Mautner Zsófi: A kultúra az életünk sava-borsa, ami mindent és mindenkit összeköt
Június 20-án, Szent Iván éjszakájához legközelebb eső szombaton ismét Múzeumok Éjszakája, melynek fókuszában idén a gasztronómia és a kultúra kapcsolata áll. Az Ízekbe zárt történetek tematikájú rendezvény nagykövetével, Mautner Zsófi gasztronómiai szakíró-műsorvezetővel beszélgettünk.
Hogyan csatlakoztál a Múzeumok Éjszakájához?
Nagy élmény volt ez a folyamat! Még bőven a nagyköveti felkérés előtt megkeresett a Habsburg Ottó Alapítvány, és megkérdezte, lenne-e kedvem velük egy gasztronómiai programhoz a Múzeumok Éjszakáján. Nagy örömmel igent mondtam, hiszen saját programomként kóstolóval és meséléssel egybekötve idézhetek meg a székhelyükön – Budapesten, a Szentkirályi utcában – egy 1911-es Habsburg esküvői menüt, ami imádni való kihívás számomra.
Én is látogatója vagyok ennek a mindenki által ismert, sok százezer embert megmozgató, huszonnégy éves, patinás, rengeteg programot kínáló nemzetközi rendezvénynek. Belegondolni is elképesztő, hogy a Múzeumok Éjszakáján háromezer kulturális program zajlik egyszerre az egész országban – boldogan és büszkén mondtam igent a nagyköveti felkérésre, és még erősebben dobogott a szívem, amikor megtudtam, hogy idén a gasztronómián van a fókusz.
Közel érzem magamhoz az ízeket és kultúrát összekapcsoló koncepciót. Tapasztalatból tudom, milyen természetes módon lehet összefűzni a gasztronómiát a művészetekkel, kulturális tartalmakkal és kulturális és programokkal. Már az előkészületekben is öröm volt részt venni.
Mesélj, milyen előkészületekben vettél részt, és hogyan?
Számos kisfilmet, promóciós videót készítettünk. Ennek keretén belül forgattunk Budapesten és Sopronban, a Múzeumok Éjszakája idei kiemelt városában. Nagyon rég nem jártam Sopronban, és leesett tőle az állam. Egyrészt azért, mert gyönyörű a város, másrészt azért, mert olyan világszínvonalú és fantasztikus a Múzeumnegyed, hogy alig várom, hogy visszamenjek oda a családommal.
Milyen élmények értek a soproni forgatás során?
Hat múzeumban jártam, köztük például a Soproni Múzeumban, ahol van egy úgynevezett Storno-konyha, ami a Storno család régi, 17–18. századi családi recept- és könyvgyűjteményéből táplálkozik. Nagy élmény volt szembesülni azzal, hogy van a múzeumban egy abszolút mai, modern, használható konyha, ahol számos programot tartanak. A Soproni Múzeumnak van két gasztrobloggere – az intézmény múzeumpedagógusa és a könyvtárosa –, akik tizenkét éve dolgoznak az említett receptekkel, hihetetlen elkötelezettséggel és ambícióval kezelik és gondozzák ezt a kulináris gyűjteményt. Meg is kérdeztem őket elképedve, hogy: hogy lehet, hogy eddig nem ért el hozzám az értékes munkásságuk?
Mondok egy nem gasztronómiához kapcsolódó élményt is. Fogalmazzunk úgy, hogy: soha nem gondoltam volna, hogy valaha arra fogok vágyni, hogy visszamenjek a családommal egy bányászati múzeumba. (nevet) A soproni Központi Bányászati Múzeum egy pici, de nagyon jól kitalált és megcsinált, interaktív múzeum – én finoman fogalmazva egyáltalán nem vagyok egy műszaki érdeklődésű valaki, de ez a hely nagy hatással volt rám, kifejezetten klasszul éreztem magam.
A soproni Lenck-villát is megemlítem, ami egy képzelt polgári család életét, az ahhoz kapcsolódó szokásokat – például étkezési és öltözködési szokásokat – és mesterségeket mutatja be. Tehát Sopron egy hatalmas új felfedezés volt számomra, és várom, hogy visszatérjek a családommal.
A budapesti forgatási élményeid közül mit emelnél ki?
Például a Magyar Nemzeti Galéria Dolce vita című kiállítását, aminek – bár a tárlat tartalma messze túlmutat a gasztronómia témáján – a csendéletei gyönyörű gasztronómiai elemeket tartalmaznak. Nagyon intenzív élménycsomagot adott számomra a forgatás, és bízom benne, hogy ennek a filmes lenyomatával másoknak is kedvet csinálok az élmények személyes megtapasztalásához.
Téged hogyan inspirál, és hogyan fűszerezi meg az életedet a múzeumok világa?
Gyerekkoromtól kezdve óriási nagy kultúrafogyasztó vagyok. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol a legtermészetesebb módon volt jelen a kultúra. Az életünk szerves része volt a mindennapokban, és az utazásaink során is minden alkalommal múzeumba, kiállításra vittek minket, a testvéremet és engem a szüleink. Már pusztán ebből fakadóan is alapvető fontosságú számomra a kultúrafogyasztás.
De emellett azért is, mert a mai gyors tempójú, ingerekkel teli világban a lelassulás, a minőségi kikapcsolódás és a csendes, időtlen, elmélyült mentális és érzelmi töltekezést megtartó erejű eszközének érzem.
A rendezvény idei tematikáját látva egyből bevillan az anyukám baracklekvárja és a gyerekkorom. Neked mi jut eszedbe, ha azt mondom: ízekbe zárt történetek?
Az, hogy valójában az egész életem egy ízekbe zárt történet. Hiszen az életem évtizedek óta az ízek és a gasztronómia körül forog. Azért is örültem annak, hogy ez lett az idei választott tematika, mert mindig kiderül, hogy a gasztronómiában jelen lévő ízek és receptek csupán a kellemes és élvezetes hedonista felszín, de – ahogy te is említed – az ételek és ízek mögött rengeteg emberi történet bújik meg.
A gasztronómia ma egy nagyon kurrens, divatos és ezáltal tömegeket elérő téma, és egy ilyen kulturális programon belül segít megszólítani azokat az embereket is, akik a téma húzóereje nélkül talán sokkal kevésbé éreznének kedvet egy múzeumi kiállításon való részvételhez. Őket az ízekkel, az ételekkel tudjuk bevonzani egy olyan történetbe, ami a gasztronómián túlmutatva sokkal többről szól.