Pilar Aymerich a spanyol fotográfia egyik nagyasszonya, munkáját 2021-ben a Spanyol Nemzeti Fotográfia-díjjal ismerték el. A zsűri az indoklásában így fogalmazott: „Az utcai fényképészettel töltött pályafutásáért, melyet a hetvenes évek óta űz. A társadalmi valóság és a kései francóizmus idejének sürgető kérdéseinek boncolásáért, melyek máig megőrizték relevanciájukat. Munkássága olyan etikai tudásból ered, amelyben a törékenység a fotós narratíva kiindulópontja.”

Pilar Aymerich felvonulásokat és társadalmi mozgalmakat örökített meg a Franco-időszak végétől a rendszerváltáson keresztül napjainkig.

Egyedi nézőpontja, kamerája azóta kíséri a jogaikért, szabadságukért kiálló nőket. A képeken emellett figyelemmel kísérhető a város radikális transzformációja is: láthatjuk a nyolcvanas, kilencvenes évek Barcelonáját. Pilar szavaival élve Barcelona ekkor egyszerre három nemzedék tükre: láthatók benne „akik visszatértek a száműzetésből, akik a belső ellenállás képviselői voltak és a mindezen emberek és mások eszméiből töltekező fiatalok”.

Pilar Aymerich: Önarckép. Forrás: Cervantes Intézet

Pilar Aymerich 1943-ban született Barcelonában. Az Adrià Gal Színművészeti Iskolában tanult, itt találkozott Montserrat Roig íróval, akivel több közös projektet is létrehoztak. 1965-ben Londonba utazott, ahol két évig riporterként dolgozott. Ezután Párizsban labortechnikát tanult. A hatvanas évek társadalmi mozgalmainak hatására fotós-újságíró lett, majd Barcelonába visszatértekor portrékra és szocioriportokra specializálódott. 

Az összes fotós műfajt kipróbálta, de elsősorban portréi lenyűgözők.

Szintén erőssége az építészeti és színházi riportfotózás. Különböző folyóiratoknak dolgozott, mint például az El País, a Fotogramas, a Qué leer, a Destino, a Triunfo, a La Calle, a Serra d’Or és a Vindicación Feminista. A kiadói és audiovizuális világban is otthonosan mozog. Hatvannál is több kiállításon mutatkozott be világszerte.

Nyitókép: Pilar Aymerich: Óvodabezárások elleni tüntetés 1976-ban (részlet). Forrás: Cervantes Intézet