A 19. században útjára indult technikai újítások közül talán az egyik legnagyobb sikert a fotózás és a fénykép ért el a 21. századra. Míg kezdetben nehéz technikai eszközök, veszélyes vegyszerek álltak sikere útjában, s csak az emberek szűk csoportja engedhette meg magának a használatát és a képeket, mégis rövid időn belül meghódította a világot. A fejlődés újabb és újabb technikai eredményei nyomán szélsebesen terjedésnek indult, s a mindennapok nélkülözhetetlen részévé vált. Ma, ha körülnézünk magunk körül, végig megyünk az utcán, nemcsak fotókkal találkozunk lépten-nyomon, hanem mi magunk is megörökíthetjük életünk szinte minden pillanatát.
Nagy utat járt be a fényképezés technikája, mely mindeközben egy hihetetlen képességre is szert tett. Egy fotó még a távoli múltat is közel hozza. Képes akár egy évszázadot is visszalépni velünk, s mert szinte minden pillanatban használjuk, térből és időből kilépve ismerőssé teszi az ismeretlent is. Még ha más is a ruha, ismerős az arc, a gesztusok, vagy épp a mozdulat. A fotó nemcsak megidézi a múltat, a pillanatba zárt történelmet, hanem az ismerősségen, a szubjektív élmény közvetítésén keresztül az emberek, természet, épített környezet közelivé válik. Így képes a fénykép visszarepíteni akár 1848-ig is. Ekkor a technika még épp csak bontogatja szárnyait. Az első képeket 1840-ben készítik, mely még ebben az évben hazánkban is megjelent. Azonban - hosszú expozíciós idejénél fogva - még nem alkalmas emberek megörökítésére. Csak a változatlan, statikus témákat lehet rögzíteni. Plohn József a 20. század elején mégis megvalósította a lehetetlent, visszalépett az időben 1848-ig fotóival.
A kolozsvári múzeum felhívására felkutatta környezetében azokat az egykori honvédeket, akik részt vettek a 48-as forradalomban. Hajdani katonák elevenednek meg előttünk, öregen, arcukon, ruhájukon a történelem nyomaival. Ők maguk 1848, akik a fotókon keresztül jelennek meg a mában, s jelenítik meg a háborút. Némán mesélnek a múltról, s állnak elénk a 21. században, s mi közel kétszáz évet lépünk velük együtt vissza történelmünk egy fontos korszakába.
Mégis kik ők? Hogy képesek a 20. század elején készült képeken keresztül elérhetővé, átélhetővé tenni 1848-at? Fáradt, mégis büszke tekintettel néznek a szemünkbe. S hogy a fotó megőrizze, kik is ők, felvették legjobb ruhájukat. Ők azok, akik ott voltak a csatatéren, a magyar szabadság zászlaja alatt meneteltek és küzdöttek.
