egy
Neal White: Jacques Henri Lartigue, 1974
Neal White/luminous-lint.com

1. Nézz figyelmesen!
Lartigue már gyerekként elkezdte tudatosan figyelni a külvilágot, az előtt, hogy egyáltalán fényképezőgépe lett volna. John Szarkowski visszaemlékezése szerint, úgy tűnik, hogy a művész ötévesen fedezte fel a modern fotográfiát, fényképezőgép nélkül. ?A nyári vakáció idején túl fiatal voltam, hogy csatlakozzak a bátyám és a barátai játékához ? én voltam a ?megfigyelőjük?. Zsonglőrködtek, kézenálltak vagy automobil-versenyeket tartottak ládákra szerelt kerekekkel. Csak megfigyelő voltam, de titokban, mélyen magamban, nagyszerű felfedezést tettem! Az által, hogy kinyitottam és becsuktam a szememet egy ?bizonyos módon?, megtaláltam a módját, hogy megörökítsem az összes képet, amely tetszett!? A következő évben elkészítette első fényképét, utána nem sokkal pedig megkapta azt a kézikamerát amelyre szüksége volt ahhoz, hogy megörökítse a versenyeket, az ugrálásokat, a mozdulatokat.

lartigue_03-1
Jacques Henri Lartigue: Chateau de Rouzat
1905 Jacques Henri Lartigue/artsy.com


2. Fotózd azt, ami körülvesz és érdekel!

Lartigue legtöbb gyermekkori képe a családját, illetve annak különböző tevékenységeit örökíti meg. A feltalálókkal és kalandorokkal teli, gazdag családot könnyelműség és energikusság jellemezte. Az apja (ő tanította fényképezni is Lartigue-ot) például vitorlázórepülőket és versenyautókat épített ? ennek a háttérnek köszönhetően a fiú a modern kor találmányaival, eszközeivel is rendre kapcsolatba került. Lartigue és fényképezőgépe pedig ott volt mindenhol, a családi bolondériák és szenvedélyek mind megjelennek a fotóin. Ugyanakkor később is, egész élete során a közvetlen környezetében találta meg a képei tárgyát: családi élet, játékok, sportok, vakációk, híres barátok, de a természet is lenyűgözte (különösen a virágok), folyamatosan dokumentálta a világ változó apróságait, vásznon és filmen egyaránt.

lartigue_02-1-1060x1169
Jacques Henri Lartigue: Uszoda Château de Rouzat-ban, az unokatestvérem, Jean Hauget, 1910 Jacques Henri Lartigue/moma.org


3. A látás öröme

Lartigue a szó klasszikus értelmében vett amatőr volt. A kor legjobb eszközei álltak a rendelkezésére és a család anyagi helyzete lehetővé tette számára, hogy a hobbijainak élhessen ? így mindenféle kényszer nélkül, kizárólag a saját kedvére fotózhatott. Tinédzserként ugyan eladott néhány képet sportmagazinoknak, később festő lett, és felnőtt kora nagy részét képzőművészként és dizájnerként töltötte. A fotózást mindeközben sem hagyta abba. Ugyanakkor nem azért fényképezett, hogy a képeit kiállítsa vagy megjelentesse, a fotói évtizedeken keresztül csak családi albumokban kaptak helyet. Első egyéni kiállítását John Szarkowski rendezte meg a MoMA-ban, 1963-ban ? Lartigue ekkor hatvankilenc éves volt. ?A fotográfust csak az élet iránti étvágy tartja meg: a médium egyszerűen csak közvetítő? ? írta Szarkowski Lartigue kapcsán, akinek az élet szeretete, a látás öröme egész élete során megmaradt. ?Bármi történjen, az nekem rendben van. Még most is, amikor az emberek azt mondják, rossz idők járnak, elbűvölő dolgokat találok. Minden idő lehet boldog, minden ország lehet szép? ? mondta Lartigue 1983-ban.

lartigue_01-1464x1080
Jacques Henri Lartigue: Avenue des Acacias, Párizs, 1911
Jacques Henri Lartigue/moma.org

+1 Szeresd a színeket!
Bár Szarkowski csak Lartigue korai, fekete-fehér képeit állította ki ? és később ezek a fényképek kerültek be a fotótörténeti munkákba ?, a művész életében a színek is fontos szerepet játszottak. Minthogy festő (is) volt, talán nem meglepő, hogy színes fotókat is készített: ?Az élet és a szín számomra elválaszthatatlanok egymástól? ? mondta. Először 1912 és 1927 között fotózott színes filmre, mielőtt annak korlátai miatt és a szükséges eszközök hiánya végett abba nem hagyta ? az akkori színes film még nem volt alkalmas arra, hogy megörökítse a spontán pillanatokat. Az 1950-es években azonban ismét elkezdett színes filmeket tenni a Rolleiflex és Leica gépeibe. Ekkor írta: ?Hogy nem indíthat meg valakit a színek által nyújtott harmónia? Amíg se nem túl nyers, se nem túl éles, bizonyos homályosság miatt számomra a színes fotográfia tűnik a legalkalmasabbnak a báj és a költőiség kifejezéséhez ? olyan költőiséghez, amelyhez jól illik egy kis humor?.

th-12709257846-1040x1040
Jacques Henri Lartigue: Florette, Piozzo, Olaszország, 1960
Minist?re de la Culture France/ Association des Amis de Jacques Henri Lartigue, France

Jacques Henri Lartigue színes képeit 2019. szeptember 1-ig láthatjuk a Capa Központ Jacques Henri Lartigue ? Life in Color című kiállításán.
A teljes cikk a Capa.blogon olvasható.