1619. március 6-án született Párizsban, szárd származású jómódú polgári családba. Féktelen életmódot folytatott, kalandvágyból belépett egy gascogne-i testőrcsapatba, de Arras ostrománál súlyosan megsebesült és megvált a katonaságtól. Irodalmi tevékenységét versekkel kezdte, költeményei szembefordultak a század ízlésével, csattanókra és kihegyezett fordulatokra épültek; ma inkább a korabeli életet megvilágító nyíltságukkal, mint költőiségükkel hatnak. Ezután Párizsban Pierre Gassendi materialista-epikureus matematikus és filozófus előadásait hallgatta. Az ő elméletei és szabadelvű gondolkodása hatására, valamint Lukiánosz II. századi görög író Igaz történet című regénye nyomán írta a Holdbéli utazás és A Nap államai és birodalma című fantasztikus történeteit, amelyek azonban csak halála után jelentek meg. E beszámolók a képzelt utazásokról azokat a vallási és csillagászati tévhiteket figurázzák ki, amelyek az embert és a Földet a világ középpontjába helyezték.
Cyrano tudományos ismeretei segítségével népszerűsítette az új elméleteket, de fő célja az volt, hogy nevetségessé tegye a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra késztesse az embereket. Materialista volt, számos későbbi találmányt és felfedezést előre jelzett, például a hangrögzítést vagy az anyag atomos szerkezetét - de csak költői képzelete, nem a tudomány akkori eredményei alapján.
Az utópia műfaját már Morus és Campanella népszerűvé tette, s Cyrano regényeiben, melyekben az álom, az irónia és a racionalitás fonódik össze, sokan Swift vagy Voltaire műveinek előzményeit látják. Vad ellensége volt minden képmutatásnak, az egyház hatalmának és a skolasztikus világszemléletnek. Elvetette a vallási és filozófiai antropomorfizmust, a csodákat és a lélek halhatatlanságát, materialista és ateista módon értelmezte és magyarázta a világot, a szerelem szabadságát és a reneszánsz természetfilozófiáját hirdette. Diderot előfutárának is tartják, számos érvét és gondolatát az enciklopédisták változtatás nélkül vették át.
Agrippina halála címmel jelent meg 1654-ben egy tragédiája, melyet merész gondolatai és a tragikus párbeszédek szenvedélyessége tesznek ma is érdekessé. E darabjáért istenkáromlással vádolták, s hamarosan levették a színház műsoráról, csak háromszáz évvel később játszották ismét. Ugyancsak nagy felháborodást keltett A megtréfált tudálékos című komédiája, Moliére azonban felhasználta egyes jeleneteit Scapin furfangjai című darabjában. Színdarabjaiban rabelais-i bőségben áradnak a bolondos ötletek, vaskos tréfák és groteszk jelenetek.
Cyrano politikai szerzőként is jelentős. Egy epés költeményében támadta Mazarin bíboros-miniszterelnököt. Később heves pamfletet írt a Fronde felkelés résztvevői ellen és Mazarin védelmében, e művében Macchiavelli nyomában a politikai realizmust hirdette. Nem tudjuk, érdekből, vagy meggyőződésből váltott-e tábort. Levelei tele vannak merész és eredeti metaforákkal, kortársai stílusát túl bizarrnak tartották, míg ma a barokk próza mestereként emlékezünk rá.
Számos íróval, köztük Moliere-rel is barátkozott, de egész életében nagyszájú, kötekedő ember maradt, akinek vad tetteiről legendák keringtek. Könnyelmű életet élt, sokszor nyomorgott. 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, már akkor a papok által feltüzelt fanatikusok merényletéről beszéltek, s maga Cyrano is "Egy gyilkos és rágalmazó jezsuitához" írt levelet. Nem sokkal később, 1655. július 27-én halt meg Párizsban.
Az akkor szabadgondolkodóknak nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti, bizonytalan, de harcos formáját képviselték. Alakját Edmund Rostand 1894-ben írt drámája tette minden színházlátogató előtt ismertté, a darabot többször filmre is vitték.
(Múlt-kor/Panoráma - Sajtóadatbank)
