Az amerikai Délen, a Mississippi állambeli New Albanyben született 1897. szeptember 25-én Falkner néven, az "u" betűt később toldotta vezetéknevébe. A második év után kimaradt a középiskolából, szellemi irányítását ezután egy olvasott szomszédjuk vette át. Az első világháborúban önként jelentkezett katonai szolgálatra, de apró termete miatt csak a kanadai légierőbe vették fel. 1918-ban beiratkozott a Mississippi Egyetemre, de az első év után innen is távoznia kellett, mert ? a sors fintora ? angol fogalmazásból megbukott. Ezután volt eladó, alkoholcsempész, mosogató, szobafestő, sőt egykori egyeteme postahivatalának vezetője is. Végül Mississippi államban, Oxford közelében egy farmon telepedett le, ott dolgozott haláláig.
Első regénye, A katona zsoldja nem keltett feltűnést és később is hiába juttatta el műveit különböző magazinoknak, mindenhonnan visszautasították. Végül 1929-ben két regénye is megjelent, a Sartoris és első remekműve, A hang és a téboly. 1930 és 1942 között születtek Yoknapatawpha ciklusának olyan remekművei, mint a Míg fekszem kiterítve, a Szentély, a Megszületik augusztusban, a Fiam, Absolon, a Tanyán és az Eredj, Mózes. A ciklus címét adó Yoknapatawpha megye a képzelet szülötte, de a regények anyagát Faulkner többnyire környezetéből, a családi krónikákból, cselédük elbeszéléseiből vagy a városi főtéren hallott történetekből merítette. A folyamatos elbeszélés helyett az író mozaikelemeket helyez olvasója elé, akinek feladata ezáltal az alkotó olvasás, a történet egybeszerkesztése lesz.
A negyvenes évek közepén Faulkner hazájában háttérbe szorult, miközben Angliában és Franciaországban továbbra is nagy divatja volt, ebben az időszakban Hollywoodba szegődött forgatókönyvírónak. 1950 elején megjelent összegyűjtött elbeszéléseinek kötete, amely elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Abban az évben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat is. A kitüntetés átvételekor mondott híres beszédében hangot adott abbeli meggyőződésének, hogy az ember az önpusztítással fenyegető világban is fennmarad.
Idős korára a mindig zárkózott író közéleti személyiség lett, több külföldi utat is tett a külügyminisztérium megbízásából. Bár ekkor már erősen ivott, az írással nem hagyott fel. Utolsó műve, az 1962-es Zsiványok a gyermekkor nosztalgikus komédiája. Megjelenése után egy hónappal, 1962. július 6-án Faulkner szívrohamot kapott és egy Oxford környéki kórházban meghalt.
Az író, a Dél irodalmi újjászületésének legmarkánsabb képviselője nemcsak a hagyományos, ültetvényes világ pusztulásának krónikása volt, hanem az egyetemes emberi lét hiteles bírája is, aki szinte egy mikrokozmoszban látta meg a déli társadalomban a modern világ bűneit.
