Az amerikai tévémúzeum kiállítással emlékezik az idén 75 éves és máig népszerű tengeri medvére. "Viszonylag kevés rajzfilmfigura él meg ilyen idős kort és válik a köztudat részévé" - mondta el a kiállítás kurátora.
Popeye 1929-ben a "Thimble Theater" (Gyűszű színház) című képregény egyik mellékszereplőjeként tűnt fel, de olvasói levelek hatására E.C. Segar két éven belül a történet főhősévé rajzolta át. 1933-ban már Max Fleischer rövidfilmjében debütált, melyet egy 108 részes rajzfilmsorozat követett. Segar 1938-ban elhunyt, de Fleischer filmjeit az 1950-es években elkezdték játszani a tévék, s ez a Popeye rajongók újabb generációját jelentette. Az 1970-es években újabb epizódok következtek, melyekből a politikai korrektség jegyében már száműzték Popeye sípolós pipáját és a bunyós jeleneteket.
Popeye akaratán kívül vált spenótzabáló tengerészből az amerikai tudat kapitányává. Népszerűsége hatására az 1930-as években 33 százalékkal megemelkedett a spenótfogyasztás az Egyesült Államokban. A kiállítás kurátora nem tudja, hogy Segar miért éppen a spenótot választotta Popeye kedvenc eledeléül: "Talán maga Segar is szerette, vagy éppen hogy gyűlölte a spenótot. De az is meglehet, hogy csak vicc volt."
A veterán tengerész múlhatatlan érdemeire mi sem jellemzőbb, mint hogy egy a harántcsíkolt váz- és szívizomzatban kifejeződő nemrég azonosított géncsaládot is róla neveztek el (Andrée et al., Dev Biol 223)
