Kóródi Tamás: Az a célom, hogy a zenészek ne a különbségeket, hanem egy közösséget lássanak egymásban

Hogyan született a Szintén Zenész mozgalom ötlete?

Motorozom és egy ponton nagyon megtetszett, hogy a motorosok mindig intenek egymásnak, függetlenül attól, hogy kinek hány köbcentis járgánya van. Ettől érezni lehet, hogy szeretjük egymást, mert tudjuk, hogy az életünk egy adott része közös.

Kitaláltam, hogy lehetne egy póló az ismertető jegyünk, a motoros intés megfelelője, és nagyon hittem az ötletben. Kiterveltem, hogyan lehet megvalósítani, számos magyar ruhamárkával felvettem a kapcsolatot a pólók létrehozása érdekében, de vagy elutasító választ kaptam, vagy nem kaptam visszajelzést. Idén év elején szorosabbra fűződött az együttműködésem az Árkádia Hangszerbolt működtetőivel, akikkel szívesen szoktam megosztani az ötleteimet. Elmondtam nekik a Szintén Zenész mozgalom ötletét és azt mondták: csináljuk!

Az ezt követő hónapokban fejben terveztük a pólók megvalósítását. Csináltam egy ötvonalas kottára hajazó, bakelitlemezre utaló kört és egyéb zenei finomságokat tartalmazó képet logónak, ezzel a tervezettel mentem el zeneiskolákhoz feltenni a kérdést, hogy volna-e kedvük részt venni ebben az egészben? Hál’ Istennek elsők között mentem a PEMA-ba, ahol az intézmény vezetőivel, Szakadáti-Póka Vanesszával és Szakadáti Mátyással beszélgettem. Vanessza hozta fel az ötletet, hogy mi lenne, ha új, manapság divatos kézzel írott logót csinálnánk?

Tetszett a gondolat, és miután rábólintottam, Vani – azon túl, hogy kitalálta az új logót – segített leszervezni a megvalósítását Tibusszal, akivel napi kapcsolatban van. Szép csapatmunka volt, és reményeim szerint ez még csak a kezdet. Vannak a projekt bővítésére vonatkozó terveim, amikről egyelőre inkább még nem beszélek. Az már biztos, hogy a póló az Árkádia Hangszerboltban és online is megvásárolható.

Tehát a mozgalom fő célja a közösségépítés?

Így van. Alapvetően az a célom, hogy ha két zenész meglátja egymást az utcán, a villamoson, egy koncerten vagy bárhol, akkor a pólót látva ismerjék fel, hogy van bennük valami azonos és – ha akarnak –, legyen lehetőségük akár pár szót váltani és így kapcsolódni egymással.

Ugyanakkor, nem titkolt célom felhívni a figyelmet a zenekarokat működtető zenészekre – ahogy a YouTube-csatornámon is teszem –, ezzel pedig elérni, hogy a közönséget alkotó emberek ne csupán a kedvenc zenekaruk frontemberének tudják a nevét, hanem a vele együttműködő gitárosét, dobosét és a további zenészekét is.

Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Néhány kommentelő azt írta, hogy ő nem érzi magát elég gyakorlott zenésznek ahhoz, hogy fel merje venni a pólót. Holott – ahogy azt az ismertető videóban is kifejtem –, épp az a lényeg, hogy mindenki, aki csak egy kicsit is képes hangszeren játszani, tagja a zenész közösségnek. Bármilyen mértékű is a hangszeres tudás, annak a megszerzésében, felépítésében meló van. Nem az a lényeg, hogy milyen hangszeren és azon belül milyen szinten játszol.

Miért lett a Szintén Zenész pólók megvásárlásának alapvető része a jótékonykodás?

Az eddig megtett utamnak fontos eleme, hogy ha tudok, segítek, és ezt a hozzáállást magától értetődő módon a Szintén Zenészbe is beépítettem. Ezt úgy oldottam meg, hogy a pólók árának egy része automatikusan jótékony célra megy, a ruhadarab ára alapvetően tartalmazza a felajánlás összegét. Tehát, ha valaki megvásárol egy pólót, akkor a vásárlás egy adott pontján ki kell választania, hogy mely zenével foglalkozó intézményt kívánja támogatni.

Mindössze néhány intézmény közül lehet választani annak érdekében, hogy ne aprózódjanak el a felajánlások. Ezek az intézmények a PEMA, a Kőbányai Zenei Stúdió, a ROCKSULI Budapest, a Bugyin található Bessenyei György Művelődési Ház és Könyvtáron belül működő Rocksuli, a tatai Peron Pop Zeneiskola, a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskola és a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítvány.

Jelenleg mennyire érzed összetartónak a hazai zenész közösséget?

Még ugyan nem vagyok öreg, de ahhoz mégis elég öreg vagyok, hogy lássam a különbséget ilyen szempontból a kilencvenes-kétezres évek és napjaink között. Emlékszem, milyen hangulat volt annak idején, a pályám legelején a szegedi Rock Klubban. Más, mint most. Nem húznám rá a „régen minden jobb volt” szlogent, nem annyira vészes a mai helyzet, ettől függetlenül azt gondolom, nem árt plusz egy összekötő szál.

Miért épp a Szintén Zenész nevet kapta a mozgalom?

Azért, mert ez kvázi pejoratív felhangú szóösszetétel, én pedig szeretném lefaragni róla a rossz hangulatot. Miután egy zenész elmondja valakinek, hogy mivel foglalkozik, gyakran megkapja a kérdést: mivel foglalkozol a zenélés mellett? Ahogy azt a kérdést is, hogy: miből élsz meg?

Nem szívsebészek vagy matematikusok vagyunk, de ez is egy szakma. Egy összetett, érzelmekkel teli, tudást és jelenlétet igénylő hivatás. Jó lenne, ha az őt megillető polcra kerülne az emberek fejében. Mára sokak életében észrevétlen háttérzajjá degradálódott a zene, holott, ha nem lenne zene, akkor szerintem száz százalékot romlana az élet hangulata. Fontos, hogy továbbra is műveljük ezt a hivatást, és ahhoz, hogy ezt méltóképpen tegyük, először is büszkének kell lennünk arra, hogy zenészek vagyunk.

Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu