James Eugene Carrey néven látta meg a napvilágot az ontariói Newmarketben, egy francia eredetű (eredetileg Carré névre hallgató) család négy gyermeke közül a legfiatalabbként. Már kisgyerekként órákon keresztül grimaszolt a tükör előtt, szereplési vágyától vezérelve tízévesen jelentkezett a népszerű Carol Burnett tévéműsorba. Ide ugyan nem hívták meg, de középiskolájában rendszeresen szórakoztatta diáktársait előadásaival, a tanárok végül nyugalmuk érdekében a tanítási nap végén adtak neki erre pár percet. Tizennégy éves volt, amikor gyökeresen megváltozott életük: apja elvesztette munkáját, pár hónapig öreg Volkswagen buszukban és rokonaik kertjében felállított sátrakban húzták meg magukat. Apja nemsokára meghalt, Jimnek pedig, hiába volt jó tanuló, abba kellett hagynia az iskolát, és egy gumiabroncsgyár portásaként kezdett el dolgozni, hogy pénzt keressen.

Tizenöt évesen szerepelt először nyilvánosan komikusként egy torontói klubban.

Bár a nézők tetszését nem nyerte el, ez nem ásta alá önbizalmát, finomította előadásait, és két év múlva már rendszeresen, bár igen csekély fizetség ellenében léphetett fel. Meg akarta hódítani az Egyesült Államokat is, ezért jelentkezett az NBC televízión futó Saturday Night Live című műsorba, de nem válogatták be – mintegy kárpótlásul évtizedekkel később, már filmsztárként több alkalommal is a show házigazdája lehetett. Szerencséjére néhány hónappal később arcképe rendkívül elismerő kritika kíséretében ott virított a legnagyobb kanadai lap címoldalán, s hamarosan több – egyelőre kanadai – tévészerepet kapott.

The Duck Factory

Át-átrándult az Államokba is, egy klubbeli fellépésén figyelt fel rá a komikus Rodney Dangerfield, aki szerződtette országjáró műsorába. 1983-ban végleg Hollywoodba költözött, első főszerepét 1984-ben a csak néhány hónapig futó The Duck Factory című sitcomban kapta. Ezután kisebb produkciókban, filmekben szerepelt. A Csak egy harapás forgatásán barátkozott össze a Dayans fivérek egyikével, ennek köszönhetően lett a testvérek In Living Colors című szkeccs-vígjáték sorozatának egyetlen fehér szereplője.

A nagy áttörést az 1994-es év hozta meg számára,

ekkor került a mozikba a kritikusokat megosztó, de a közönség körében elsöprő sikert arató Ace Ventura: Állati nyomozó, a hasonlóan megosztó Dumb és Dumber: Dilibogyók, illetve A maszk című vígjáték, amelyben Cameron Diaz oldalán játszott. Teljesítményének ellentmondásos megítélését mutatja, hogy az év végén egyszerre jelölték a Golden Globe- és a legrosszabb színészi teljesítményt „elismerő” Arany Málna-díjra. 1995-ben ő alakította Rébuszt, a gonoszt a Mindörökké Batman című moziban, majd az Ace Ventura 2: Hív a természetben újra az állatbolond nyomozó bőrébe bújt. Az ekkor már világszerte ismert gumiarcú színész a következő filmje, A kábelbarát főszerepéért szupergázsit kapott, Hollywoodban elsőként törte át a 20 millió dolláros álomhatárt.

Ace Ventura: Állati nyomozó

Az 1997-es Hanta boy című filmben egy etikátlan ügyvédet alakított, aki kisfia születésnapi kívánsága miatt nem tud hazudni. A kritikusok ezúttal már elismerően nyilatkoztak alakításáról, és elkönyvelhette második Golden Globe-jelölését. A díjra nem sokat kellett várnia, a következő évben át is vehette a The Truman Show című szatirikus vígjáték-dráma filmben nyújtott alakításáért, amellyel bebizonyította színészi sokoldalúságát. 1999-ben Andy Kaufman komikust alakította az Ember a Holdon című filmben, amely ugyan nem lett hangos siker a mozikban, de megkapta érte második Golden Globe-díját.

Carrey főszerepet játszott 2000-ben a vegyes kritikákat kapó Én és én meg az Irén című filmben, partnerével, Renée Zellwegerrel a való életben is egymásra találtak, de a kapcsolatnak az eljegyzés után vége szakadt. Ugyancsak a 2000-es év termése volt minden idők második legtöbb bevételét hozó karácsonyi filmje, A Grincs, amelyért ismét Golden Globe-ra jelölték. 2001-ben a nézők szavazatai alapján őt választották meg az Egyesült Államok legnépszerűbb komédiásának.

Emlékezeteset alakított A minden6ó (2003) című fantasy-vígjátékban, illetve Kate Winslet oldalán a 2004-es Egy makulátlan elme örök ragyogása című romantikus sci-fiben.
Egy makulátlan elme örök ragyogása

A Szeretlek, Phillip Morris című 2009-es életrajzi drámában hitelesen játszotta el a börtönből többször is megszökött szélhámost, Steven Jay Russellt. Az utóbbi évtizedben szerepelt többek között A fantasztikus Burt Wonderstone (2013), a Dumb és Dumber kettyó (2014), a Sötét bűnök (2016) című filmekben, legutóbb a japán videójáték alapján készült Sonic, a sündisznó című filmben alakította a főgonoszt, és elismerő kritikákat kapott.

Jim and Andy
2017-ben két dokumentumfilm is készült róla,

a Jim and Andy az Ember a Holdon forgatása során a színfalak mögött játszódó dráma krónikáját mutatja be. A Színre volt szükségem című hatperces filmben vallott először arról, hogy a festészettel és a szobrászattal foglalkozik szabadidejében. Twitter-oldalán rendszeresen osztja meg követőivel nemegyszer botrányosra sikerült politikai karikatúráit, amelyekből 2018-ban önálló kiállítása is nyílt. 2020-ban jelent meg a Memoirs and Misinformation című félig önéletrajzi regénye.

Nyitókép forrása: Flickr/Noemi Nuñez