Budapesten született 1936-ban. Eredetileg orvos vagy könyvtár szakos akart lenni, de nem vették fel az egyetemre. Ezután jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben kezdte tanulmányait Simon Zsuzsa osztályában. Diplomáját 1961-ben kapta meg a diplomáját, de már főiskolai hallgatóként fellépett a Nemzeti Színházban és a Petőfi Színházban. Tanulmányainak elvégzése után Szegedre szerződött, ahol eljátszhatta a Rómeó és Júlia főszerepét, de minden műfajban kipróbálhatta magát, sőt még jelmezt is tervezett. 1963-tól a Kazimir Károly vezette Thália Színház társulatának tagja volt.
A színház megszűnte után játszott az Arizona Színházban és a Művész Színházban, 1996-tól a Thália Társaság tagja volt. Két évadot játszott Szolnokon, a Budaörsi Játékszín (2013-tól Budaörsi Latinovits Színház) társulatához napjainkban is szoros kapcsolat fűzi. Itt megvalósíthatta régi álmát: több darabot nemcsak színészként, hanem rendezőként is jegyez. Budaörsön kívül meghívott szereplőként fellépett a Karinthy Színpadon és a Nemzeti Színházban is. Bár több alkalommal is kapott felkérést, sosem akart színházat vezetni, színész akart maradni.
Pályafutása során klasszikus és modern darabok, tragédiák és színművek egész sorának hős-, illetve szerelmes szerepeit játszotta el, érdekességként említi, hogy A pápa és a császár című darabban 50 évesen kellett a 70 éves pápát megformálnia. Alakításait könnyed, természetes szerepformálás jellemzi. Kellemes orgánuma van, szépen beszéli a magyar nyelvet, 1995-ben megkapta a Kazinczy-díjat.
Azon kevés színész közé tartozik, akinek a hangját a színház minden pontjáról hallani és érteni.
Németül és franciául is játszott, a színészmesterséget egy évadon át Bécsben gyakorolta. Szekszárdon kilenc éven át volt a német nyelvű színház vezető színésze.
A jóvágású fiatal színészt igen hamar felfedezte a film is. Pályájának elején őrá osztották a snájdig katonák és huszártisztek szerepét. Még főiskolás korában játszotta Noszty Ferit a Noszty fiú esete Tóth Marival című filmben. Ő volt A kőszívű ember fiainak Baradlay Richárdja, és évekkel később egyik főszereplője a 80 huszárnak. Ezenkívül több sikeres filmben is játszott: Két emelet boldogság, Esős vasárnap, Felfelé a lejtőn, Napfény a jégen, 141 perc a befejezetlen mondatból. Dolgozott az Iskolatelevízióban, versműsorokban, rádiójátékokban, sokat szinkronizált is, többek között Marcello Mastroianninak, Paul Newmannek, Michael Caine-nek kölcsönözte hangját.
Mintegy 150 darabban lépett színpadra, ezek kétharmadában főszereplőként. Főbb színpadi szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Richárd (Shakespeare: III. Richárd), Lemminkejnen (Kalevala), Görgey (Illyés: Fáklyaláng), Kurt Gerstein (Hochhuth: A helytartó), Alba gróf (Hugo: A királyasszony lovagja), Odoaker (Dürrenmatt: A nagy Romulus).
Művészi munkáját 1970-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 2002-ben lett kiváló művész. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, és 2013-ban kapta meg a Kossuth-díjat klasszikus és modern darabokban egyaránt maradandó élményt nyújtó, a klasszikus polgári férfieszményt megtestesítő,
magával ragadó, drámai erejű alakításaiért, filmszerepek emlékezetes megformálásáért.
Ugyanebben az évben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben Cornelius életműdíjat kapott, 2016 novemberében a Nemzet Művésze címmel tüntették ki.
Mint mondja, pályája miatt nem panaszkodhat, mert mindvégig a közönség szeretete övezte, és számára ez a legfontosabb. Hitvallása szerint „a szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész”.
Nyitókép: Mécs Károly, forrás: szinhaz.org
