 |
Öveges József 1895. november 10-én született a Zala megyei Pákán, apja családja kétszáz év óta tanítóskodott. Néptanító apja korán meghalt, anyja négy gyermeket nevelt fel. Öveges a győri bencésekhez, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba, 1912-ben lépett be a piarista rendbe. 1919-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, 1920-ban pappá szentelték. A piaristák gimnáziumaiban tanított Szegeden, Tatán, Vácott és a fővárosban; 1946-ban kilépett a rendből.
1946-47-ben a Közgazdasági Egyetem tanárképző intézetében meghívott, majd rendes fizikatanár lett. 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt. Első könyvét még Tatán írta 1929-ben, Időjóslás és időmeghatározás címmel, melyre az előfizetőket neki kellett összegyűjtenie - akár Csokonai korában.
Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozta az új magyar természettudományos ismeretterjesztést. A bonyolult kísérleteket is oly egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették. Számos kísérletét egyszerű eszközökkel, egy konyhaasztalon is el lehetett végezni.
A kísérletező fizika-tanítás, a népművelés és az erre irányuló módszerek és intézmények kiemelkedő szószólója volt. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban (TIT) filmvetítéses előadásokat tartott. 1970-től természettudományi játszóházakat tervezett, ahol szülők és gyermekek együtt ismerkedhettek volna a természet törvényeivel. A Bocskai és Zsombolya út sarkán létre is jött a TIT Természettudományi Stúdiója, ám az építkezés elvitte a pénzt, s az Öveges által elképzelt kísérletező játszóház nem valósult meg. Megszervezte viszont az ún. jelenség-bemutató kiállításokat, amelyeken a látogatók is kísérletezhettek - ezek voltak az első interaktív bemutatók Magyarországon.
