A The Guardian brit napilap online kiadásában ismertetett kutatásban a Tel Aviv-i Steinhardt Természettudományi Múzeum fosszilis pontymaradványait elemezték. A leletek a Jordán folyónál végzett ásatásokon kerültek elő.
A fosszíliák vizsgálatából kiderült, hogy a térségben 780 ezer évvel ezelőtt élő emberek tűzön készítették el a halat.
A régészek között nincs egyetértés arról, hogy őseink mikor kezdték el a sütés-főzést,
mivel nehéz bizonyítani, hogy a tűzrakóhelyek nemcsak melegedésre, hanem esetleg ételkészítésre is szolgálhattak. A kulinária születése azonban fordulópont volt az emberiség történetében, ugyanis a feldolgozott ételt könnyebb volt megrágni és megemészteni, és ennek nagy szerepe lehetett az emberiség elterjedésében is a Földön.
A halfosszíliák vizsgálata előtt a sütés-főzés legkorábbi bizonyítékai 170 ezer évesek voltak, és a neandervölgyi és korai Homo sapiens közösségekhez kötődtek.
A Nature Ecology and Evolution folyóiratban hétfőn publikált tanulmány 600 ezer évvel korábbra tette a sütés-főzés kezdetét. A tanulmány Irit Zohar, a Tel Aviv-i Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumában dolgozó régész 16 éves kutatómunkája nyomán született.
A több mint másfél évtized alatt a tudós több ezernyi halmaradványt katalogizált, amelyeket az Izrael északi részén található Gesher Benot Ya’aqov régészeti helyszínen találtak. Ezen a Jordán folyó közelében fekvő helyen egykor egy tó lehetett, s miközben az onnan előkerült, megkövesedett halmaradványokat vizsgálták,
sikerült rekonstruálni, mikor kezdték el az ott élő emberek a hal sütését vagy megfőzését.
Zohar felidézte, hogy a munka egy kirakóshoz hasonlított: egyre több és több információ birtokába jutottak, s ezekből állt össze végül a történet az emberi evolúcióról.
Először az vezette nyomra a régészeket, hogy egy helyszínen, ahol szinte egyáltalán nem találtak halcsontokat, rengeteg fog maradt fenn. Ez már a hal főzésére utalhatott, mivel a halcsontok az 500 Celsius-fok alatti hőmérsékletű főzés vagy sütés közben szétesnek, megpuhulnak, míg a fogak megmaradnak. A lelőhelyről ráadásul égett tűzkövek is előkerültek, ami arra utalt, hogy tűzrakóhelyként szolgálhatott.
További bizonyítéknak tekintették, hogy a fogak többsége két nagytestű, akár kétméteres hosszúságú pontyfélétől származott. A régészek szerint jó ízű húsuk miatt választhatták őket.
Zohar kiemelte, hogy
a fogak elemzésekor a fogzománcot is vizsgálták,
mert tudni akarták, hogy a melegítés milyen hatással van a zománcra. A londoni Természettudomány Múzeumban végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fogak 200-500 fokos hőnek voltak kitéve, ami arra utal, hogy a halat tűzön készítették el.
A tanulmány szerint erre egy sütőfélét használhattak, ugyanakkor az nem derült ki, hogy a halat sütötték, párolták vagy főzték.
A Homo erectus mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt kezdte használni a tüzet. Zohar azonban rámutatott: az, hogy a tűznél melegedni lehetett, nem jelenti, hogy a főzéshez is használták.
A tanulmányban nem közreműködő Anais Marrast francia tudós, a Francia Természettudományi Múzeum achaeozoológusa (régészeti állattan) szerint az is elképzelhető, hogy a tűz mellett ették meg a halat, és a csontokat a tűzbe dobták.
Nyitókép: egy ponty koponyája a Steinhardt Természettudományi Múzeum Természettudományi Gyűjteményében. A kutatásról a Tel Aviv-i Egyetem által közreadott kép. Fotó: AFP/Tel Aviv University
