Rembrandt 1606. július 15-én, Leidenben született, apja jómódú molnár, anyja pék lánya volt. Tudósnak szánták, de ő otthagyta a leideni egyetemet, s 1619-től Jacob van Swanenburghnál, majd Pieter Lastmannál tanult festeni.
Első művei már jelezték drámai érzékét. A Bemutatás a templomban és a Krisztus Emmausban című képein Elsheimer és Caravaggio hatása fedezhető fel. A Fiatal festő a műteremben már egyénibb, újszerű fényhatásokat alkalmaz. Constantin Huygens, Frigyes Henrik herceg titkára felismerte tehetségét és a hágai udvarba juttatta. Itt festette a Kereszt felállítása s a Levétel a keresztről jeleneteit, Rubensszel versengve, aki a pátoszt és szépséget hangsúlyozza, míg Rembrandt az esemény drámaiságát fejti ki, az éjszakai megvilágítás révén is. Horrorisztikus feszültség tölti be a Sámson megvakítását.
Rembrandt 1631-ben Amszterdamba költözött, Hendrick van Uylenburgh műkereskedő révén keresett festő lett, sok portrét készített, s nagy honoráriumokat kapott. 1632-ben a Dr. Tulp anatómiáján, a hagyományos csoportkép-formával szemben gúlaszerűen helyezte el alakjait. A drámai világítás a néző tekintetét a boncolásra s a sebészre irányítja, s a hallgatóságot is igen hatásosan ábrázolta.
Sok mitológiai és vallási képet festett, az Androméda, a Plutó és Proserpina a cselekmény pátoszát emeli ki. A klasszikus témákat demitizálja: az Európa elrablásán egzotikus ruhájú nők tipikus holland kikötő előtt állnak, a Ganümédeszen szép ifjú helyén rémült kisfiút látunk. Egyik remekműve a Danaé: a szerelmét váró nő aktja áradó fényben fürdik, ám a Jupitert jelző aranyeső nincs a képen.
Ótestamentumi képein ritkábban ábrázolt jeleneteket dolgozott fel, a Besazár lakomáján keleti ruhás alakokat fest, drámai, rémült pózokban, Izsák feláldozásán az angyal lefogja Ábrahám kezét, melyből kiesik a kés. Az 1630-as években rengeteg bibliai témájú metszetet és tollrajzot is készített. Ezek is a fény-árnyék kontrasztra épülnek, mint a Pásztorok imádása.
Rembrandt 1634-ben vette el a képkereskedő unokahúgát, Saskia van Uylenburghot, akinek hozománya és kapcsolatai segítették társadalmi emelkedését. Feleségét mitológiai ruhákban és otthon is sokszor megfestette: például Saskia mint Flóra. Vidám, közös portréjuk a Kettős önarckép Saskiával. 1639-ben az amszterdami zsidónegyed szélén előkelő házat vettek - ez ma Rembrandt-emlékház. Három gyermekük korán meghalt, a negyedik, Titus születése (1641) után egy évvel Saskia is elhunyt.
