 |
Apja, Menachem Mendel Dessau szegény tóramásoló volt, fia az ő emlékére vette fel a Mendelssohn (Mendel fia) nevet. Gyermekkorában a bibliát és a talmudot tanulta, de gyenge idegei és púpos gerince miatt sokat betegeskedett. 1743-ban Berlinbe ment, Fra:nkel rabbinál talmudot, továbbá matematikát, latint, angolt és franciát is tanult. Leibniz, Wolff és Locke munkáit tanulmányozta, az utóbbi jelentősen hatott rá. Két évig igen szűkösen élt, egy héber folyóiratot szerkesztett, ám ez érdeklődés hiányában megszűnt. 1750-ben Issak Bernhard selyemgyárosnál lett házitanító, aki később üzletébe is bevonta őt.
1754-ben találkozott Gotthold Ephraim Lessinggel, s életre szóló barátságot kötöttek. A német drámaíró A zsidók című, 1749-es drámája nemeslelkű hősét vélte benne megtestesülni, s 1779-es darabját, A bölcs Náthánt Mendelssohnról, a vallások egyenlősége és a vallásszabadság hirdetőjéről a "német Szókratészről" mintázta.
Mendelssohn első művét, a Filozófiai beszélgetéseket - melyben Leibnizet méltatta - Lessing a szerző tudta nélkül adta ki. Közös művük volt a "Pope, egy metafizikus". Mendelssohn 1755-ben adta ki Levelek az érzelmekről című írását. 1763-ban A metafizikus tudományok evidenciájáról szóló értekezésével Kant ellenében elnyerte a Porosz Tudományos Akadémia irodalmi díját, ekkor II. Frigyes király mentesítette őt a zsidókat sújtó korlátok alól. Műve a metafizikai állítások igazolhatóságát a matematikai tételekével vetette össze.
Leghíresebb munkája, a Phaedon, vagy a lélek halhatatlanságáról (1767) az egyre terjedő materializmussal vitázott. A címmel Platón előtt tisztelgett, s elnyerte vele Herder és több német fejedelem barátságát. E művét már 1793-ben lefordították magyarra. 1770-ben jelent meg Kohelet-(A prédikátor könyve) kommentárja, és Maimonides logikájának magyarázata. 1771-ben vitába bonyolódott Lavater svájci teológussal, aki felszólította: ha nem tudja cáfolni Charles Bonnet kereszténységre vonatkozó teológiai érveit, térjen át erre a hitre.
Bár Mendelssohn gyűlölte a hitvitát, úgy érezte, ez esetben hangot kell adni zsidóságának. Végül idegösszeomlást kapott, amelyből csak 1774-ben lábalt ki, ekkor kezdte fordítani a Zsoltárok könyvét. 1778-ban írta A zsidók vallási törvényeit, ebben a polgári jogokkal is foglalkozott. Következő munkája a Tóra, azaz Mózes öt könyvének német nyelvű, de héber betűkkel nyomtatott változata volt, melyhez barátjával, Salomon Dubnoval írt kommentárt, segítve a zsidókat hagyományaik s a német kultúra összeegyeztetésében. A zsidók ebből tanulták meg a német irodalmi nyelvet, s sikere volt Angliában, Franciaországban és Hollandiában is, de a konzervatívok sokat támadták, egy ortodox rabbi betiltotta a használatát.
