A Balaton felfedezése és a magyar tájképfestészet megszületése, a környezetben, szabad ég alatt történő alkotás kedveltté válása nagyjából egy időben zajló folyamat volt. A 19. század első felében a Balaton és épített, fejlődő környezete – elsősorban Balatonfüred – rajzokon, litográfiákon jelenik meg. A 19. század második felében a magyar festőművészet kiemelkedő képviselője, a magyar tájképfestészet megteremtője, id. Markó Károly (1793–1860) tanítványai megalkották a Balaton első, meghatározó tájfestményeit.
Az 1860-as években a hazai tájképfestészet átalakult, újfajta tájképfelfogás alakult ki, melynek legfontosabb jellemzője, hogy az idealizált tájképek helyett megjelent a romantikus tájképfestészeti stílus, és elmozdulás volt látható egy úgynevezett atmoszférikus festészet irányába. Ezzel párhuzamosan a balatoni tájképek mellett megjelentek a zsánerképek is, amelyek leginkább a helyi lakosokat, állatvilágot, természeti jellegzetességeket ábrázolják. A 19. századból kevés, fürdőzőket megörökítő festmény ismeretes, de fürdőház-, gőzhajó-, vitorlás-ábrázolásokkal találkozhatunk.
A 19. század első felében elsősorban a nagy tó festői környezetét örökítették meg az alkotók. Fennmaradtak ebből az időszakból acélmetszetek, litográfiák és vízfestmények egyaránt. Petrich András (1765–1842) az 1820-as években úgy nevezett gouache-sorozaton Sümeget, Tátikát, Füredet festette meg, de mindenképp kiemelendő A füredi Balaton-part fürdőházzal című – a Magyar Nemzeti Galéria által őrzött –, 1821-ben készített rajza.
A cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta első kézből olvashassa!
Petrich megörökítette emellett Festetics György Phoenix nevű gályáját is, valamint a füredi kőszínházat és Kisfaludy Sándor alakját.
A Balatont övező várromokról egyébként maga Kisfaludy Sándor is alkotott rajzokat, de akadt külhoni művész is, aki a Balatonról festett vízfestményeket. Ilyen volt Ludwig Rohbock (1824–1893) német rajzművész, aki az 1856 és 1863 között zajló, magyarországi útja alkalmával Hunfalvy János Magyarország és Erdély eredeti képekben című művét illusztrálta. Leghíresebb alkotása, a Balatonfüred a Balaton felől című műve később számos balatoni vonatkozású munka illusztrációja lett.
Szerelmey Miklós (1802–1875) litográfus-mérnök Balatoni album (1848) című kötete – Garay János verseivel – folytatta a Petrich által megkezdett realista tájábrázoló hagyományt. Az albumban tíz kőrajz látható, melyen a reformkori Füred világa tükröződik vissza, de láthatjuk Badacsonyt, a várromokat, a tihanyi apátságot és a Kisfaludy gőzöst egyaránt.
Az 1850-es évek elejéről meg kell még említenünk Libay Károly Lajos (1816–1888) festő metszeteit, amelyeket elsősorban Balatonfüredről készített. Művei album formájában láttak napvilágot Kisfaludy Album, képek Balaton-Füred és a Balatonmellék érdekesebb pontjairól címmel. A nyolc képet magába foglaló kiadványban megtekinthető Kisfaludy Sándor szobra, a füredi színház képe, a Horváth-ház, az Eszterházy-vendéglő, de a legismertebbé a Balatonfüred általános látképe a tó felől című rajza vált.
Hasonlóan népszerűek lettek a későbbiekben Raimann Rudolf (1861–1913) litográfus Füredről alkotott kőrajzai. Raimann-nak szuvenírüzlete is volt Füreden, és elsősorban az épített környezetet örökítette meg. Kőnyomatain füredi épületeket (Eszterházy-ház, Új-Fürdőház, Kőszínház, Nagy-vendéglő, Savanyúvíz-kút, A kápolna, Horvát-ház, Ó-Fürdőház) ábrázolt, valamint Tihany, Keszthely, Sümeg, Szigliget és Csobánc is feltűnt. A füredi kőnyomatok nagy része Raimann saját munkája, de Szerelmey Miklós és Zombory Gusztáv képeinek utánnyomásai is megtalálhatók munkáin.
A Balatonról alkotott rajzok, grafikák, litográfiák elsősorban a korabeli, úgynevezett veduta-festészet hagyományait követve pontosan rögzítették a táj jellegzetességeit, nevezetességeit. A várromok mellett elsősorban a 19. század első harmadában fejlődésnek induló Balatonfüred látnivalóit rögzítették.
Elvétve, de akad festmény a Balaton más vidékéről is. Ilyen Jacob Waltmann (1802–1871) osztrák tájképfestő egyik balatoni műve: A fonyódi hegység látképe a Balatonnál Magyarországon című munkája, melyet 1836-ban készített. A litográfiák, rajzok korszakát a század második felében a Markó Károly-tanítványok festészete váltotta fel, amely egyben utat nyitott a klasszikus értelemben vett tájképfestészet kialakulásának is.
A 19. század második felében egyre sokasodtak a tavat megfestő alkotók: Brodszky Sándor, Molnár József, Telepy Károly, Ligeti Antal nevét említhetjük. Őket általában a francia tájfestészet ihlette, és sok esetben romantikus túlfűtöttség jellemezte műveiket. Mindannyian Markó Károly tanítványai voltak.
Szép példái a kezdeti tavi tájképfestészetnek Brodszky Sándor (1819–1901) művei. Brodszky a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat, majd Münchenben képezte magát. Az 1850-es évektől már Pesten alkotott. A festészet mellett a fényképészet is érdekelte, de igazán nevessé a Felvidékről és a Dunántúlról készített tájképeivel vált. Alkotásai borongós hangulatúak, a világos-sötét ellentétpáron alapulnak. Már életében is számos kitüntetést, oklevelet kapott. 1885-ben Csobánc és A csöndes Balaton című festményeit aranyéremmel díjazták az országos kiállításon. Ferenc József magyar király részére is készített képeket, amelyek közt tavi vonatkozású, A Balaton zalamegyei partján című is található. A Kilátás a Balatonra, a Vihar a Balatonon Brodszky életművének kiemelkedő darabjai, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria őriz.
A tájábrázolás mestereként olyan kompozíciók érdekelték, ahol a tájelemek drámai összecsapását festhette meg. Balatoni tájképei az északi tájképfestészet stílusjegyeit hordozzák: a hegyekre, monumentális képződményekre, a természet hatalmára helyezte a hangsúlyt.
Telepy Károly (1828–1906) romantikus tájfestőnk hasonló festői irányzat képviselője, mint Brodszky Sándor. Telepy hazai mestere Barabás Miklós volt, de idősebb Markó Károly művészete is hatást gyakorolt rá. Müncheni, velencei és római útjait követően, 1860-ban tért haza Magyarországra. A várak és a hegyek festőjének is nevezték, a Balatonnál is ezeket az ihletforrásokat kereste, amely Balaton, Habzó Balaton és Balatoni táj című munkáin is mgmutatkozik.
Brodszky Sándorral ellentétben Telepy Károly a szelíd természeti jelenségeket rögzítette: a kék víztükröt, a békésen úszó felhőket, a partot övező bokrokat, növényeket. Színvilágára is a harmonikusság, egyenletesség jellemző.
Molnár József (1821–1899) Münchenben, majd Firenzében tanult Markó Károlynál, végül a külföldi tanulóévek után, 1853-ban visszatért szülőföldjére. Híressé vált kiváló portréiról, történeti életképeiről, valamint Magyarország különféle tájegységeit megörökítő tájképeiről, amelyek között a Balatont is megtaláljuk. Stílusjegyei a romantika hatását tükrözik, de biedermeier vonások is felfedezhetők művein. Az első alkotó, aki megörökítette az Akarattya és Aliga között látható szakadékot. Sajátos ábrázolásán a Balaton szinte tengernek tűnik, festménye olyan, mint egy hatalmas látomás, mégis feltűnik rajta a magyar motívum: a juhait legeltető pásztor. Az Aligai szakadások a Balaton partján (1894), Aligai szakadások (1895), Az akarattyai partok (1895) című alkotásai a romantikus realizmus stílusjegyeit tükrözik. A művein érzékelhető fény- és színhatások központi szerepe miatt a korai plein air képviselőjeként is jegyzik.
A bemutatott alkotók és műveik alapján elmondható, hogy ebben az időszakban történik meg a Balaton igazi, festők által történő felfedezése. Alkotásaikon viszonylag hűen rögzítik a táj jellegzetességeit, de a romantika monumentalizmusa, a Balaton tengerként történő ábrázolása érzékelhető munkáikon. Mészöly Géza festőművész a következő korszak futára, kinek művein egy új típusú Balaton-kép kap szerepet.
Így jutunk el a Balaton első, nagy festőjéhez, a rövid életű, mégis nagy életművű Mészöly Gézához (1844–1887) – a magyar festészet Petőfijéhez –, aki a nagyközönség számára teljes valójában jelenítette meg a tavat. A barbizoni festők által képviselt bensőséges tájképtípus hazai követője és megvalósítója; képei valósághűen művésziek és a mai napig csodálatra méltók.
A fiatal Mészöly bécsi akadémiai éveit követően Münchenben és Párizsban alkotott, majd később Budapesten szerzett hírnevet magának. Már az 1870-es években ismertté váltak balatoni tájképei, majd 1873-ban a bécsi világkiállításon művészeti díjat kapott tavi festményeiért. 1874-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter felkérte egy nagyobb olajfestmény megalkotására. Így keletkezett leghíresebb munkája, a Balatoni halásztany. E kép fametszetű reprodukciója díszítette az 1926-os húszpengős bankjegyet, később bélyegre, gyufásdobozra is felkerült. A Balaton öble az akarattyai partokkal, a Fürdőző gyerekek, a Fürdőház a Balatonon – mind meghatározó alkotásai, a realista tájképfestészet reprezentatív darabjai.
Mészöly nagy hatással volt festő-követőire, sokakra átörökítette a Balaton szeretetét. Egyikük Nádler Róbert (1858–1938), akinek művészetében domináns a vizek megjelenítése. A Balatonkenesei parton, a Fodros Balaton, a Mocsaras Balaton-part című tájképei mellett megörökítette a vidék lakóit is.
Szintén egyfajta Mészöly-epigonnak tekinthető Valentiny János (1842–1902), aki a Háborgó Balaton, a Tóparton, A Balaton partján című romantikus stílusú képein a tavi táj jellegzetességeit rögzítette. Hasonlóképp alkotott Mesterházy Kálmán (1857–1898), akinek Fények a Balaton felett című (1895), különös hangulatú festménye sajátos megközelítéssel ábrázolja a vidéket.
A Mészöly-követői sort Aggházy Gyula (1850–1919) festőművésszel zárhatjuk. A bécsi és müncheni tanulóéveket követőn Párizsban Munkácsy Mihály tanítványa lett, majd a Szolnoki Művésztelep oszlopos tagjává vált. Az 1880-as és 1890-es években készült naturalista tájképei között számos balatoni fellelhető. A Virágzó almafák, a „Dodó”, A néhai Jánosi Ágoston püspök balatoni yachtja című művei mellett leghíresebb képe a Tehenek a Balaton-parton című alkotása lett.
A Mészöly-követő magyar festők munkáin egyfajta naturalista, mégis légies Balaton-kép jelenik meg. Bár munkáik napjainkban szinte teljesen feledésbe merültek, mindenképp fontos mérföldkövek a Balaton-ábrázolások tekintetében.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/6. számában olvasható.
A nyitókpen Libay Lajos A Balaton első gőzhajója, a Kisfaludy Balatonfüred előtt. Forrás: Reguly Könyvtár
