A németek Franciaország felszabadításának idején elrabolták a marsallt, és a Baden-Württemberg tartományban lévő Sigmaringen kastélyban őrizték. A 89 éves Pétain maga adta meg magát a francia hatóságoknak 1945. áprilisában. A két világháború között a franciák rajongtak Pétain marsallért, akit a németek fölött 1918-ban aratott győzelem kivívójának tekintettek. 1940-ben, a Franciaország elleni német támadás megindulásakor "megmentőként" ismét visszahívták a hatalomba. Pétain hamar fegyverszünetet kötött a németekkel és a közép-franciaországi Vichy székhellyel létrehozta a hódítókkal együttműködni kész francia államot, amelynek ő lett az államfője.
A közvetlenül a háború után megrendezett Pétain-per jelentős esemény volt. Az ország legismertebb írói is állást foglaltak. "Ne riadjunk vissza a gondolattól, hogy legbensőnk egy része talán maga is cinkosa volt bizonyos órákban e lesújtott aggastyánnak" - védte a marsallt a Le Figaro hasábjain Francois Mauriac. "Ha feláldozta saját személyét, akkor ezt úgy tette, mint egy prostituált, és nem Franciaországért" - vádolt Albert Camus a Combat-ban.
Július 23-án Pétain egyenruhában, mellén a katonai kitüntetéssel és kezében marsalli fövegével lépett be a törvényszék zsúfolt tárgyalótermébe. Azzal a Magas Törvényszékkel kellett szembenéznie, amelyet De Gaulle tábornok rendeleti úton hozott létre bírókból, parlamenti képviselőkből és antifasiszta ellenállókból a vichy-i rendszer fő felelősei fölötti ítélkezésre. Pétain rövid nyilatkozatot olvasott fel: "Az önök ítéletére az Istené és az utókoré felel majd, ennyi elég lesz lelkiismeretem és emlékezetem számára. Franciaországra bízom magam." Ezt követően hallgatásba burkolódzott, ügye védelmét teljesen átengedve az ügyvédeknek.
A tanúk emelvényén egymást követték a vád és a védelem tanúi, a Németországgal való együttműködés olyan felelősei, mint Pierre Laval, vagy Joseph Darnand, illetve az antifasiszta ellenállás nagy személyiségei. A legfontosabb kérdések közül azonban a vichy-i kormány által hozott zsidóellenes intézkedéseket nem érintették a tárgyaláson. A főügyész augusztus 11-i vádbeszédében fő vádpontokként a vereségbe való végleges belenyugvást, a Nemzetgyűlés által számára adott felhatalmazás túllépését, a kollaborációs politikát, a német hadigépezetnek nyújtott munkaerőt és hadianyag-támogatást sorolta fel. "Franciaország egy kétértelműség áldozata - fogalmazott a főügyész - (...) mivel egy nagy név vált az árulás spanyolfalává", majd halált kért Pétainre.
Vichy alapítója
Jacques Isorni, a védelem vezetője azzal próbált hatni a bíróságra, hogy részletesen leírta, mit jelentene az idős hős kivégzése. "Nagy sápadt arca örökre ott lebegne Önök előtt" - kiáltotta az esküdtek felé. A bíróság augusztus 14-én vonult vissza, hogy meghozza döntését. Pétain részt vett egy misén, amelyet éjfélkor a cellájában celebráltak. Hajnali 4 órakor, hétórás mérlegelés után hangzott el az ítélet: A Magas Törvényszék "halálra, a nemzet megvetésére és javainak elkobzására ítéli Pétaint. Figyelembe véve a vádlott hajlott korát, a Magas Törvényszék hangot ad abbeli óhajának, hogy az ítéletet ne hajtsák végre."
De Gaulle tábornok teljesítette ezt az óhajt és életfogytiglani börtönre változtatta az ítéletet. Pétaint az atlanti partokkal szemben lévő Yeu szigetének várába börtönözték be, ahol hat évvel később meghalt.
(Múlt-kor/Panoráma)
