A léghajó fedélzetén húsz utassal, 41 főnyi személyzettel és 400 kiló súlyú postai küldeménnyel indult el, s három leszállás - Tokio, Los Angeles és a New York melletti Lakehurst - után szeptember 4-én diadalmasan hazaérkezett a Boden-tó partjára.
A vállalkozáshoz maga Eckener állott a 236 méter hosszú, 30, 5 méter széles "ezüst szivar" parancsnoki hídjára. A léghajót öt, egyenként 530 lóerős Maybach-motor hajtotta. Már az első leszállásig, Tokióig négy nap alatt megtett 11 ezer kilométeres útszakasz is bámulatba ejtette a világot - írta "Vendégként a Zeppelinen" című könyvében Barbara Waibel történész.
A japánok lelkes fogadtatásban részesítették a "mennyei járművet". Repülőgépek rajai röpdösték körül, hogy minden oldalról lefényképezzék, az utcákon és a háztetőkön emberek ezrei integettek, egyszerre megszólaló hajókürtök, autódudák és gyári szirénák koncerteztek.
1929. augusztus 27-én Los Angelesbe érkezett a "Graf Zeppelin". Következő leszállása előtt, New Yorkban több tiszteletkört tett a Szabadságszobornál és Hoover elnök is fogadta Eckenert.
Az utasok nem unatkoztak a léghajó gondolájában. Otto Manz főszakács minden nap díszebédet varázsolt asztalaikra, étkezések után pedig a bárban hallgathatták a zongoristákat.
A világkörüli út pénzügyi kockázatot jelentett Eckenernek. A léghajózás születési éve, 1900 óta lelkesítette ugyan az embereket, de nem feltétlenül a német kormányokat is, így állami támogatásra nem számíthatott. Az út költségeinek nagy részét ezért a híres amerikai lapkiadó, Randolph Hearst vállalta magára. Eckner viszont nem volt képes teljejesíteni Hearstnek azt a kívánságát, hogy monopóliumot élvezhessen a léghajóról küldött tudósítások terén, mivel a "Graf Zeppelin" a német nép adományaiból épült és ezért német újságírók is részt vehettek az utazáson.
A "Graf Zeppelin" nem csak a húsznapos világ körüli út miatt mondható a világ legsikeresebb léghahójának. Később látványos Északi-sarki útjával került a lapok címoldalára és egy ideig rendszeres járatként közlekedett Dél-Amerikába. A náci rezsim utasítására azután 1940-ben a Majna-Frankfurt-i repülőtérről roncstelepre szállították valamennyi "óriás szivart", mivel a "Hindenburg" 1937 évi katasztrófájával leáldozott a hangtalan repülések korszaka. A "Hindenburg" ugyanis Lakehurst-i leszállása közben eddig ismeretlen okból kigyulladt és felrobbant.
A Zeppelin-mítosz azonban újjászületett. A Boden-tavon 2001 óta három, egyenként 75 méter hosszú léghajó épült, amelyek turistákat szállítanak sétautakra. Egy Zeppelint eladtak Japánnak és a léghajó a tervek szerint ugyanazon az úton repül a Távol-Keletre, mint annak idején a "Graf Zeppelin" - egy különbséggel azonban: a sokkal kisebb NT (új technológiájú) Zeppelinnek legalább egy tucat közbenső leszállásra lesz szüksége az út megtételéhez.
(MTI Panoráma)
