? A Zsámbékra készülő produkció címe Ez már az? A színlapról tudható: a színészeken kívül a rendező és a dramaturg vesz részt a produkcióban, de szerző nincs. Lesz tehát szöveg, de nincs még darab?
? Még nincs. Kovács Dániel rendező elmondta az elképzeléseit, amelyek alapján dolgozni kezdtünk, így alakul belőlünk, épül általunk az előadás. Lesz szöveg, bár nem az lesz a lényeg.
? Kis nyári színházi előadás, amit a közönség szeret?
? Aligha, mert nem szánjuk könnyednek és felhőtlennek. Ugyan kiindulásként nincs szöveg, de ez nem hiányt jelent, hanem inkább egy munkamódszert, amivel most dolgozunk. Az pedig, hogy a végeredményhez mit fog szólni a közönség, majd ott kiderül.
? Baj van a kőszínházzal, hogy ilyesmit vállalnak?
? Ha az ember máshol és máshogyan akar színházat csinálni, az nem jelent feltétlenül bajt. Persze ezt a kérdést bárki megválaszolhatja másként is, hogy mi érdekli egy ilyen helyzetben ? én most kíváncsi vagyok, vajon mit tudunk kezdeni együtt ebből az alapszituációból. Sőt, úgy gondolom, hogy baj akkor lenne, ha nem érdekelt volna egy nyitottságot kívánó feladat.
? Mire számíthat a közönség?
? Ha jól próbálunk ez alatt a rövid idő alatt ? sokszor tartjuk rövidnek a próbaidőszakot, de ez most valóban rövid lesz ?, akkor elkészül egy titkokkal teli, nyugtalanító előadás, amelynek nincs feloldása, s amelynek a végén a néző (remélhetőleg) sok kérdéssel távozik.
? Egy ilyen munkamódszerrel készülő előadásnál elkerülhetetlen, hogy az a valóságról, a hétköznapokról szóljon?
? Nem is akarjuk elkerülni, mert nemcsak ez, hanem minden előadás a világból és persze a képzeletünkből, belőlünk táplálkozik, nem is lehet nem foglalkozni azzal, ami körülöttünk van. Hogy a valóság a mi produkciónkban mennyire lesz majd fontos, még nem tudjuk.
? Mi volt az első motívum, ami elindította a munkát?
? Először leültünk egy pesti kávézóban a majdani előadásról gondolkozni, ám akkor nem támadt nagyon sok ötletünk, de amikor legközelebb kimentünk Zsámbékra a helyszíneket végigjárni, már születtek izgalmas elképzelések. A hely nagyon inspiráló ? különös, hogy az embernek mennyire indul be az agya egy erdőben ott hagyott konténertől vagy egy lerobbant faltól.
? S gondolom, az is ösztönző lehet, ha az ember a saját mondatait mondhatja.
? Persze, de ez nem szokatlan dolog, korábban már vettem részt hasonló munkákban. A színház jó esetben változik a korral. Ahogy mostanában alig találkozunk nagy teátrális gesztusokkal veretes szövegeket deklamáló színészettel, az előadások is másként készülnek, mint évtizedekkel korábban. Ma már gyakori, hogy szinte a semmiből improvizálunk jeleneteket, vagy akár egy egész előadást, s a rendező és a dramaturg a rögzített anyagokat használva dolgozik.
? Ebben a zsámbéki produkcióban Dankó István is részt vesz, aki ugyancsak a Katona társulatának tagja. Nem válik unalmassá vagy túl kiszámíthatóvá, ha valakivel rendszeresen együtt dolgozik?
? Nem hiszem, hogy el lehetne unni az együtt dolgozást, ráadásul egész előadásnyit még nem is improvizáltunk együtt. Egy társulat tagjaként pedig most dolgozunk együtt utoljára.
? Hogyhogy?
? Évad végén elszerződtem a Katona József Színházból a Szputnyik Társulatához.
? Ezek szerint mégiscsak van valami baj a kőszínházzal.
? A döntésemet elsősorban nem a kétfajta színházi működési forma közti konfliktus motiválta. A Katonában velem nagyon sok jó dolog történt, és szeretetben váltunk el. Éppen ezért nem volt könnyű így határozni, de úgy éreztem, ezt most magam miatt meg kell lépnem.
? Azt hiszem, azért meglepő, hogy kilépett ebből a társulatból. Vagy lehetett volna sejteni valamit, ha jobban figyel az ember?
? Sokáig én sem tudtam biztosan, mi lenne a helyes döntés, úgyhogy gondolom, sejteni sem lehetett. Miután eldöntöttem, még jó ideig csak a hozzám nagyon közel állók tudtak róla, mert elég zárkózott vagyok.
? És hogyan viseli egy elég zárkózott ember, hogy a közönség nem ritkán akár karnyújtásnyiról bámulhatja minden rezdülését?
? A hétköznapokban rengeteg dolog kiszámíthatatlanul zavaros, átláthatatlan és érthetetlen ? a színpadon azonban annyi minden tisztább és élesebb, ami felszabadító. Ott egy zárkózott ember is fesztelenebb, oldottabb lesz. Színházi helyzetben érzem azt, hogy igazán önmagam lehetek.
