Ma nyolcvan éve, 1941. június 2-án született Kő Pál Kossuth-díjas szobrász, a Nemzet Művésze.

A Heves melletti Perespusztán látta meg a napvilágot. Szerelemgyerek volt, és édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az elemi iskolába apja, Maczky Béla már Maczky Levente néven íratta be. Apja az 1956-os forradalomban kifejtett tevékenysége miatt börtönbe került.

Kő Pál festőnek készült, tizenévesen a vízfestményeit üveg közé tette és eladogatta. Még kamaszként felkérték, hogy a jászszentandrási katolikus templom számára stációképeket készítsen.

Kő Pál: A Magyar Tudomány Emlékműve, Váci út, Budapest, 2003. Forrás: MMA
A Magyar Tudomány Emlékműve, Váci út, Budapest, 2003. Forrás: MMA
A Kő Pál nevet 1961-ben vette fel.

1963-ban kezdte meg tanulmányait a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán, ahol Somogyi József tanítványa volt. Miután lediplomázott, tíz évig kizárólag a munkáiból élt. A hetvenes évek közepéig elsősorban színes, festett pop-art faszobrokat készített, de stílusán egyre inkább nyomot hagytak a magyar fafaragás ősi hagyományai. 1978-ban egykori mestere, Somogyi József visszahívta a főiskolára tanársegédnek, ahol aztán docens, egyetemi tanár, 1992–95-ben rektorhelyettes is volt, 2009-ben professor emeritus lett. Több száz növendékének adta át tudását és tapasztalatait.

Kő Pál: Menyasszony a ládán. Fotó: Jakab Tibor, MMA
Menyasszony a ládán. Fotó: MMA/Jakab Tibor
2007-ben tizenegy tanítványával közösen állította ki műveit Egerben, a Kepes Vizuális Központban.

1996-tól a Lyukasóra című folyóirat képzőművészeti rovatvezetője is volt.

Több művészeti szervezet is tagjainak sorába fogadta, többek között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság, amelynek elnökségi tagja is volt, a Ratkó József Irodalmi Társaság, a Magyar Szobrász Társaság. 1995 és 2011 között az MMA társadalmi szervezet tagja volt, majd 2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja lett.

Kakasos fiú. Fotó: MMA/Jakab Tibor
Míves kisplasztikákkal indult szobrászatának az a vonulata, amelynek legfőbb jellemzője egyfajta ízes, néha groteszkbe hajló, kézműves szürrealizmus.

Figurái a falusi gyerekkorból hozott különös meséket idézik. Már korai szobrain jókedvű, pop-artos ötletek csillantak meg: Krisztus-arcú, hársfa Utcaseprőjére piros csíkos mellényt festett, diófa Kossuthját sujtásos filcmentébe öltöztette, szépen faragott fején tollas posztókalappal. Sajátos szürrealizmusát átemelte első nagyobb köztéri munkájába, a Mohácsi Történelmi Emlékhely 1976-ban készített hatalmas, festett, fém- és csontberakásokkal díszített fa sírjeleibe, amelyek egyedülállónak számítanak a magyar emlékműszobrászatban. A faragott, festett, berakásos, szürrealisztikus munkák folytatása volt 1977-ben az Ady-pályázat Magyar messiása is.

Kislány arany fülbevalóval. Fotó: MMA/Jakab Tibor
Az életmű párhuzamos vonulata a királyokat, szenteket, hősöket ábrázoló köztéri kő- és bronzszobrai.

A középkori magyar szobrászat szellemében faragta meg Géza fejedelem és István király veszprémi kő domborművét, valamint a vatikáni Magyarok Nagyasszonya-kápolnában a három, Magyarországon is működött szent kőreliefjét. Királyszobrai közül kiemelkedik Károly Róbert gyöngyösi oszlopszobra és III. Béla méltóságos bronzalakja Baján. Budapesten is több köztéri szobra áll, többek között a magyar tudomány emlékműve és a Szent István-szobor a gellérthegyi Sziklakápolna előtt. Balatonfüreden található az Antall József néhai miniszterelnök tiszteletére készült Történelemkönyv című emlékműve.

Kölcsey. Fotó: MMA/Jakab Tibor

2002-től szülőföldjén, Hevesen élt. A Hevesi Helytörténeti Gyűjteményben 2005-ben nyílt meg állandó kiállítása, amelyben 125 műalkotása: szobrok, kisplasztikák és rajzok kaptak helyet. Lakóhelyén évtizedekig művésztelepet is működtetett, amelynek nyaranta rendszeres vendégei voltak tanítványai is.

Első jelentős kiállítása 1972-ban a Műcsarnokban volt. Ezt követően Magyarország és a Kárpát-medence számos városában állított ki, de műveit bemutatták Amszterdamban, Münchenben és Dortmundban is, Párizsban életmű-kiállítása nyílt.

Magyar messiás. Fotó: MMA/Jakab Tibor
A nagy kék madár. Fotó: MMA/Jakab Tibor

Kő Pál munkásságát Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el, Kossuth-díjat kapott „az anyag és szellem hatalmas feszítőerőiről tanúskodó szobrászi tevékenységéért, a köztéri szobrászat megújításáért, az ősi és a modern sajátos, eredeti ötvözéséért, nemzetközileg is elismert, kimagasló értékű művészi munkásságáért”. 1986-ban érdemes művész lett, majd Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. Később Nagypalád, 2000-ben Heves díszpolgárává választották. 2006-ban Prima Primissima díjjal, 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki, 2016-ban Magyar Örökség díjat kapott.

Szent István király-szobor a Gellért-hegyen. Forrás: MMA
Szondi György szarkofágja. Fotó: MMA/Jakab Tibor

Pályakezdéséről Rózsa Gyula művészettörténész írt kismonográfiát, 2012-ben jelent meg Wehner Tibor monográfiája, amely gazdag képanyaggal illusztrálva dolgozza fel életművének főbb műcsoportjait.

Kő Pál 2020. június 7-én hunyt el Hevesen.

Nyitókép: Kő Pál Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászművész áll alkotása előtt a hevesi ravatalozónál 2012. október 2-án. Fotó: MTI/Komka Péter