A 11_11 zsizsegőssé teszi a Bartók-negyedet

Mátyási Péter 2010-ben friss diplomás képzőművészként műtermet keresett, és mivel akkor nyerte el a helyi önkormányzat ösztöndíjprogramját, felvetette: szüksége lenne alkotói térre. Tudta, hogy a kerületben sok, használaton kívüli ingatlan van; elég leromlott állapotúak, de rendbe lehet őket tenni.

Miután neki helyet találtak, rájött, hogy kollégáinak is szerezhetne így műtermet, ezért elkezdett azon dolgozni, hogy az évek óta használaton kívüli ingatlanokat kulturális térként vonja be a kerület vérkeringésébe. Ez win-win szituáció: a művészek műteremhez jutnak, az önkormányzat ingatlanjai pedig megszépülnek és funkcióval gazdagodnak. 2013 óta kilenc helyet sikerült így megszerezni, amelyekben most mintegy negyven vizuális szakember, képző- és iparművész dolgozik, az egyikben pedig a 1111 galéria működik, de közösségi tér és az Építész Szakkollégium bázisa is. Városi sétába csomagolt ismerkedés során három helyszínre látogattunk el.

Meet Lab

A nagy vaskapu mögül füst dől az utcára, szinte alig látjuk a lefelé vezető lépcsőt. Csiszár Mátyás fogad, aki kreatív technologistaként és média designerként alapította meg az önszerveződő low-tech innovációs műhelyt. A laptopján pötyög, majd a füstben egyszer csak különböző színekkel világító fényfal jelenik meg. Azzal kísérletezik, hogyan lehet ezt képzőművészeti alkotássá formálni, mondja.

A műhely tevékenysége igen szerteágazó. Olykor művészeknek segít a háttérmunkában, máskor eseményekhez rak össze vizuális elemeket. Missziójuk a különféle ágensek összekapcsolása. A kulturális szektor művészeit segíti a technológiával való ismerkedésben, továbbá városi játékokat és aktivitásokat próbálnak életre kelteni, és ezáltal a technológia és az urbanisztika kapcsolatát bemutatni és kutatni.

Ez a helyszín inkubátorként, közösségi és kísérleti műhelyként működik. A Rebu Ceramics, valamint két képzőművész: Herczeg Tamás és Szilágyi Csilla is itt kapott helyet. Sokféle tevékenység találkozik náluk, amelyek nemegyszer ihletően hatnak egymásra. Így született például Herczeg és Szilágyi közös alkotása, a Transfuse Ursa Maior című, üvegbeton szoborra vetített lézeranimáció, ami jelenleg a Light Art Museumban látható.

RAWfiction

Temesi Apolt már a MOME textiltervező szakán is az foglalkoztatta, hogy miképpen tudja az anyagokat újrastrukturálni, és a hulladékot visszailleszteni a természetes körforgásba. A gyapjúhulladékra rátalálva kezdte el kikísérletezni azt a technológiát, amivel ma egyedi akusztikai paneleket hoz létre. Az alapanyag korábban nem volt visszaforgatható, ő azonban rájött, miként tudja kihasználni az előnyös tulajdonságait, és funkcionális terméket létrehozni belőle. A gyapjú természetes zajelnyelő tulajdonságát kihasználva moduláris paneleket készít, amelyeket hangszigetelésre lehet használni. Mivel a gyapjú könnyen színezhető, e lapoknak egyedi karaktert tud adni, és dekorfalakat építhet belőlük. Érdemes elolvasni a diplomamunkáját, amelyben részletesen elmagyarázza, miért előnyös ez az alapanyag, valamint hogy miként lesz fenntartható, amit csinál.

1111 galéria

A 11_11 Alapítvány nonprofit galériát is üzemeltet az egyik helyiségében, ahol másfél havonta cserélődnek a kortárs képzőművészeti kiállítások. Most épp a What a rug? című tárlat fut, amely kortárs képzőművészek faliszőnyegeit mutatja be. Ezek egy része a klasszikus subázás technikáját éleszti újra, mások pedig síkszövéssel készültek. Az bennük a közös, hogy túlmutatnak az esztétikumon, valamilyen jelenségre irányítják a figyelmet, és a szőnyeg mint képzőművészeti médium kérdését is feszegetik. A galéria közösségi helyszín is, segíti az alkotók kooperációját. A Sárai Vanda által működtetett galéria progresszív, kísérletező és kritikai kiállítások helyszíne. Célja az aktuális kulturális és társadalmi jelenségek értelmezése, valamint sokszínű, nyitott és interaktív művészeti közösség kiépítése.

Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu