Arisztokrata családban látta meg a napvilágot, apja Mária Teréziától grófi címet kapott, sőt a császárnő az elsőszülött Teréz keresztanyai tisztét is vállalta. A családfő - aki II. József császár nevelésügyi referense volt - négy gyermekét maga tanította zongorára, valamint angol és görög nyelvre. Korai halála után anyagi gondtalanságuk megszűnt ugyan, de még így is Bécsben tölthették az esztendő egy részét, ahol tevékenyen részt vettek a császárváros kulturális életében. Itt ismerkedtek meg Beethovennel is, akivel egy életre szóló barátságot kötöttek, és később martonvásári kastélyukban is vendégül látták. Sokan az ifjú Terézt tartják a "halhatatlan kedvesnek", akinek a zeneszerző a Cisz-moll szonátát ajánlotta, mások a múzsát Jozefin nevű húgában vélték felfedezni.
Teréz apja síremlékénél fogadta meg, hogy soha nem megy férjhez. Testvérei sorban családot alapítottak, ő azonban egyedül maradt. Amikor 1808-ban egyik húga négy gyermekkel megözvegyült, magára vállalta a feladatot, hogy a gyerekek számára megfelelő nevelőintézetet keres. Bejárta Európát, utazgatása során találkozott a svájci Yverdonban a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjával, Pestalozzival. Ő beszélt neki először a gyermek értékeiről, méltóságáról, ennek hatására határozta el Brunszvik Teréz, hogy a gyermeknevelésnek szenteli az életét. Felismerte és azt hirdette, hogy "A korai nevelés a legfontosabb! Az, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életére."
Visszatérve haladéktalanul hozzákezdett tervei megvalósításához, de rá kellett jönnie, hogy falakba ütközik: nem csak közöny, hanem meg nem értés, sőt gúny fogadta. Sem az arisztokrácia, sem a Helytartótanács támogatását nem sikerült megszereznie, ő azonban nem adta fel. Széles körű gyűjtést szervezett, míg a szükséges összeg a rendelkezésre nem állt, így nyílhatott meg 1828. június 1-jén Budán, a Mikó utcában az első magyarországi óvoda. Igazi úttörő vállalkozás volt ez, hiszen még az európai kontinensen is kevés kisdedóvó létezett, a Habsburg Birodalomban pedig ez a budai intézmény volt a legelső. Brunszvik Teréz közreműködésével tizenegy, az ő szorgalmazásával pedig haláláig nyolcvan óvoda létesült Magyarországon. A kettő-hét éves korú gyermekek világi nevelésben részesültek, hasznos ismereteket tanultak: olvasást, számolást, éneket, környezetismeretet, vallásos tartalmú foglalkozásokat tartottak, idegen nyelvi alapokat kaptak.
Brunszvik Teréz még ugyanebben az évben megalapította az óvodából kikerülő, hét éven felüli leányok számára a krisztinavárosi ipariskolát, ahol kézműipari jártasságot sajátítottak el a tanulók. A nemesi ellenzék haladó szellemű képviselőivel - Kossuth Lajossal, Bezerédi Istvánnal - 1836-ban megszervezte a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Egyik legkövetkezetesebb támogatója volt a hazai nőnevelésnek, és a nők egyenjogúsításának. Az 1840-es években jelentős szerepet vállalt unokahúga, Teleki Blanka leánynevelő intézetének létrehozásában. Elsőnek fogalmazta meg azt, hogy a nevelést tanulni kell, még a családi nevelést is.
Hihetetlen munkabírással dolgozott: minden nap hajnalban kelt, és az éjfél még az íróasztalánál találta. Emlékiratai, kiterjedt levelezése, pedagógiai feljegyzései nem csak forrásértékű neveléstörténeti dokumentumok, hanem társadalomtörténeti korrajzok is, noha máig kiadatlan kéziratként hevernek a könyvtárakban.
A reformkor nagyjai közt van a helye, akinek élete, közéleti tevékenysége ma is példát mutat. Halálának helyéről és időpontjáról ellentmondásosak az információk. Egyes források szerint 1881. szeptember 17-én halt meg Martonvásáron, a másik úgy pontosít, hogy 1883-ban halt meg Vácdukán, és Martonvásáron helyezték örök nyugalomra.
(Múlt-kor/Panoráma)
