Kardos Norbert: Az alkotófolyamat tükörkép lehet
Kardos Norbert Artisjus-díjas zongoraművész, zeneszerző és zenei rendező oszlopos tagja Kökény Attila, Takács Nikolas, Szőke Niki, Veres Mónika „Nika” zenekarainak, Molnár Ferenc Caramel zongoristája és zenekarvezetője, a Kőbányai Zenei Stúdió tanára, valamint a Póka Egon Művészeti Akadémia (PEMA) könnyűzenei billentyűs szakirányának felelőse és oktatója. A sokszínű munkásságáról, az alkotói folyamatairól, a májusban megjelenő második lemezéről és a PEMA-ról beszélgettünk.
Sokakkal dolgozol a saját zenei projekted és a tanítás mellett. Hogyan tudsz ilyen sok helyen párhuzamosan magas színvonalon teljesíteni, és elaprózódás nélkül, teljes szívvel jelen lenni?
Ez nem egyszerű feladat. Sokakkal zenélek, de mindannyian nagyon jó barátaim, ebből fakadóan támogatók, így könnyedén és gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. A sulival azért van szerencsés dolgom, mert bár sok energiát igényel, és sok energiát fektetek bele, sok energiát ad is, hiszen szeretek ott lenni és a fiatal generációval foglalkozni.
Nagy örömmel tölt el, hogy azt látom: sok a tehetséges fiatal, akik igazán vevők a minőségre. Szükség van olyan zenészekre, akik magas szinten akarnak megtanulni zenélni. Az elaprózódás pedig nem feltétlen elkerülhető – időnként én is úgy érzem, hogy szétszakadok, de úgy vagyok vele, hogy amíg bírom, csinálom. Gyakran késő éjszakába nyúlóan ébren vagyok, igyekszem behozni a lemaradást, a saját zenei dolgaimmal foglalkozom.
A színpadon és a PEMA-n is számos zenésszel kapcsolódsz, intenzív hatások érnek. Hogyan tudod mindeközben tisztán megőrizni a saját zenei identitásod?
Azért csinálok néhány évente egy saját lemezt, mert az azon szereplő dalok megírása, megalkotása során megfogalmazom azt, aki én magam vagyok. Ezek a dalok engem tükröznek.
Ahogy az első lemezemen, úgy a jelenleg készülő második albumomon is több közreműködő jelenik meg, hiszen ez egy koncepció nálam. Örömmel tölt el, hogy olyan emberek vesznek részt a lemez munkálataiban, akikre kifejezetten felnézek és akiket nagyon szeretek. Az új lemezem zenei tekintetben eltér majd a korábbitól, de ahhoz hasonlóan gazdag hangzású lesz.
Azt mondod, a saját projekteden belül mutatod meg igazán önmagad. Miként definiálod azt, aki vagy?
Nagyon érzelmes embernek tartom magam, így a zenei világomat szép, nyugodt dallamok, lírai harmóniavilágú dalok jellemzik. Nagyon szeretem a vonós hangszereket, így ezeket is előszeretettel jelenítem meg a dalaimban. Közel áll hozzám a jazz-, a soul-, az RʼnʼB- és a gospelzene, ezeket a műfajokat próbálom vegyíteni.
Szép, hogy ilyen színes zeneiséggel is képes vagy egységes, harmonikus hangzású dalokat alkotni – mintha egy olyan fa lennél, ami különböző ágain más-más gyümölcsöket terem.
Ez egy jó hasonlat, ilyesmiről van szó.
Hogyan, milyen folyamat útján szerzed a dalaidat?
Vannak olyan pillanatok, amikor lelkileg kicsit „kivagyok”, fáradt vagyok – ekkor leülök a zongorához, és egyszer csak elindul az alkotói folyamat. Nem szoktam agyalni azon, hogy mit hogyan kéne csinálnom, hanem hagyom, hogy felszínre törjenek a bennem lévő dallamok. Ezt addig csinálom, amíg meg nem hallom a külvilágban, a zongorán keresztül felcsendülni azt, ami bennem megfogalmazódott.
Miután létrejöttek az alapok, a hangszerelésen elég sokat szoktam dolgozni. Addig nem nyugszom, míg azt nem hallom, ami a fejemben szól. A tanítványaimnak mindig kihangsúlyozom az alkotással kapcsolatban, hogy az ilyen jellegű munkafolyamat nagyon hasznos.
Miért?
Azért, mert az alkotófolyamat tükörkép lehet.
Akár terápiás jellege is lehet ennek a folyamatnak?
Abszolút. Segít felszabadultabb, önazonosabb emberré válni – nekem legalábbis biztosan. Hiszen, miután belenéztem a „tükörbe”, a dal tükrébe, elgondolkodom az ott megjelenő dolgokon, felteszek magamnak kérdéseket, ezáltal egyre inkább megismerem önmagam. Az egész életem a zenéről szól, a zene körül forog, és miközben zenét alkotok és formálok, a zene is formál engem.
Mit tudhatunk a jelenleg készülő, a terv szerint májusban megjelenő lemezedről?
Ahogy az tőlem megszokott, ezúttal is feszegetek szomorú témát. A lemez több dala a szüleim elvesztéséről szól, ami bár régebben történt, nehéz feldolgozni. A gyász szomorúsága mellett vidámság is helyet kap a lemezen, a szerelem és a remény témái is megjelennek. Az emberi létben megtapasztalható, megélhető érzelmek széles spektrumát bejárjuk rajta. Mélység, magasság. A szüleimről szóló dal szövegét én magam írtam, a többi dalhoz pedig egyeztetést követően többnyire a vendégénekesek alkotnak szövegeket – ugyanis szerintem akkor jó a dal, ha a benne szereplő énekesek is magukénak érzik, ezt pedig könnyű elérni, ha szövegírás által szentelnek rá energiát. Ugyanakkor olyan dalok is lesznek az albumon, amelyek szövegét Lombos Marci írta, akivel régóta együtt dolgozom.
A PEMA tanulóinak részvételével készülő szerzeménynek mi a különlegessége?
Ez egy kicsit fiatalosabb lendületű dal. Felkértem Pigniczki Dóra nevű diákunkat, hogy énekelje fel, mellette a zenészek is PEMA-s hallgatók lesznek: Léhárt Erik (dob), Ujj Misa (basszusgitár), Szóka Barna (gitár). Továbbá meghívtam egy vendég előadóművészt, aki számomra valódi legenda – bár szerintem Magyarországon mindenkinek: Tony Lakatos jazzlegenda fog szaxofonozni a dalban.
A PEMA oktatójaként hogyan tudod a maga teljességében átadni a tudásod a tanítványaidnak?
A PEMA diákjai meglehetősen ügyesek, tehetségesek, intelligensek és tanulni vágyók, sokukkal egészen gördülékenyen lehet együtt dolgozni. Vannak olyan nehezebben motiválható hallgatók, akik fejtörést okoznak és tanárként kihívást jelentenek, de a legtöbben magas szintű fogékonysággal vannak jelen, várják az impulzusokat, várják a tanácsokat.
Ebből fakadóan nem kell fárasztó erőfeszítéseket tennem oktatóként, nagyszerű együttműködés van köztünk a diákokkal. Hatalmas dolognak tartom, hogy immár egyetemi szinten van lehetőség részt venni könnyűzene-oktatásban Magyarországon, és nagyon örülök annak, hogy ez ráadásképpen ilyen jó közösségben, ilyen jó hangulatban valósul meg.
Fotók: Sorok Péter/Kultúra.hu
