A Cunard hajóstársaság már 1926-tól kezdődően dédelgette egy utasszállító óriáshajó megépítésének tervét, hogy felvegye a versenyt a kor akkori legnagyobb óceánjáróival, a németek által üzemeltetett Bréma és Európa, valamint az olasz tulajdonban lévő Rex hajókkal. A Cunard mellett a másik brit hajótársaság, a White Star is egy új, 60 ezer tonnás hajó vízre bocsátását tervezte. A két társaság szinte egy időben indította el az építési munkálatokat.
A Cunard 1930 májusában jelentette be, hogy az óceánjáró megépítésére a skóciai Clydebank-ben működő John Brown és társa hajóépítő gyárnak adott megbízást. A megbízott cég még ugyanennek az évnek a végén hozzáfogott az 534-es munkaszámmal jelölt hajó építéséhez. A gazdasági világválság azonban Európát és a hajógyárat sem kímélte, ezért 1931 decemberében a munka ideiglenes felfüggesztésére kényszerültek, a White Starnak pedig fel kellett bontani az óceánjáró építtetésére kötött szerződést.
Az 534-es számú hajó felépítése végül a brit kormány anyagi támogatásával vált lehetővé. A támogatás elnyerésének feltétele a Cunard és a White Star társaságok egyesülése volt, ami 1934-ben meg is történt, s április 3-án ismét hozzáláthattak a nagyra törő terv megvalósításához.
Az új hajó nevét a legnagyobb titoktartással kezelték, névadása - a legenda szerint - egy kínos félreértésnek volt köszönhető. A Cunard társaság, amely hajóit hagyományosan -ia végződésű névre keresztelte, az új utasszállítónak a hagyományt folytatandó a Victoria nevet szánta. A társaság elnöke elment V. György angol királyhoz, hogy szintén a hagyományokhoz híven engedélyét kérje hajójuknak Anglia legjelesebb királynéjáról való elnevezéséhez. A Cunard elnöke a körülírással Victoria királynőre gondolt, V. György pedig saját hitvesére, Mária királynéra, és megköszönte a királyné nagy örömére szolgáló megtiszteltetést. A felséges félreértés tisztázása igencsak kínos és illetlen lett volna, így a hajóremek a Queen Mary nevet kapta.
A Queen Mary Southamptonnál
Az 534-es, külön erre az alkalomra hófehérre festett hajótestet, az 1934. szeptember 26-án tartott ünnepségen maga a névadó, Mária királyné keresztelte meg. A ceremónián a király is részt vett, sőt a királyi család később is, személyes látogatásokon is nyomon követte a hajóépítés munkálatait. A Queen Mary 1936 májusában New York úticéllal futott ki Southampton kikötőjéből, ámulatba ejtve az összegyűlt tömeget.
A Queen Maryt minden idők legnagyobb óceánjárójának szánták. Méreteire jellemző, hogy I. osztályú szalonjában Kolumbusz három hajója kényelmesen elfért volna. Hatalmas turbináinak ereje hétmillió gályarab evező-erejének felelt meg, s több mint 20 ezer tonnás űrtartalma egyenlő volt a teljes Spanyol Armada kapacitásával. A 80 774 tonnás hajó utasai 2000 hajóablakon tekinthettek ki, 700 faliórán nézhették meg az időt és 600 telefonkészüléket használhattak. Három, egyenként 1 tonnás hajókürtje 10 mérföldnyire elhallatszott.
1936 augusztusában 30,63 csomós (közel 57 km-es) sebességgel haladva a franciák Normandia névre keresztelt óceánjárójától hódította el a Kék Szalagot, amit 1937 márciusában elvesztett, majd egy újabb, 31,6 csomós (közel 59 km-es) sebességcsúcs felállításával rögtön vissza is nyert. A tengerek királynője az 1950-es évekig volt a Kék Szalag birtokosa, közel két évtizedig nem talált legyőzőre. Egy másik rekordját azonban még ma sem döntötték meg, a Queen Mary szállította egyidejűleg a legtöbb embert, a II. világháború idején egyik útján 16 683 katona tartózkodott a fedélzetén.
1939 szeptemberében a New York-i kikötőben horgonyozták le, hogy itt várja ki az európai politikai krízis rendeződését, de még ebben az évben, az időközben elkészült társával, a Queen Elizabeth-tel együtt katonai szolgálatra rendelték, szürke hadi színre festették, belső berendezését kiszerelték és amerikai zászlók alatt csapatszállításra használták. Egy-egy útjukra 15 ezer katonát vittek. Összesen egy millió 577 ezer katonát hoztak át Amerikából Európába. Mindezt emberveszteség nélkül, s a hajó kapitányának csupán egyetlen balesetet kellett feljegyezni a hajónaplóba.
A Queen Mary a maga (fény)korában az egyedüli óceánjáró volt, amit egy hajóstársaság haszonnal üzemeltetett. Az 1960-as évektől azonban a légi közlekedés folyamatosan kiszorította a transzatlanti utasforgalomban betöltött szerepéből, és végül, századik útja után, 1967-ben végleg kivonták a forgalomból. A hetvenedik születésnapját ünneplő műemlék jelenleg a kaliforniai Long Beach partjainál horgonyoz, és múzeumként ma is megtekinthető.
A dicsőséges hajóremek utódját is megépítették, minden idők legdrágább és legnagyobb utasszállító hajóját 2004. január 8-án avatta fel II. Erzsébet angol királynő, s felséges nagymamája, Mária anyakirálynő után, Queen Mary 2-nek nevezte el.
(MTI Panoráma - Bodor Aranka, Sajtóadatbank)
