Milánóban született, a Gluck utcában, amelyet később az Il ragazzo della via Gluck című dalában tett halhatatlanná. Az iskolából hamar kimaradt, órássegédként dolgozott (később is szívesen szerelt meg szerkezeteket), de a munkánál jobban izgatta a rock and roll. Tizenkilenc évesen együttest alapított, két évvel később kiadott első kislemeze, az Il tuo bacio é come un rock azon nyomban a slágerlista élére repítette. Ettől kezdve nem volt megállás, az ördöngös mozgása miatt „szuperrugólábnak” becézett olasz Elvis Presley dalait nemcsak a napfényes Itáliában, hanem világszerte, Magyarországon is fütyülték az utcán az emberek.
Az a bizonyos 24 ezer csókos dala 1961-ben ugyan csak második lett a sanremói fesztiválon, mégis ez lett az évtized legnépszerűbb olasz dala, a kislemezt egymilliónál többen vásárolták meg. (A fesztiválon az akkor éppen katonai szolgálatát töltő Celentano csak a hadügyminiszter külön engedélyével indulhatott, és a legenda szerint csak azért lett második, mert néhány pillanatra hátat fordított a közönségnek, amit a vaskalapos zsűri tiszteletlenségnek minősített.) Öt évvel később a Gluck utcáról írt dalát a zsűri kiszórta, de a közönség rajongott érte, a számot végül 18 nyelvre fordították le. A fesztivált végül 1970-ben a Chi non lavora non fa l'amore (Aki nem dolgozik, ne is szeretkezzen) című, a mindennapos sztrájkokat kigúnyoló dalával nyerte meg.
Az 1968-as Azzurro máig a legnépszerűbb slágere,
többször is feldolgozták, magyarul is, s egy 2007. évi felmérés szerint ez a legnépszerűbb olasz dal a világon. Egy évtizeddel későbbi Soli című albuma, amelyen Toto Cutugno zeneszerző-énekessel dolgozott, 58 hétig szerepelt a listán.
A túláradó temperamentumú, gumiarcú Celentano a filmiparban is sikeresen próbálkozott, mintegy negyven filmet forgatott.
Filmes pályafutását Federico Fellini Az édes életében kezdte, éttermi énekesként szórakoztatta Anita Ekberget. Jóllehet kedvenc színésze Clark Gable és Fred Astaire, a hatvanas évek végétől művészileg igénytelenebb, de szórakoztató és a jegybevételt tekintve is sikeres vígjátékok sorozatát forgatta. Magyarországon is vetítették az Őrült római vakációt, a Serafinót (a kritikusok szerint a Pietro Germi rendezte filmben nyújtotta legjobb alakítását) és a Különös pasast. Magára vette pitiáner alvilági bandavezér, szélhámos, sőt mozgássérült szakszervezeti vezető ruháját is, s olyan partnerei akadtak, mint Anthony Quinn vagy az olasz film legendás párosa, Sophia Loren és Marcello Mastroianni. A nyolcvanas években több komédiát forgatott Ornella Mutival, legtöbbször felesége, Claudia Mori mellett volt látható a filmvásznon. A házaspárnak három gyermeke született. Rosalinda lányuk szintén a színészi pályát választotta, a Sátánt formálta meg a Mel Gibson rendezte A passióban. Celentano a rendezéssel is megpróbálkozott, négy alkalommal állt a kamera túlsó oldalán.
A film kedvéért majdnem két évtizedre felhagyott az énekléssel, de a kilencvenes években elsöprő sikerrel tért vissza a pódiumra.
1999-es lemeze újra több hétig tanyázott az első helyen, a következőt már megjelenése előtt több mint félmillióan rendelték meg. A 2004-es C'e sempre un motivo című lemezén a Zöldfoki-szigetekről származó Cesaria Evorával az Il ragazzo della via Gluck című dalt adták elő világzenei stílusban. 2012-ben csaknem másfél évtized után adott ismét koncertet, a tévéközvetítésnek kilencmillió nézője volt.
Rendkívül kedvelt tévés személyiség is:
egyik legnagyobb sikerét a Francamente me ne infischio (Őszintén szólva fütyülök rá – utalás Clark Gable híres mondására az Elfújta a szélben) című, négy estét betöltő műsorával aratta 1991-ben. Ebben nemcsak saját énekesi pályafutását tekintette át több barátja és neves vendégek segítségével, hanem az összekötő szövegekben és az általa készített rövidfilmekben számos erkölcsi, társadalmi kérdésben is állást foglalt. Amikor 2005-ben egy új szatirikus műsorral állt elő, az adást az olaszoknak több mint a fele nézte, és az általa élesen kritizált Silvio Berlusconi kormányfő közleményt tett közzé az esemény kapcsán. 2019-ben mutatták be a televízióban kilencrészes animációs sorozatát Adrian címmel, amelynek egy személyben volt a rendezője, producere és a forgatókönyvírója. A sorozat zenéje, amelyben olaszul és angolul énekelt, lemezen is megjelent.
Az olasz énekesek között jövedelmét tekintve ma is listavezető, több mint negyven albuma jelent meg, ő adta el a legtöbb lemezt is. Szabadidejében az FC Internazionale Milano labdarúgócsapat lelkes szurkolója. Tiszteletére 1987-ben egy kisbolygót neveztek el.
Nyitókép: Adriano Celentano 1962-ben. Fotó: Leemage via AFP/Giorgio Ambrosi
