollégiumnak 1838-tól, az erdélyi egyházkerületnek 1840-től volt egyik főgondnoka. Az 1849-ben feldúlt nagyenyedi kollégium helyreállítása is a személyéhez fűződik. Helyreállíttatta az épületet, a könyvtárat és az éremgyűjteményt saját tárgyaival látta el. Bőkezűen segélyezte a kolozsvári és a szászvárosi gimnáziumokat. A sepsiszentgyőrgyi gimnáziumot már életében gazdagon támogatta, végrendeletében további 60 ezer forintot hagyományozott rá. A kolozsvári teológiai akadémia alapját 4 ezer forinttal egészítette ki.
Megalapította az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, az Erdélyi Nemzeti Múzeum működéséhez kolozsvári nyári kastélyának felajánlásával járult hozzá. A Magyar Történelmi Társulat alapító tagja volt, ahol haláláig az elnöki tisztséget látta el. Jelentős szerepet vállalt a kolozsvári tudományegyetem felállításában. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta tagjai sorába. 1876. szeptember 16-án halt meg Kolozsvárott. Mellszobrát az általa nemzetének ajándékozott kolozsvári "múzeum-kertben" 1889. jún. 10-én leplezték le.
Fő művei:
Erdély különválása Magyarországtól. Buda, 1860.
Erdélyi történelmi adatok 1-3. Kolozsvár, 1855-1858.
Bod Péter élete és munkái, 1862
Benkő József élete és munkái 1867.
(Forrás: Magyar Protestáns Panteon)
