Delov Jávorék felszabadító örömzenére hívnak egész nyáron

Hogyan indult a Vibe Changers és a Póka Egon Művészeti Akadémia közti együttműködés?

Delov Jávor: Pár éve született a Vibe Changers, a Random Trip „kistesója”, amit a Seven Seconds In the Future projektből ismert Nagy Kristóffal együtt álmodtunk meg, és a Random Triphez hasonlóan országosan ismert zenészek, előadók bevonásával szerveztük a koncerteket. Mellettük a kezdetek óta próbáltunk zeneiskolákat involválni a koncertjeinkbe, akár annak az open mic-os részébe, ezzel teret adva a hallgatóknak arra, hogy kipróbálják magukat a színpadon. Idén elhatároztuk, hogy még a szabadtéri játék elindulta előtt felvesszük a kapcsolatot egy komoly és együttműködésre nyitott intézménnyel, ahonnan diákokat delegálhatunk magunkhoz. Így találtunk egymásra és kötöttünk szövetséget a Póka Egon Művészeti Akadémiával, hála a miskolci egyetemi képzés ügyvezetőjének, Szakadáti-Póka Vanesszának.

Első lépésként egy workshop keretein belül felhívtuk a hallgatók figyelmét arra Cséry Zoltán billentyűs kollégámmal, mi is az a vibe session: a vibe session lényege a jamtől eltérő módon az, hogy ismert számok eljátszása helyett a színpadon találjuk ki magát a zenét.

A célunk, hogy játékos formában, társasjáték-szerűen adjuk elő a zenénket a közönséget alkotó, velünk testközelben lévő embereknek, akik közül egy ponton a bátor vállalkozók – nem versenyzők, hanem játékosok – open mic jelleggel jelentkezhetnek, beállhatnak közénk, és megtapasztalhatják, hogy mindenki másképp reagál egy adott spontán zenei szituációban.

Ezek a bátor jelentkezők alkalomról alkalomra a legnagyobb hazai zenészekkel, fesztiválarcokkal muzsikálhatnak együtt, ami szerintem önmagában véve legalább akkora ajándék, mint például az elmúlt években az Audmax Kft. által biztosított fülhallgatók és mikrofonok, vagy épp az idei évben az A38 és a Paloznaki Jazzpiknik által nagyvonalúan felajánlott, inspirációs forrással bíró koncertjegyek, fesztiválbelépők. Ezúton is hála nekik a játékosok nevében is!

Miért kölcsönösen előnyös a régi motorosok és a pályájuk elején lévő zenészek, énekesek számára ez az együttműködés?

Pap Gábor: Elsőként visszacsatolok egy tavaly nyári élményemhez, amikor együtt zenéltem a Random Trippel a Művészetek Völgyén. Ott egy, a színpadon már kialakult zenei szövetbe kellett beilleszkednem, tehát akkor mentem fel a színpadra és akkor zenéltem, amikor egy beat, egy hangnem magával ragadott. Ahhoz csatlakoztam be, ami zeneileg jól áll nekem, így a legjobb oldalam tudtam megmutatni. Tegnap a Vibe Changers-koncert elejétől a színpadon voltam, így részt vettem a zenei szövet megalkotásában is. Ez tegnap még új és ismeretlen helyzet volt számomra, de tekintve, hogy megtapasztaltam, ma már nem az.

Delov Jávor: Ezzel a legutóbbi Vibe Changers-koncert elején megjelenő insptrumentális improvizatív zenével a közel húsz évvel ezelőtti, Élő Márton és Barabás Lőrinc által elindított Random Szerdák hangulatát hoztuk vissza. Mindazonáltal egy Vibe Changers-este általánosságban nem arról szól, hogy egy zenész vagy énekes hogyan tud imprózni és szólózni, hanem arról, hogyan tud felépíteni, megalkotni egy popstruktúrájú dalt. A zenészek ebben a folyamatban segítenek kiteljesedni az énekeseknek, a rappereknek és a hangszeres szólistáknak.

Ez egyszerre alkotás és előadás – intenzív zenészi gyakorlópálya!

P. G.: Így van, ebből fakadóan volt nagy tanulság a tegnapi koncert első setje. Ennek az új helyzetnek a megtapasztalása után úgy mentem fel a színpadra a második setben, hogy már volt némi koncepcióm az improvizáció mellett. Megtaláltam magam, és azt is, hogy mit tudok magamból hozzáadni a zenéhez.

D. J.: Hihetetlen teher tud lenni a hangszeres vibe sessionök esetében, hogy egyszerre kell struktúrát alkotó dalírónak és rögtönzőnek, improvizálónak lenni. A Vibe Changers-koncerteken ez kiválóan gyakorolható, miközben a legfőbb célunk az, hogy helyzetbe hozzuk a velünk fellépő énekeseket, rappereket. Olyan jó alapokat szeretnénk nyújtani a frontban álló embereknek, hogy ők inspirációt tudjanak nyerni belőlük.

Jól sejtem, hogy ennek a gyakorlati megtapasztalása hatással lehet egy zenész pályájára?

D. J.: Szerintem igen! Ha valaki nagy alázattal és figyelemmel akar segíteni egy-egy frontban lévő előadónak, akkor könnyen lehet, hogy a későbbiekben megcsörren a telefonja és meghívást kaphat az adott előadó zenekarába.

Hogyan tudtok minél inkább egymásra hangolódni és együtt harmóniát alkotni zenélés közben?

P. G.: Talán ezt a legnehezebb megfogalmazni, de épp ezt örökítik meg azok az emlékeim, amiket fel tudok idézni a tegnapi koncertből: Lengyel Johanna énekelt, és 6363, azaz Gege rappelt, én pedig – jobb szó híján – locsolgattam a verzéiket és próbáltam szövetet képezni a refrénjeik alá. Előfordult, hogy zenei értelemben ráléptem valakinek a lábára, de amint ezt megéreztem, gyorsan visszább léptem. Ezt nem is hibának tekintem, csupán egy olyan pillanatnak, amikor visszaadtam valakinek a labdát. Jelen maradtam, csak mást engedtem előtérbe. Alapvetően úgy érzem, jól sikerült együttműködnünk.

D. J.: Ez tényleg nem hiba. Nem véletlenül mondjuk, hogy a Vibe Changers egy zenei improvizációs társasjáték. Van, hogy átalakulás történik zeneileg egy dalon belül, a zenészek érzékelhetik, megváltozott a korábban kialakult zenei szövet. Megváltozik az alap, amire már ráálltak, és új, ismeretlen terepre lépnek. A számok építése közben figyelünk egymásra: a hangszeres szólista arra figyel, hogy ne zavarja meg az énekest, míg a gitáros arra, hogy ne zavarja meg a billentyűst, hiszen ők harmóniahangszerként funkciójukat tekintve sokszor ugyanabban a territóriumban poroszkálnak.

A Vibe Changers-koncerteken egyaránt van lehetőség kapcsolatápolásra és kapcsolatépítésre?

D. J.: Igen. Konkrét célunk is, hogy a közönségből kikerülő jelentkezők mellett azokat a PEMA-ból érkező zenésztársainkat is megismerjük, akik még zenesulisok ugyan, de hamarosan róluk fog szólni a szakma – hacsak nem szól róluk már most is. A tegnap velünk játszó, PEMA-n tanuló Ujj Misa az arénákat megtöltő DESH mögött basszusgitározik többek között.

Hogyan tudtok teljes felszabadultsággal és oldottsággal, ugyanakkor teljes és pontos fókuszáltsággal jelen lenni zenélés közben?

D. J.: A Vibe Changersszel való zenélés során talán az „élni és élni hagyni” elv érvényesítése tud kihívás lenni. Jó érzékkel kell tudni lavírozni a kettő között.

Mit üzentek a közönség soraiban rejlő jelentkezőknek, miért lehet jó kipróbálni magukat a színpadon közöttetek az esetlegesen bennük rejlő félelem ellenére?

P. G.: Mondhatnám azt, hogy néha ki kell zökkenni a komfortzónából, viszont, őszintén szólva, én végig komfortzónán belül mozogtam tegnap. Nem pusztán a színpadi rutinom miatt, hanem azért, mert nagyon baráti a közösség, és érezhetően jók az energiák, amik jól is áramoltak közöttünk.

Mindenkinek szívből javaslom, hogy bátran próbálja ki magát! Elég sok zenekarban játszottam már eddigi életem során, a  kluboktól az Operaházig, de ilyen mértékű összehangolódást és flow élményt csak a Vibe Changersszel és a Random Trippel éreztem.

Májusban a Magyar Zene Házában nyitottátok az A38-on megvalósuló koncertsorozatot. A záróbuli is ott lesz?

D. J.: Igen, ott tartjuk a zárógálát szeptemberben, a kettő között pedig kéthetente, keddenként zenélünk az A38 tetőteraszán mi, valamint azok, akik a közönség soraiból nyitottak önmaguk színpadi kipróbálására és arra, hogy megtapasztalják, milyen érzés részt venni a zenealkotásban. Ez egy win-win szituáció, amiben mindenki nyer, a zenészek és a közönség egyaránt. Olyan önfeledt nyári éjszakákat élhetünk át együtt, amik a Random Trip első nyolc-tíz évét idézve adnak egy más ízvilágú élményt. Június 30-án Sena és Hangácsi Márton jelenlétében élvezhetjük az estét, július 14-én Lábas Viki – Vavra Bence – Mc Kemon (Irie Maffia) hármasa, július 28-án Csányi Rita (The Anahit) és Mc Zeek párosa énekel és zenél velünk.

Fotók: Sorok Péter / Kultúra.hu