Mit kezdjünk a téli szünetben unatkozó kamaszokkal? Vigyük őket színházba! Lehetőleg olyasvalamire, ami nem ciki, csak annyit énekelnek benne, amennyit muszáj, esetleg humoros, és komolyan veszi a majdnem felnőtt közönség igényeit.
Kicsiknek szóló előadásokkal tele a padlás, vagy legalábbis a fővárosi színházak repertoárja, mert a gyerekek nyitottak, érdeklődők – bár kissé zajosak –, és legfőképp’ hajlandóak színházba menni a szüleikkel. De mit csináljunk a kamaszokkal, akik inkább ülnének otthon a gép előtt, vagy lófrálnának a barátaikkal? Nagyobbaknál jó érv lehet, hogy egy mű úgyis kötelező olvasmány, menjünk, nézzük meg. Más kérdés, hogy utána alkudozni kell majd, hogy a könyvet is hajlandó legyen a kezébe venni. (Megölik Gertrudist, nem? Akkor tudom, miről van szó…)
Katona József: Bánk bán – Nemzeti Színház
Vidnyánszky Attila rendezése a modernitás felől közelít, van benne rap, Aranycsapat, napilapok, ám ahogy halad előre a történet, úgy lépnek ki a képletes és színpadon is láttatott vitrinekből a ma olykor elavultnak bélyegzett értékrendet képviselő szereplők. Izgalmas előadás, ám nem árt előtte beszélgetni a drámáról, mivel nem hagyományos színrevitelről van szó.
Bánk az esküdtszék előtt – József Attila Színház
Telihay Péter rendezése beavató színházi előadás, azaz a történet erősen meghúzott váza mellé magyarázatot, kérdéseket is kap a közönség, sőt, állást foglalhat a szereplők bűnösségét vagy ártatlanságát illetően. Előnye, hogy Szabó Borbála modern szövegváltozatát használja. Quintus Kondrád a játékmester szerepében ügyesen fogja össze a másfél órás előadás különböző epizódjait.
Shakespeare: Hamlet – Vígszínház
Eszenyi Enikő rendezése pergő, jó ritmusú előadás, amely kihasználja a címszerepet játszó ifjabb Vidnyánszky Attila akrobatikus adottságait is. A klasszikus színrevitelek hívei számára olykor szokatlan eszközöket felvonultató produkció, amely a nyitott, fiatal közönség kedvencévé válhat.
Thomas Mann: Mario és a varázsló – Kolibri Színház
Bagossy László rendezése (és a színészek improvizációiból építkező átirata) a nézőket is bevonva mutatja be, miként vonhat bűvkörébe egy egész közösséget a különös hipnotizőr. Az előadás igazi stílusbravúr, Cippolát Scherer Péter alakítja.
Arany János: Toldi – Pesti Színház
Élő zene és vizuális effektek teszik még élvezetesebbé Csőre Gábor egyszemélyes előadását. Nem mintha a színművésznek szüksége volna ilyesmire, annyira sokszínűen, szórakoztatóan adja elő a klasszikus elbeszélő költeményt, hogy a fiatalok is egy-kettőre ráéreznek majd az ízére.
Anyám tyúkja (1.) és (2.) – Örkény Színház
Ismert magyar versek hangzanak el az Örkény Színház kiváló színészeinek előadásában. A legtöbb költeményről mindannyiunk fejében él valamilyen kép: ahogyan Latinovits Zoltán szavalja, a középiskolai tanárunk felolvassa, vagy édesanyánk elalvás előtt előadja. Az élményt az jelenti, hogy egészen új oldalukról ismerjük meg ezeket a verseket. A színészek – Kákonyi Árpád és Matkó Tamás zenéjével, Mácsai Pál rendezésében – lehántják róluk a rájuk ragadt, berögzült előadásmódokat.
Mondjad, Atikám! – Pesti Színház
Vecsei H. Miklós azt a kérdést teszi fel, hogy mit jelent nekünk ma József Attila. Nos, kinek, mit, de annyi bizonyos, hogy más-más életszakaszokban újra- és újraértelmezzük a költő jól ismert sorait. Az egyszemélyes előadás József Attila életútját, szerelmeit és verseit villantja fel.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél – Budapest Bábszínház
Decemberben mutatják be a különös humorú, 16-os karikával ellátott előadást Szilágyi Bálint rendezésében, aki a következőképp fogalmazta meg Kosztolányi figurájának lényegét: „Esti K. Az élet művésze, az esetlegesség szerelmese. Önfeledt lényeglátó, jókedvű pesszimista”. Egy előadás arról, miként kellene vagy lehetne élni, bánni másokkal – humorral, groteszkséggel és bábokkal.
+ Ráadás zene: Megérthető zene – Zeneakadémia
Hollerung Gábor karmester és a Budafoki Dohnányi Zenekar sorozata a klasszikus zeneműveket igyekszik közelebb hozni a mai fiatalokhoz; magyarázatokkal, kortárs áthallásokkal, a szülők és zeneértők számára is élvezetes stílusban.
A nyitóképen jelenet a Pesti Színház Toldi című előadásából. Fotó: Dömölky Dániel
