interjú
A karaktereket meg kell formálni, nem lehet az ösztönre rácsücsülni – Pap Lujza, a Kaszás Attila-díj jelöltje
A Domján Edit-díjas Pap Lujza 1977-ben született Ajkán. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdiójában szerzett színészvégzettséget 1999-ben. 1996 óta tagja a Hevesi Sándor Színháznak, tehát a 2026–2027-es évadban kezdi el harmincadik évadát Zalaegerszegen.
Úgy éreztem, hogy valódi dolgokat csak farmerben lehet csinálni – Ötvös András, a Kaszás Attila-díj jelöltje
Társulati tag volt a Katona József Színházban, évadokat játszott Egerben, volt krétakörös és részt vett a KoMa Társulat alapításában is. Szerepelt népszerű sorozatokban és közönségfilmekben is, 2022 óta pedig a Vígszínház társulatát erősíti. A szakma és a nézők is nagyra tartják, mindezek ellenére, vagy talán épp ezért, nem szeret magáról beszélni.
Tanultam a szöveget, és jött vissza a gyerekkorom – Bartha Boróka, a Kaszás Attila-díj jelöltje
Négy kiváló színművész közül kell kiválasztaniuk a szavazóknak, hogy végül ki veheti át az idei Kaszás Attila-díjat. Cikkünkben Bartha Boróka, a Figura Stúdió Színház művésze mesél magáról, a díjról és a színművészetről.
Akik megtartanak minket – dr. Ijjas Flóra
Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik valamilyen módon megtartanak minket: jelenlétükkel, tudásukkal, figyelmükkel vagy éppen azzal, hogy akkor is kapaszkodót nyújtanak, amikor mi magunk már nehezen találjuk azt. Sorozatunkban a segítés kultúrájáról beszélgetünk azokkal, akik hivatásuk révén mások támaszává válnak. Ezúttal dr. Ijjas Flóra önismereti tanácsadót, írót kérdeztük.
Kárpáti Péter: Évtizedekig tartott, amíg megértettem, mi az, hogy történet
Kárpáti Péter több mint negyven éve ír színpadra, műveit számos meghatározó társulat játszotta. József Attila-díjas drámaíróként, dramaturgként, rendezőként és tanárként egyszerre több oldalról élte végig azt a változást, amely során a dráma elveszítette korábbi központi helyét. Arról beszélgettünk vele, hogyan alakult át a dráma és a színház viszonya, mitől lesz valódi egy történet és hogyan tanítható a drámaírás.
A világok egymásba olvadása teremtőerővel bír, a köztes állapotok érdekeltek minket
Bár a naptár szerint már elkezdődött az ősz, a szentendrei Karneválban még mindig kitart a nyár: a Hipnopomp című kortárs kiállítás a nyár egymásba nyúló világait, a képzőművészet határterületeinek összemosódását vizsgálja izgalmas szempontok bevonásával. A tárlat anyagának összeállításáról kérdeztük a kurátorokat, Jusztusz Noémit és Pallós Anna Lídiát.
Kóródi Tamás: Az a célom, hogy a zenészek ne a különbségeket, hanem egy közösséget lássanak egymásban
Zenészek közti kapcsolatteremtés és közösségépítés: létrejött a Szintén Zenész mozgalom. Kóródi Tamás gitárossal, a mozgalom alapítójával beszélgettünk.
Rieder Gábor: Olyan kiállítási programot szeretnék, amely mindig meglepi az embereket
A Kieselbach neve elsősorban az aukciós piachoz és a klasszikus modern magyar művészethez kötődik. A Falk Miksa utcában most megnyíló kortárs kiállítótér, a K2 azonban más irányt vesz. Rieder Gábor művészeti igazgatóval arról beszélgettünk, miért most jött létre a kortárs galéria, hogyan fér össze kereskedelem és intézményi gondolkodás, és miért lett az AI a nyitóprogram egyik kiindulópontja.
Kuzma Eszter Júlia: A puha anyaggal tudom kifejezni a legsötétebb oldalamat
Már az egyetemen is nagy méretű installációkat épített fémből, plexiből, hangból és fényből, miközben egyre inkább a rítusok, a transzformáció kérdései kezdték foglalkoztatni. A művészet szerepéről, a tűz jelentéséről és a művek ritualitásáról is beszélgettünk a hónap alkotójával.
Todorovits Rea: Sokan azt gondolják, hogy a hit valami követelmény
Interjú a hit témája kapcsán az Isten nem fizeti ki a villanyszámlát… de nem hagy a sötétben című könyv írójával.
Tóth-Vásárhelyi Réka autodidakta alkotóként ősi társadalmi tabut döntött meg Japánban
Tóth-Vásárhelyi Réka – művésznevén: Renka – iparművész és rajztanár, modern stílusú, kreatív kokesibaba-készítő iparművész, aki a Japán Nemzeti Kokesiverseny első külföldi és első női fődíjas művészeként írt történelmet.
Pályi Zsófia: A színes-szagos, hagyományokkal teli Kusturica-világ érdekelt
Nyolc éve járja a magyarországi és határon túli búcsúkat, mert annyira megfogta a szakrális és a profán világ keveredése: Bűnbánók című anyagával Pályi Zsófia most a Capa-nagydíj döntőse. A fotográfussal a dokumentarizmushoz való visszatérésről, giccsről és identitásról, a Balatonhoz való kötődésről, valamint a közösségi élmények szerepéről beszélgettünk.
Gerlóczy Márton: Legszívesebben macska lennék egy georgiai étterem szőlőlugasos udvarán
Igazolt hiányzás című könyvével robbant be az irodalmi köztudatba, de ezt a művét már nem szereti. Műveiben folyamatosan feltűnik a gasztronómia, az utóbbi időben családi témák felé fordult, ezekben a műveiben is gyakran olvashatunk régmúlt idők ízeiről. Cserna-Szabó András ezúttal Gerlóczy Márton írót kérdezte konyhai titkairól.
Kolozsi László: Mi nem akarunk elvből kizárni filmeseket
Augusztus 27–29. között visszatér a Filmpiknik Veszprémbe és Balatonfüredre. Az új alapokra helyezett filmes találkozó nem rivalizál a budapesti filmszemlével, viszont megmutatja az előző év fontos alkotásait, és ismét filmünnepként igyekszik közelebb hozni egymáshoz a szakmát és a közönséget.
Renderelt művészet – Kálmán Mátyás
Kálmán Mátyást nem lehet bepréselni egyetlen szakmai skatulyába: dokumentumfilmes, média- és fényművész, AI-alapú vizuális produkciók létrehozója. Az Inota Fesztivál alapítása vagy a Budapest 150. születésnapjára készült Fénysugárút is a nevéhez kötődik, de ő a Fénydóm egyik fő szervezője, miközben az idei augusztus 20-i ünnepségsorozat vizuális koncepciójának kialakításában is részt vett.
Koleszár Klaudia művészetében a macska csak ürügy
Koleszár Klaudia műtermében mindenhonnan macskák néznek vissza ránk. Ezeken a festményeken azonban nem a cuki kedvencek köszönnek vissza, amelyek szelídségükkel és bájosságukkal varázsolnának el minket.