6, MAGYAR ÉPÍTÉSZET ÉS ÉPÍTŐMŰVÉSZET

Kultpol

 

Fekete György

Belsőépítész. 1964 óta magántervező. Műtermében kulturális, oktatási, igazgatási, egyházi és egészségügyi nagyberuházások tervezésével foglalkozott: a pécsi Klinikákkal, a Nyíregyházi Művelődési Központtal, a Nemzeti és a Néprajzi Múzeummal, a Vadászati Világkiállítás pavilonjaival. A Nyugat-magyarországi Egyetem Professor emeritusa. Főszerkesztője a Magyar Iparművészet folyóiratnak, alapító elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. Mintegy félszáz magyar kiállítást tervezett és rendezett külföldön. 14 kötet szerzője, Munkácsy-díjas Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.

 
 

Turányi Gábor

Építész. A Budapesti Műszaki Egyetemen és az Építész Mesteriskolában is tanított. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzora. Több budapesti lakóházat, irodaházat és közösségi épületet tervezett. Nevéhez fűződik az óbuda-újlaki plébánia bővítése hittantermekkel, a visegrádi Erdei iskola és a herendi Porcelánium. 1994-ben az Expo magyar pavilonjával nyert pályázatot. Első jelentős műve egy badacsonytomaji üdülő, melynek tervezéséért Ybl Miklós-díjat kapott. Munkáival szerepelt a 2002-es velencei Építészeti Biennálén. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

 
 

Vadász György

Építész. A magyar építőművészet iskolateremtő egyénisége. A Budapesti Műszaki Egyetem építész karán szerzett diplomát. 1985 óta címzetes egyetemi tanár. Jelentősebb munkái: a Gellérthegyi víztároló, a Budai Vár Koldus-kapuja, a mohácsi Nemzeti Emlékhely, a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja, Zalaegerszeg, Pásztó és Baja városközpontja, a Millennium Tower, a RaM, lakóparkok, valamint családi házak és templomok, köztük a nemzetközi zarándokhellyé lett sényei kápolna. Idei két nagy műve: a RaM és a Mohácsi Nemzeti Emlékhely új üvegkupolája. Munkásságát Kossuth-díjjal is elismerték.