Egyetlen ember volt az amerikai történelemben, aki úgy lett elnök, hogy indult a választáson, de nem ő kapta a legtöbb elektori szavazatot: John Quincy Adams. Az 1824-es kampány során fordult elő először és utoljára, hogy hiába végzett az élen Andrew Jackson 153.544 szavazattal és 99 elektori vokssal, mégsem ő lett az USA 6. elnöke.
Második J. Q. Adams lett (108.740 szavazat + 84 elektori voks), a harmadik William H. Crawford (46.618 + 41), a negyedik helyen pedig Henry Clay végzett (47.136 + 37). Mivel a négy induló közül egyik sem ért el meggyőző fölényt a többivel szemben az elektori szavazatokat illetően, a képviselőházra hárult a felelősség: válasszanak elnököt az első három befutó közül. Időközben Clay átállt Adams oldalára, és az így összegzett voksok már döntőnek bizonyultak Jacksonnal szemben. Így Adams lett az elnök, aki természetesen nem maradt hálátlan az őt támogatókkal szemben. Henry Clay nagylelkűségéért cserében megkapta a külügyminiszteri posztot.
John. Q. Adams
A korai elnökök értelemszerűen sok mindenben tudtak elsőséget szerezni hivatali idejük alatt. Ez alól Q. Adams sem kivétel. Nemcsak arról volt nevezetes, hogy az első amerikai elnök, aki egy korábbi elnök fiaként töltötte be ezt a posztot (John Adams volt az apja, az USA 2. elnöke), hanem ő volt például az első amerikai elnök, aki interjút adott egy női riporternek. De milyen áron! Ann Royall a kor amolyan szamizdat újságírójának felelt meg: nem hivatalos, négyoldalas újságocskákat nyomtatgatott árvaházból szalajtott gyerekek segítségével. A Fehér Ház természetesen nem vette komolyan. Kérését, miszerint az elnökkel akar interjút készíteni, időről-időre elutasították. Csakhogy Annt nem lehetett könnyedén lerázni. Mivel tudta, hogy Adams kedvelt reggeli foglalatossága, hogy úszik egyet a Potomac-folyóban, megleste ott az elnököt. És míg az meztelenül pancsikált, addig Ann összeszedte a parton heverő elnöki göncöket, és felmászott egy fára. Adams kissé morcos volt, amikor a vízből kijőve azzal kellett szembesülnie, hogy a parttól a rezidenciáig tartó pár száz métert pucéran kell megtennie. Ekkor jelezte Ann, hogy létezik más megoldás is. Visszaadja a ruhát, ha nyilatkozik neki az elnök. Adamsnak nem volt sok választása.
Az elektori voksokért folyó harc rövidesen nagyon erős önfegyelemre késztette a pártokat. Egyik csoport sem engedhette meg magának ugyanis, hogy több jelöltet indítson saját portájáról. Így lassacskán a kezdeti 10-12 elnökjelöltből 2-3, maximum négy lett. És egyre erősebb hangsúlyt fektettek a mindenkori elnökjelöltek azon államok megnyerésére is, ahonnan több elektori szavazatot remélhettek. Így fordulhatott elő, hogy 1912-ben hiába kapott Theodore Roosevelt és William H. Taft összesen több szavazatot (7.605.291), mint a nyertes Woodrow Wilson (6.296.547), ha utóbbi 4,5-szer több elektori voksot tudott begyűjteni, mint ők, ketten együtt (435:96).
A legnagyobb különbségű győzelem az elektori voksok elhódításában James Monroe nevéhez fűződik. 1820-ban mindössze 1 voksot bukott el (231:1). Abraham Lincoln hasonlóan meggyőző fölénnyel nyert 1864-ben. Ugyan ellenfele csupán 400 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint ő (2.206.938:1.803.787), elektori voksainak száma mégis tízszer több volt, mint George McClellané (212:21).
