A „Tükröm, tükröm…” közismert mondat a valóság feltárására ösztönöz. Te milyen lehetőséget láttál meg a tükörben?
A történet 2016 őszén, egy Hildesheimben töltött Erasmus-félév során kezdődött. Érdekes majd' hét év távlatából visszatekinteni arra az időszakra. Az emberben folyamatosan formálódnak az emlékek, így bennem is más-más érzések törnek felszínre. Akkoriban elég erőteljes útkeresésben voltam. Az volt az első olyan időszak, amikor hosszabb időre kikerültem a komfortzónámból. Új város, új főiskola, új emberek – minden új és olyan jó volt. De az elején meg is ijedtem, mert nem találtam a helyem. Azt viszont tudat alatt éreztem, hogy jó időszak vár rám.
Sosem felejtem el, amikor először találkoztam ottani mesteremmel, Georg Doblerrel, aki arra a kérdésemre, hogy mi a feladat ebben a félévben, azt felelte: a lehetőségek tárháza végtelen, én dönthetem el, hogy mit kezdek vele. Ez a végtelen szabadság izgalommal töltött el, de ürességérzést is kiváltott belőlem. Az, hogy a tükörrel és a tükröződéssel szeretnék foglalkozni, már elég hamar nyilvánvalóvá vált számomra. A kísérletezést úgy kezdtem, hogy kalapáccsal széttörtem egy üvegtükröt, majd a darabjait igyekeztem újra összerakni, és közben síkbeliből térbeli tárggyá emelni. Belül valamiként én is úgy éreztem, hogy eljött az ideje darabokra esnem, és újra összeraknom magamat teljesen másképp. Így visszagondolva, a bennem történt változások miatt indult el a tükörrel való ismerkedésem, mivel azáltal tudtam leginkább kifejezni az érzéseimet. De arra csak évekkel később jöttem rá, hogy miért történt, és miért éppen úgy, ahogy. Tárgyalkotóként az az egyik legizgalmasabb tapasztalat számomra, hogy mennyire sokat elárul rólunk, amit alkotunk. A tárgyak ugyanis telis-tele vannak szimbólumokkal. Az általunk létrehozott művek segítenek önmagunk megismerésében.
A tükör olyan felület, ami újabb és mélyebb dimenziókat nyit meg számunkra. Egy önismereti folyamat startvonala: amikor belenézünk, meglátjuk külső jellegzetességeinket, aktuális állapotunkat, és csak tükör segítségével tudunk a saját szemünkbe belenézni. Ez a befelé irányuló tekintet pedig már a lelkünk állapotáról szól. Az ékszereid hogyan kapcsolódnak ehhez a folyamathoz?
Érdekes, hogy hiába nézünk tükörbe, sosem azt a képet fogjuk látni, mint amit a többi ember lát rólunk. Ha belegondolunk, hogy hányszor tudjuk újra meg újra ugyanazt gondolni, mondani és cselekedni, akkor meglepődve tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz az itt és mostban lennünk. Pedig az a legfontosabb, hogy a jelenben éljünk.
Nagyon sokszor nem tudom úgy kifejezni magam, ahogyan szeretném. Jellemző rám egyfajta határozatlanság. Az ékszereimmel viszont éppen ennek az ellenkezőjét sugallom. Tudatos, határozott és önbizalommal teli embert tudok tükröztetni általuk: olyat, amilyen mindig is szerettem volna lenni. És ez a határozottság valahol biztosan ott is van bennem, hiszen az ékszereim erről beszélnek.
Milyen önismereti technikákat alkalmazol? Az ékszereidet bemutató kreatív fotóanyagban vidám hangulatú társaság tagjain jelennek meg a gyűrűk, nyakláncok, fülbevalók. A kapcsolatok is vezethetnek az önismeret útján?
Úgy gondolom, igen. Az emberek, akikkel kontaktusban vagyunk, legyen szó akár közeli kapcsolatokról, akár távoliakról, akár csak egyetlen összenézésről az utcán, mind-mind tükröket mutatnak nekünk magunkról és a világhoz való viszonyulásunkról. Folyamatosan tanítani akar minket az élet, csak nem mindig vesszük észre az összefüggéseket. Ha odafigyelünk rájuk – ami nem egyszerű –, akkor egyre beljebb juthatunk a belső maghoz. Ahhoz az énünkhöz, amelyről már lehulltak a téveszmék: amilyenek valójában vagyunk.
A fotóanyagért külön köszönet fotósomnak, Bartis Milán Rafaelnek, aki egészen elképesztő természetességgel dolgozik. A fotózás vidám hangulatú volt, ami azért is nagyszerű, mert a képek elég jól tükrözik azt, amit a kollekciómmal szeretnék kiváltani az emberekből.
A geometriai formák élei lehetővé teszik, hogy a tükröződés által csillogjanak az ékszereid. Milyen anyagokkal és eszközökkel dolgozol, hogy ragyogóvá tedd őket?
Rozsdamentes acélból készítem az ékszereket, és minden egyes darabot egyenként hegesztek össze ponthegesztő lézerrel. Az acél rendkívül jól hegeszthető anyag, tartós és korrózióálló, így a tükrös felületek csillogása az idő múlásával sem veszít az erejéből. Némely ékszer úgynevezett vákuumplazma-bevonatot (PVD) kap, amelyet keményfémeknél használnak abból a célból, hogy még keményebbé tegyék őket. Ettől az eljárástól az acél karc- és kopásállóvá válik, hosszú élettartamú lesz.
A munkafolyamat úgy zajlik, hogy az ékszer elemeit lézerrel összerakom (ami a legidőigényesebb része az egésznek), majd átpolírozom a belsejét, hogy már-már megtévesztően csillogjon. Sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy elsőre nem mindig látszik, befelé vagy kifelé növekszik-e a forma. Ez a csillogás megtéveszti a szemet.
[gallery columns="2" size="full" ids="333754,333750"]
A kitűzők felületi különlegessége révén az ilyen ékszerek szinte képként működnek. Mennyire használod ki ezt a lehetőséget?
A tükrös kollekciómban gyűrűk, nyakékek, brossok és fülbevalók szerepelnek. A brossok között vannak egészen nagy méretűek, amiknél valóban ez az általad említett hatás érvényesül: mintha egy képbe nézne bele az ember. De erre eddig még nem helyeztem igazán nagy hangsúlyt.
Kiknek szánod az ékszereidet?
Nincs konkrét célközönségem. Ha valakit megszólítanak az ékszereim, akkor ismerkedjen meg velük, és viselje őket örömmel, szabadon. A tükrös kollekcióm elég markáns, erőteljes, határozott. Szerintem kell bátorság és őszinteség a viselésükhöz, mert figyelemfelkeltőek.
Jelenleg a szentendrei MANK Galéria kiállításán látható néhány munkád. Még hol láthatjuk az ékszereidet?
Megtalálhatóak és megvásárolhatók a Leanzer Newcraftban vagy tőlem, előre egyeztetett időpontban. Ilyenkor én is ott vagyok a Leanzerben, és meg tudjuk beszélni, milyen ékszert álmodott magának a vásárló.
Márciusra, a müncheni Schmuck ékszerhétre, a BKV Prize döntős munkái közé nagy örömömre az én Fekete tükör kollekciómból is beválogattak három, szívemhez különösen közel álló darabot. Valenciában az Arte Y Joya döntőseinek ékszereit, köztük az enyéimet a Melting Point eseményen lehet megtekinteni. A pozsonyi Határtalan dizájn kiállításra is beválogatták négy munkámat. Életem egyik mérföldköve pedig áprilisban érkezik el, a MAD Múzeum kurátora, Bryna Pomp ugyanis meghívott, hogy vegyek részt a New York-i Mad About Jewelry kiállításon és vásáron, amelyre minden évben nagyjából ötven művészt hívnak meg a világ számos pontjáról. Hatalmas megtiszteltetés, hogy idén én is a résztvevője lehetek.
Divatfotók: Bartis Milán Rafael. Tárgyfotók: Piti Marcell
