A mindenkori amerikai elnököt hagyományosan november elején választják. Először az Egyesült Államok történetében 1848. november 7-én tartották ugyanazon a napon az összes államban az elnökválasztást. Ezt a 12. elnöknek, Zachary Taylornak sikerült megvalósítania. Ma ez a nap november 2-a. A győztes elnök beiktatási beszédét régebben (1793 óta) a választást követő esztendő márciusának 4. napján hallhatták, ez ma - Dwight D. Eisenhower óta - január 20-ra esik.
A mindenkori amerikai elnök ezen a napon teszi le a hivatali esküt, vagyis hivatalosan ettől a naptól fogva ő az Amerikai Egyesült Államok első embere. Ezekben a beszédekben az elnökök általában röviden vázolják elképzeléseiket, terveiket. Ki röviden, ki hosszabban, ki pedig nagyon-nagyon hosszan. Azt is mondhatnám, halálosan hosszan.
Ez történt ugyanis a kilencedik elnökkel. William Henry Harrison nagyon nagyot akart alakítani - hát sikerült neki. Három leg-leg-leg-ben abszolút első helyen áll. Ő minden idők legrövidebb ideig hivatalban lévő amerikai elnöke, ő mondta a leghosszabb beiktatási beszédet, (a legrövidebbet G. Washington, második terminusa kezdetén), és ő volt az első amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt hunyt el.
1841. március 4-én cudar idő fogadta azokat a lelkes polgárokat, akik kíváncsiak voltak a hagyományos beiktatási ceremóniára. Váratlanul iszonyatos hideg köszöntött be azon a reggelen, és ömlött a hó. Aigner Szilárd híján azonban felkészületlenül érte az elnököt a szeszélyes időjárás, de már nem volt mit tenni, a beszéd készen volt. A 68 esztendős Harrison derekasan helyt állt, és 105 percen keresztül végig is mondta, mire készül a következő 4 esztendőben. Ám a 8445 szavas elnöki beköszöntőből egyúttal elnöki elköszönő lett. Harrison fedetlen fővel állt a hóesésben, és úgy megfázott, hogy 31 nap múlva tüdőgyulladásban meghalt. Cselekedete azért is érthetetlen az utókor számára, mert ő volt az egyetlen elnök, aki orvosként került ebbe a pozícióba. És ha valakinek, akkor neki igazán tudnia kellett volna, hogy mivel jár egy ilyen hosszú kaland, ilyen kegyetlen időjárásban.
Pedig megtehette volna, hogy nem kint, a viharban mondja el a beszédét, hanem a Képviselőházban, hiszen 20 évvel korábban, James Monroe hasonlóan cselekedett. Akkor is kegyetlen időjárás köszöntött az egybegyűltekre, de az elnök döntött: szél és viharmentes helyen hajlandó csak letenni az esküt. Ez rendben is volt, csak a vendégek morgolódtak, mert nem fért be mindenki.
