Antal Gábor: Úgy zenélsz, amilyen ember vagy

A jazz-zene követése az „itt és most” állapotába rántja a figyelmet, ezáltal segít, hogy tudatosan jelen legyünk a pillanatban. Látok összefüggést a jelen pillanat megélése és a belső béke kibontakozása között – ezzel máris a Shards of Peace háromtételes mű témájánál tartunk. Te mit tapasztalsz jazz-zenészként, van összefüggés a jelenlét és a belső béke megélése között?

Bizony van, a béke sokszor maga a jelen pillanat megélése. Az a nyugodt állapot, amikor nincsenek befolyásoló, kizökkentő tényezők, és amikor azt érzi az ember, hogy jó értelemben véve már-már eltűnik, megszűnik, mert annyira feloldódott. Ebben a nyugalomban képesek vagyunk figyelni az érzéseinkre, a bennünk zajló folyamatokra. Lehet, hogy épp játszom a hangszeren és egy magas, extatikus, intenzív érzésekkel teli ívet járok be, mégis békében vagyok azáltal, hogy jelen vagyok, és fókuszáltan, egyfajta középpontból figyelek a történésekre.

Az eközben elért nyugalom és belső béke fokozza az önkifejezést, a játék őszinteségét a jelenlét tiszta, szívvel-lélekkel való megélése által. Ezt a tiszta, békés jelenlétet a közönség nyitott tagjai is megérzik, ezáltal együtt éljük meg a katartikus pillanatokat, a jelent. Nem minden koncert és próba során tud létrejönni ez az állapot, de minden megadatott alkalomért nagyon hálás vagyok.

Milyen úton érkeztél meg ahhoz a békéhez, amit a zenédben is megjelenítesz?

Jó ideje foglalkozom önismerettel. Úgy gondolom, hogy az általam komponált és játszott zene nagyban függ attól, hogyan élem az életem, milyennek érzem magam, hogyan tudok kapcsolódni önmagammal és másokkal. A jazz általi önkifejezés lehetőségei végtelenek, az ember jelen pillanatbeli állapota határozza meg az önkifejezés spektrumának szélességét.

Azt szoktam mondani: úgy zenélsz, amilyen ember vagy – éppúgy, ahogy: úgy vezetsz autót, amilyen ember vagy. Minél inkább felismerem a bennem futó hitrendszereket, meggyőződéseket, programokat, és minél jobban átlátom, megértem a saját működésem, annál őszintébben tudok megnyilvánulni. A megfelelési kényszer halványulni kezd, ezzel párhuzamosan felvállalom a pozitív és negatív érzelmeimet, a gondolataimat, a hibáimat, összességében véve: önmagam. Zenei és magánéleti téren egyaránt. Az önazonosság megélése ugyancsak hozzájárul a lelki béke megtalálásához.

Mindamellett rengeteg olyan külső tényező van, ami képes kizökkenteni. Szokták tőlem kérdezni, hogy a lemez címadó dala, a Shards of Peace háromtételes darabunk konkrét eseményhez, a világban zajló háborúhoz köthető-e. A válaszom: nem.

Így mi nem konkrét eseményhez kapcsoljuk ezt a háromtételes, a lelki béke megéléséről, elvesztéséről, visszaszerzéséről és az események feldolgozásáról szóló művet, tágabb értelemben gondolunk rá. Amikor hallgatják az emberek ezt a zenét, hozzá tudnak kapcsolni valamilyen személyes élményt a saját életükből.

Alkotóként, zeneszerzőként mit tapasztalsz az éppen aktuális pozitív, negatív érzelmek megélése közben?

A nagyon örömteli és mélyen elszomorító érzelmeket egyaránt célszerű megélni. Mindenkit bátorítok: merd érezni, elfogadni, kifejezni, megmutatni magad! Sokszor tapasztaltam azt, hogy elképesztő mély, negatív hangulatomban születtek gyönyörű zenék. Az elmúlt néhány hónap csodás volt magánéleti szempontból, hiszen most volt az esküvőm, mégis ezt a gyönyörű időszakot is lefedő egy évben írtam az új lemezt, azon belül a Shards of Peace-t, aminek szomorú részei is vannak.

Ugyanakkor van a lemezen egy Healing Hands című romantikus szerzemény, amit a feleségemnek, Dórinak írtam. Az ember sokszínű, a hangulataink és tudatállapotaink hullámzása közben különféle érzelmek párhuzamosan lehetnek jelen bennünk, egyik nem zárja ki a másikat. Minél több érzelmet tudatosítunk, annál közelebb kerülünk a jelenlét megéléséhez.

A hangok befogadása vagy épp keltése által a saját érzelmeiddel, a hangokkal azonos frekvencián rezgő részeiddel kapcsolódsz?

Abszolút, viszont ehhez idő kell. Ha időt szentelek erre, és megtörténik a hangolódás, eljutok saját magamhoz. Ekkor a hétköznapok problémái helyett önmagamra szegeződik a figyelmem. A próbákon így hangolódunk egymásra a zenésztársaimmal, a dobokon játszó Varga Szabolccsal és a basszusgitáron játszó Szentgallay Györggyel: miután mi magunk már jelen vagyunk, szép fokozatosan elkezdjük érezni egymást, és átállunk arra a zengési szintre, ahol megfelelési kényszertől mentes nyugodt, tiszta jelenlétből tudunk alkotni, és őszintén tudunk előadni.

Az új lemez nem csupán érzelmek terén, hanem stílus tekintetében is gazdag. Mesélj erről!

Ha egy szóval kéne jellemezni magunkat, a zenénket, akkor azt mondanám: eklektikus – a szó jó értelmében. Szeretünk hidat építeni különböző stílusok között. Klasszikus jazztriófelállással játszunk alapvetően jazz-zenét. Nekem van egy komoly klasszikus zenei gyökerem, klasszikus zongoristaként diplomáztam a Zeneakadémián, hatéves korom óta játszom párhuzamosan a klasszikus és jazz-zenét.

Útkeresés helyett egyre inkább tudjuk, hogy mi az a hangzás, amit képviselünk. Nem szeretem beskatulyázni magunkat, hiszen nem is igazán lehet. Nem kötjük magunkat stílusokhoz, zenei és emberi tekintetben egyaránt egyedi hang vagyunk: az Antal Gábor Trio.

Tehát az Antal Gábor Trio zenéje maga a beskatulyázhatatlan, fizikai síkon kikristályosodott tiszta jelenlét?

Lényegét tekintve igen. Trendeknek, közízlésnek való megfelelés és a közönség kiszolgálása helyett őszinte megnyilvánulás a célunk. Én az olyan zenét szeretem, ami megmozgatja a fülemet, megmozgatja a lelkemet és ami leköti, lehorgonyozza a figyelmem. Szeretek tudatosan időt és figyelmet szentelni a zenehallgatásnak és alkotásnak, a tiszta jelenlétből született művek pedig – ahogy arról már szó volt – jó eséllyel a hallgatókat is a jelenbe hozzák.

Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu