A London dél-keleti peremvárosában, a Temze déli partján lévő obszervatórium létrehozását e napon rendelte el II. Károly király. Vezetőjének John Flamsteed lelkészt nevezte ki - ő volt az 1725-ben megjelent első komoly csillagkatalógus szerzője, s csillagkép-atlaszt is szerkesztett. Az épület a híres francia kerttervező, Le Notre alkotta királyi park legmagasabb pontján, egy dombon létesült. A "hajózás és csillagászat tökéletesítése érdekében" épített intézmény főleg gyakorlati csillagászattal: navigálással, időméréssel, a csillagok helyzetének meghatározásával és almanachok, évkönyvek kiadásával foglalkozott.
A csillagda épületét a nagy barokk építész, Christopher Wren tervezte, ezt később első csillagászáról Flamsteed House-nak nevezték el. 1767-től adták ki a greenwichi időn alapuló The Nautical Almanac című évkönyvet, ennek népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy később ezt a délkört fogadták el kezdő meridiánnak s a nemzetközi időzónák alapjának. Az obszervatórium később az Admiralitás kezelésébe került, ennek utasítására 1833 óta az épület két tornya egyikén, egy rúd végén lévő gömb máig minden nap déli egy órakor leesik, hogy a hajósok s a tengerészeti órák készítői beállíthassák a pontos időt. A greenwichi idő csak 1880-ban lett egész Nagy-Britannia hivatalos ideje.
A 20. században a napfizika és csillagfizika is egyre inkább teret kapott az intézet munkájában. A csillagvizsgálót London szennyezett levegője és zavaró fényei miatt 1948-ban áthelyezték a 70 km-re fekvő, sussexi Abingerbe, a Herstmonceux-kastélyba, majd az egyetemi kapcsolatok révén 1990-ben Cambridge-be. Az obszervatórium "időpont-részlegét" 1990-ben bezárták, mivel a céziumatom által kibocsátott fény frekvenciáján alapuló atomóra már korábban megbízhatóbbnak bizonyult az égitestek kissé szeszélyes mozgására épülő greenwich-i alapidőnél, így a pontos időt már ennek alapján állapítják meg. A régi csillagvizsgáló ma múzeum, amelyben az obszervatórium eredeti műszereit: távcsöveket és kronométereket, valamint térképeket és rajzokat láthatunk. Az első navigációs kronométert 1736-ban Jack Harrison ácsmester szerkesztette, a hajósok ennek idejét a helyi idővel összevetve határozták meg hosszúsági helyzetüket. Bemutatják Flamsteed tiszteletes vattaruháját is, melyben hideg éjszakákon az eget kutatta. Az épület falán látható az a díszes óra, amely a mindenkori legpontosabb greenwichi időt (GMT) mutatta, valamint a Nulla Délkört jelző keskeny rézpánt is - ez a turisták kedvelt fényképezkedő-helye.
A greenwichi délkör idejét az 1884. évi washingtoni nemzetközi kongresszuson fogadták el világidőként. Előtte a Kanári szigetek nyugati tagjától, Ferrótól (Hiero, az ókorban ez volt a legnyugatibb ismert hely), vagy Párizstól mért földrajzi hosszúságokat is használtak, továbbá berlini, koppenhágai, isztambuli, az olasz Monte Mariói és orosz pulkovói meridiánokat. Ferro 17 fok 39' 51''-re nyugatra, Párizs 2 fok 20' 14,4''-re keletre van Greenwich-től - az eltérés köztük majdnem pontosan 20 fok. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1890-ben, Franciaország csak 1911-ban fogadta el a greenwichi időt.
Herstmonceaux
Régi térképeken magyar nulla-meridiánokat is találunk: a nagyváradi Vitéz János, a budai Mátyás király, illetve Regiomontanus, a nagyszombati Pázmány Péter, a pozsonyi Mikovinyi Sámuel nevéhez fűződik. Egy újabb budai kezdődélkört Hell Miksa jelölt ki. A greenwichi időzóna elvben 7,5-7,5 fokra terjed ki Greenwich-től keletre és nyugatra, innen 15 fokonként változik egy-egy órával a zónaidő. A gyakorlatban a zónahatárokat a politikai határokhoz és természeti adottságokhoz igazítják. Kína négy zónára kiterjedő területén például egyetlen időt számítanak, Szibéria északi részein mintegy 30 fokos zónákat találunk, köztük két óra az eltérés. Irán, Afganisztán, India, Mianmar, Ausztrália középső része és néhány kisebb terület hivatalos ideje fél órával tér el a szomszéd zónától.
Magyarország a közép-európai zónához tartozik, amely - az EU egységesítő törekvései miatt - Spanyolországtól Lengyelországig terjed. A nyugat-európai (greenwichi) időt ma csak Nagy-Britanniában, Portugáliában és Izlandon használják. A greenwichi középidő (Greenwich Mean Time, GMT) 0 óra 0 perce a Nap delelésére esett, ezt 1925-ban úgy módosították, hogy a nap éjfélkor kezdődjék, mint a hétköznapi életben. Az elnevezésekben azonban zavar keletkezett, s ezért a Nemzetközi Csillagászati Unió 1928-ban a nulla délkör mentén mért időt nemzetközi világidőnek nevezte el. Általában ma ezt használják, de a GMT-t is alkalmazzák az angolszász országok hajózásában.
(Múlt-kor/Panoráma)
