Az Oklahoma állambeli Tulsában született William Blake Crump néven, egyenesen a szórakoztatóiparba: egyik nagyapja a némafilm-korszak ismert rendezője, mostohaapja producer volt. A negyvenes években színészként kezdődött hollywoodi karrierje, nyúlfarknyi szerepekkel az A-kategóriás és főszerepekkel a B-kategóriás filmekben. A második világháború után rádiójátékokat, forgatókönyveket írt és közreműködött a televíziós Mickey Rooney Show létrehozásában is, majd átült a kamera másik oldalára.
Rendezői pályafutása az ötvenes években olyan kasszasikerekkel kezdődött, mint a Tökéletes eltáv és az Alsószoknya hadművelet, ezekben olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Tony Curtis, Janet Leigh, Cary Grant. 1958-ban készítette a Peter Gunn című detektívsorozatot, ennek fülbemászó, jazzes témáját az a Henry Mancini írta, akivel életre szóló baráti és munkakapcsolata alakult ki.
1961-ben készítette a hatalmas sikert arató Álom luxuskivitelben című romantikus komédiát Truman Capote (jóval kesernyésebb) regényéből, Audrey Hepburn főszereplésével. A film zenéje és egyik betétdala, a Moon River ? természetesen Mancini szerzeménye ? Oscar-díjat nyert. Ezt követte a Még tart a bor és friss a rózsa, amelyben Jack Lemmon és Lee Remick egy alkoholista házaspárt alakítanak, Edwards szívszaggató részletességgel ábrázolta pokoljárásukat. A nagy költségvetésű filmek világában azonban nem találta helyét, a világkörüli autóversenyen játszódó, rendkívül drága, Stan és Pan emlékének ajánlott Verseny a javából nem váltotta be a producerek reményeit, hiába vonultatták fel Tony Curtist, Jack Lemmont és Natalie Woodot.
Edwards 1964-ben lepte meg a gyanútlan nézőket A rózsaszín párduc első kalandjával: a Peter Sellers által alakított, csetlő-botló, kétbalkezes Clouseau felügyelő még öt alkalommal tért vissza a filmvászonra, mindig Henri Mancini jellegzetes főcímzenéjével. A filmek anyagilag is rendkívül sikeresek voltak, az 1975-ös opusz például két és félmillió dollárért készült és százmilliót jövedelmezett.
Ugyancsak Sellers volt a főszereplője az Estély habfürdővel című komédiának, a hollywoodi partin galibák sorozatát okozó ügyefogyott indiai statiszta szerepében.
Edwards válással végződő első házassága után, szerelmi vallomásként rendezte meg 1970-ben második felesége, Julie Andrews számára a Lili, drágám című filmet. A költséges darabot a kritika jól fogadta, de a közönség csúfos bukásra ítélte, hiába boncolgatta a látszat és a valóság közti ellentmondás kérdését.
A rendező "visszakényszerült" A rózsaszín párduc világába, ahonnan csak a Bombanő és az akkor még szinte ismeretlen Bo Derek bájai repítették vissza a csúcsra, 1979-ben. A független szellemű, filmjeinek költségvetésén soha nem takarékoskodó Edwards gyakran került összeütközésbe a producerekkel, "bosszúja" 1981-ben a Hollywood világa elé görbe tükröt tartó S.O.B. című fekete komédia volt. Sikert aratott a felesége főszereplésével készült Viktor/Viktória is, a forgatókönyvért 1982-ben Oscar-díjra jelölték.
Élete utolsó évtizedeiben már kevesebb feltűnést keltettek alkotásai. Peter Sellers 1980-ban bekövetkezett halála után megkísérelte újjáéleszteni A rózsaszín párduc-sorozatot, de a négy darab közül egyiket sem kedvelték a nézők, hiába nyerte meg Clouseau felügyelő szerepére Steve Martint. Utoljára akkor nevettette meg Hollywoodot, amikor szikrázóan szellemes beszédben köszönte meg a 2004-ben neki ítélt tiszteletbeli Oscar-díjat. Az élete utolsó éveiben tolószékbe kényszerült rendező 88 éves korában, 2010. december 15-én halt meg tüdőgyulladása szövődményeiben.
Edwards pályafutása során sok elismerést, de legalább annyi kritikát is kapott, mert elismerték technikai tudását, de hiányolták filmjeiből a mélységet.
