 |
Egy Cahokiából származó kerámiatálon talált növényi maradványokat elemzett a kutatócsapat. A felfedezés a 'fekete ital' használatának első legkorábbi bizonyítéka Észak-Amerikában. Az eddigi legrégebbi leletnél mintegy fél évezreddel idősebb, ami bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a mai Egyesült Államok középnyugati és délkeleti részei között virágzó kulturális és kereskedelmi kapcsolat lehetett a 11. század közepén is.
Amerikai kutatók szerint az új felfedezés Cahokia kulturális jelentőségét még tovább növelte. A virágkorában 50 ezer lakossal büszkélkedhető város az egyik legnagyobb ősi település volt Észak-Amerikában.
A furcsa főzeten az elemzéseket Patricia Crown, a University of New Mexico professzora és Jeffrey Hurst, a Hershey Technical Center vegyésze végezte el. 'Ez az eredmény közelebb hozott minket a Cahokia-beli vallási és jelképekkel teli viselkedés teljesebb megértéséhez' ? mondta Thomas Emerson, az italról készült tanulmány egyik szerzője.
A több évtizedes kutatás ellenére a szakembereknek mind a mai napig nem sikerült minden kétséget kizáróan megállapítaniuk, hogy a St. Louistól 11 kilométerre fekvő Cahokia városa hogyan nőtt ki a földből ilyen rövid idő alatt (i. sz. 1100), és rá két évszázadra miért hanyatlott le ilyen gyorsan. Elképzelhető, hogy köze lehetett annak, hogy az ősi amerikaiak a Mississippi árterében építették lakhelyeiket.
A kutatások szerint a város népek és kultúrák találkozásának metszéspontján feküdt. Ezt a feltételezést támasztja alá a frissen felfedezett főzet maradványa is, amelynek legfőbb alapanyagát a több száz kilométerre lévő Mexikói-öböl partvidékéről hozták. Emerson szerint Cahokia volt az első 'pánindián' város Észak-Amerikában, mivel igen kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett: az eddig feltárt leletekből következtetve Amerika közép-nyugati és dél-keleti területeinek lakói valamilyen formában érintkeztek a több tízezres település lakosaival. Magas népsűrűsége és politikai szerveződése is újszerűként hathatott abban az időben. Ugyanakkor még mindig rejtély, hogy mi tarthatott össze egy ekkora populációt 900 évvel ezelőtt. Emerson szerint a legjobb válasz erre a kérdésre: a vallás.
Az európaiak voltak az elsők, akik írásban rögzítették az indiánok által használt ún. 'fekete ital' elkészítésének módját. Az ital fekete teaféle, amely a koffeint tartalmazó Yaupon magyal (ilex vomitoria) pörkölt leveleiből készült. A lakosság többféle célra használta a főzetet, többek között fogyasztása fontos eleme volt a csata vagy más fontos esemény előtti megtisztulási rituálénak. Magas koffeintartalma ? amely becslések szerint a mai átlagos kávé hatszorosának felel meg ? leginkább izzadást okozott. A forró ital nagy mennyiségben és gyorsan történő felhörpintése pedig hányást idézett elő, amely a rituális megtisztulás egyik fontos része volt.
A 'fekete italt' a jó termés előidézéséért vagy a földi élet meghosszabbítása céljából is használhatták. A főzet szertartásszerű fogyasztására külön erre az alkalomra készített, szimbólumokkal (víz, alvilág bizonyos ábrázolásai) telerajzolt poharakat használtak. A kutatók az ivóedényeken teobromin, koffein és urzolsav vegyületekre utaló kémiai anyagokat találtak.
