Calagione cége a Chateau Jiahu nevet adta az italnak, és ezután hamar megkezdték a kísérletezést: a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy bár ismerték az ital összetevőit, ám az nem volt egyértelmű, hogy azok miként léptek egymással reakcióba. Emiatt a hipermodern sörgyártás eszközei mellet kénytelenek voltak megismerkedni a tradicionális kínai alkoholkészítési eljárásokkal is. A kínai rizsboroknál szokásos módon egy penészes süteménydarabot tettek a gyümölcs és méz keverékébe, hogy megindítsák az erjedést, majd egyenként adagolva adták hozzá a maradék összetevőket (víz, szőlő, krizantén-virág). Az amerikai szövetségi sörfőzési regulák miatt kénytelenek volta árpa-malátát is keverni a hagyományostól teljesen eltérő sörfőző edényekben készülő italokhoz, ám a gyár vezetője ezt azzal próbálta áthidalni, hogy bár belekerült a maláta, ám azt előtte addig mosták, míg szinte teljesen észrevehetetlen lett.
A folyadék végül a kevert italok-kategóriájába került mivel nem tudták eldönteni milyen alkoholt is hoztak létre. "Nem sör, nem mézsör, de nem bor és nem is almabor" - mondta McGovern az italról. "Inkább valahol az összes közt félúton található". Külsőre a folyadék aranyszínű, a pezsgőhöz hasonló buborékokkal dúsított lett - Calagione szerint a leginkább a belga sörökhöz áll közel. A megkérdezett szakértők szerint a szőlő és az galagonya különleges ízt adnak neki, ám egyelőre egy kicsit keserűnek tartják. Cukor azért nem került bele, mert az nagyon ritka a természetben, és az ősi kínaiak nem valószínű, hogy sokat tettek volna bele. A sört a rajongóknak a nyár elején mutatták be, és komoly sikert értek el ezzel a különleges új alkoholfajtával.
