Egy óriási fehér nyúl, aki csak egy ember számára létezik, ám ha az előadás jól működik, akkor ezrek és ezrek láthatják esténként – kicsit mindenki a saját fantáziája szerint. Mary Chase Pulitzer-díjas vígjátéka, a Barátom, Harvey a mai napig az egyik legtöbbet játszott Broadway-előadás. Sikerének titka különös humora mellett az a felismerés, hogy bármelyikünknek jól jönne egy olyan igazi barát, mint amilyen Elwoodnak Harvey,
aki feloldja a magányt, segít elviselni a csalódásokat és a többi embert, vagyis összességében az életet.
Az amerikai Mary Chase 1944-ben írta meg a titokzatos Harvey történetét, amit még abban az évben be is mutattak a Broadway színpadán, majd 1950-ben James Stewart és Josephine Hull főszereplésével nagy sikerű film is készült belőle. A Barátom, Harvey Magyarországon először 1963-ban, a Vígszínházban került színpadra Várkonyi Zoltán rendezésében, Páger Antal, Bulla Elma, Latinovits Zoltán, Bilicsi Tivadar és Nádasi Myrtill főszereplésével.
59 évvel később pedig Valló Péter rendezésében születik újjá az előadás.
„Már nagyon hiányzott a Vígszínház repertoárjából egy klasszikus vígjáték. Arra törekedtünk, hogy olyan darabot válasszunk, ami azon túl, hogy könnyedséget, napsütést hoz a nézők lelkébe, valami fontosat is megfogalmaz, amit mindenki magával tud vinni. A Barátom, Harvey pedig az egyik legalapvetőbb üzenetet közvetíti, amit ma színházban el lehet mondani. Egy elidegenedett és frusztrált közösségben van egy ember, aki lát egy nagy fehér nyulat. Elwood és Harvey együtt jönnek-mennek, kocsmákban iszogatnak, beszélgetnek.
Szemmel láthatóan jól érzik magukat minden helyzetben, amibe kerülnek. Tehát a viselkedésük pontosan a szöges ellentéte annak, amit ma a társadalmunkban tapasztalunk, a teljes elidegenedésnek. Bízom benne, hogy azok az emberek, akik megnézik az előadást, kapnak valamifajta – ha nem is követhető, de mintaként szolgáló – receptet arra, hogy mi a magány ellenszere: nyitottan, empátiával és érdeklődéssel kell fordulni az embertársaink felé” – emeli ki Valló Péter, rendező.
A bonyodalom ott kezdődik, amikor Elwoodot az unokahúga, Veta a család nyugalma és jó hírnevének megőrzése érdekében beviszi a helyi szanatóriumba. Ám az orvos tévedésből mást küld el kezelésre, Elwood és Harvey pedig zavartalanul meglépnek a kórházból. Lesz itt zűr, zavar, zűrzavar és persze sok vidámság, hiszen a városban kergetnek egy embert és annak láthatatlan nyulát.
„Vígjátékot próbálni pont olyan nehéz, mint drámát, ha nem nehezebb. Főleg, ha a főszereplő láthatatlan. Veta Simmons az esendőségével és a küzdelmeivel együtt szeretnivaló figura, aki mindent megtesz a családjáért. Szeretne a realitások talaján maradni, hiszen az ő vállán nyugszik a szeretteinek sorsa, a mindennapok nyugalma, és úgy érzi, Harvey ebbe nem fér bele” – meséli a Vetát alakító Balázsovits Edit.
A bonyodalmakból azonban egy ember, Elwood P. Dowd mit sem tapasztal. Sőt derűsen osztogatja névjegykártyáit, és akit csak lehet, meghív vacsorára. „A darabban annyi szeretet van, hogy csak folyamatos mosollyal az arcon lehet hallgatni, olvasni és remélhetőleg nézni is. Mindannyiunknak rengeteg dolga van Harvey-val, aki mindenféle varázslatra képes. Kiemel minket a napi rutinból és a folyamatos megfelelni akarásból.
Megmutatja, hogy nem ott vannak az élet fontos dolgai, ahova évtizedek óta sorakoztatjuk őket.
Elmegyünk egymás mellett és a saját életünk mellett is egy pillanat alatt, ha nem vagyunk résen. Ha jól tesszük a dolgunkat a színpadon, előadás közben mindenkinek meglesz a maga nyúlképe. A maga Harvey-ja” – meséli Rudolf Péter.
A Barátom, Harvey Rudolf Péter, Balázsovits Edit, Koós Boglárka, Szilágyi Csenge, Brasch Bence, Kőszegi Ákos, Nagy-Kálózy Eszter, Fesztbaum Béla, Orosz Ákos, Kútvölgyi Erzsébet, Hullan Zsuzsa, Dengyel Iván, Kopek Janka, Kövesi Zsombor, Kóbor Balázs és Nánási Attila szereplésével ebben az évadban április 8-án, 9-én, 10-én és 25-én, május 9-én 26-án, valamint június 7-én látható a Vígszínházban. A produkció a teátrum következő, 2022/2023-as évadának első bérletes előadása lesz.
Fotó: Vígszínház/Dömölky Dániel
