1985. március 18-án Budapesten született. 1989-ben kezdett tornázni a Központi Sportiskolában (KSI), 2006-ban szerződött az Újpesti TE-hez. Kilencéves korától indult gyermekversenyeken, amelyeken csapatban és egyéniben is rendre előkelő helyen végzett. A nemzetközi mezőnyben 1997-ben mutatkozott be, az igazi áttörést a 2002-es patraszi junior Európa-bajnokság hozta meg számára, ahol lólengésben ezüstérmet szerzett. Egy bokasérülés miatt kezdett a hat versenyszám közül a lólengésre koncentrálni, amelynek specialistája lett. 2002-ben megnyerte a felnőtt mesterfokú magyar bajnokságot a szeren, a debreceni világbajnokságon tizenhét évesen a felnőttmezőnyben kilencedik helyen végzett.
Első igazi nagy sikereit 2004-ben érte el, Rio de Janeiróban világkupaversenyt nyert, a ljubljanai Európa-bajnokságon bronzérmes lett.
Hiába szerzett 2007-ben a stuttgarti kvalifikációs világbajnokságon pályafutásának addigi legjobb eredményeként ezüstérmet, ez nem ért olimpiai kvótát, és szabadkártyát sem kapott a nemzetközi szövetségtől, így lecsúszott a pekingi olimpiáról.
A csalódás még keményebb munkára ösztönözte, aminek meg lett az eredménye: a 2010-es rotterdami, majd a 2011-es tokiói világbajnokságon is ő állhatott fel lólengésben a dobogó legfelsőbb fokára, 2011-ben megnyerte a berlini, a következő évben a montpellier-i Európa-bajnokságot, a szeren egyértelműen a világ legjobbjának számított.
Az akkor már kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnok Berki Krisztián csak 2012-ben, Londonban indulhatott első olimpiáján. A lólengés selejtezőjében alaposan ráijesztett az érte szorítókra, kétszer is hibázott, és csak az ötödik helyen jutott a döntőbe. Itt azonban tökéletes gyakorlatot mutatott be, és bár legnagyobb ellenfele, a brit Louis Smith is ugyanazt az összpontszámot kapta, mint ő, a pontozók végül a magyar tornász mozgását tartották szebbnek.
Az olimpia utáni évben, 2013-ban Moszkvában az Európa-bajnokságon második lett, majd 2014-ben a kínai Nanningban megszerezte harmadik világbajnoki aranyérmét, a következő évben vállműtéten esett át. A Nemzetközi Tornaszövetség 2016-ban – Magyar Zoltán és Sivadó János után harmadik magyarként – róla nevezte el a lólengés egyik tornaelemét, a kápán végrehajtott orsó Thomas-körrel való kombinálását. 2017-ben ő volt a győri rendezésű 14. nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) nagykövete, ugyanebben az évben a Kolozsváron megrendezett Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, a 2016/18-as egyéni világkupa-sorozatot lólengésben maximális pontszámmal nyerte meg. Sorozatos vállsérülései miatt 2021-ben bejelentette visszavonulását.
Pályafutása során 2012-ben olimpiai bajnok lett, háromszoros világbajnok (2010, 2011, 2014), kétszeres vb-ezüstérmes (2007, 2009), hatszoros Európa-bajnok (2005, 2007, 2008, 2009, 2011, 2012), háromszoros Eb-ezüstérmes (2013, 2014, 2017), Eb-bronzérmes (2004) és Universiade-győztes (2009).
2019-ben beválasztották a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnökségébe, 2020-ban diplomát szerzett a Debreceni Egyetem sportszervezés szakán.
Háromszor volt az év legjobb férfi sportolója Magyarországon a sportújságírók szavazatai alapján (2010, 2011, 2014), kétszer az év legjobb sportolója a Nemzeti Sportszövetség választásán (2010, 2011), a hazai sportági szövetség választásán 11 alkalommal volt az év legjobb magyar férfi tornásza (2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2017). 2012-ben Budapest, Újpest, Zugló, Nagyecsed és Kóka díszpolgára lett, Kókán 2013-ban róla nevezték el a sportcsarnokot, 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át.
