Itinera: A dark folk egy trójai faló, amiben külföldre csempésszük a magyar népzenét
Az Itinera zenekar dalai a képzelet színes tollú szárnyain szállva kapcsolnak össze a gyökereinkkel, a zenéjük magját képező magyar népi kultúrával. A magyar népdalokból inspirálódó dark folk duó néhol meditatív, máshol energikus ősi, törzsi tábortűz hangulatát idéző zenéjében jelen van a pagan folk, a sámánizmus és az electro hatása is. Az eddig főként külföldön koncertező Itinera fellépett Ljubljanában a mongol The HU előtt, a Floating Castle fesztiválon, valamint a hamburgi Reeperbahnon is – ez részben a saját talpraesettségüknek, részben a HOTS támogatásának köszönhető. A február 27-én a budapesti Fonó Budai Zeneházban fellépő zenekar tagjaival, Horváth Anettel és Nagy Ádámmal beszélgettünk.
Hogyan találtatok rá a saját, egyedi zenei hangotokra?
Horváth Anett: Ez teljesen organikusan történt, nem terveztük el. Volt egy másik, Leecher nevű metálzenekarunk, amiben csellókkal helyettesítettük a gitárokat. Ez egy eléggé egyéni koncepció volt, jól is ment a zenekar, de a Covid tönkretette. Ádámmal úgy döntöttünk, hogy minket nem fog megakadályozni a helyzet, továbbra is zenélni fogunk.
Elkezdtünk jammelgetni, akkor még mindenféle zenei műfajban. Hagytuk magunkat sodródni. Falun nőttem fel, Nagyivánon nyolc éven át énekeltem népdalokat és néptáncoltam. Ebből fakadóan az Ádámmal való zenélés során egyszer csak előkerült egy népdal – majd még egy és még egy –, amit feldolgoztunk, és nagyon tetszett az eredmény. Ehhez kapcsolódott menet közben a sámánizmus és a skandináv zene hangzásvilága, valamint az electro kíséret – így kezdett kialakulni az Itinera-irány.
A metálzenekar után miként tudtátok beleengedni magatokat a népzenei, sámánisztikus hangzásvilágban történő alkotásba?
Nagy Ádám: Megkönnyítette ezt a folyamatot az, hogy mi nem vagyunk szemellenzős zenészek – a metálzenekari létünk előtt és mellett is többféle zenei stílusú zenét írtunk a szabadidőnkben. Én például saját szórakoztatásomra készítettem különféle műfajú, például szintipop- és technofeldolgozásokat a saját dalaimból. Van egy darkwave-es közös projektünk, és Anettnek van egy a cappellás projektje is.
Az Itinera első dalai is érzésből és intuícióból, nem pedig előre kitalált koncepció alapján születtek, csak később kezdtek kirajzolódni a műfaji körvonalak.
H. A.: Ezek a körvonalak a dark folk stílust jelzik, ami nem áll messze a metáltól. Ha hangszerelésben nem is, érzetben nagyon közel van hozzá – ez az oka annak, hogy a metálra és rockra specializálódott kiadók, koncertszervezők viszik a dark folk produkciókat is. A kettőt lényegében egy kalap alá veszik, tehát nem is ugrottunk olyan távol a metáltól, mint ahogy azt elsőre gondoltuk.
Hogyan építitek be a dalaitokba az azokban érzékelhető lelkierőt?
H. A.: Organikus módon: az éppen aktuális hangulatunk jelenik meg a dalainkban – az általunk megélt öröm, melankólia és szomorúság egyaránt lecsapódik bennük. Ez az egyik oka a zenénk eklektikusságának. Szeretem, hogy mindig találok az éppen aktuális hangulatomhoz illő népdalt, aminek a szövegéhez még pár sort hozzáírva meg tudok fogalmazni egy konkrét érzést, élethelyzetet.
N. Á.: …és ha véletlenül nem találsz, akkor írsz egyet. (nevet)
H. A.: Igen, ez fontos: nem minden dalunk népdal. Olyan is van, ami annak hangzik, de nem az – én írtam.
Van bennetek a zenétekkel kapcsolatos küldetéstudat?
H. A.: Nem tudom, hogy ez kifejezetten küldetéstudat-e, de örülök annak, ha más országokban magyar népdalokat hallanak és ismernek meg az emberek. Többek között ezért is szeretnék minél több népdalt felhasználni a zenénkben. Örülök, amikor a külföldi koncertjeink után odajönnek hozzánk beszélgetni és a magyar kultúráról érdeklődni a közönség tagjai.
N. Á.: Egyelőre nagyobb ránk a kereslet külföldön, mint Magyarországon.
Ezáltal lehetőségünk adódik becsempészni a fesztiválokon jelen lévő emberek fülébe a magyar népi kultúrából eredő dalainkat.
A HOTS (Hungarian Oncoming Tunes) programiroda támogatásának köszönhetők a külföldi sikereitek?
H. A.: A HOTS nagyon sokat segít. Tavaly nekik köszönhetően jutottunk ki két showcase fesztiválra – az egyik a Reeperbahn volt, a másik pedig a Mastering the Music Business showcase egy aköré szerveződött mini turnéval. A showcase fesztivál abban tér el egy átlagos zenei fesztiváltól, hogy a szakmának szól, ezáltal kiváló bemutatkozási lehetőséget jelent a koncert- és fesztiválszervezők felé. Emellett hazai koncertet is szerveztek már nekünk, és mindig éreztetik velünk a támogató jelenlétüket, számíthatunk rájuk. Viszont a külföldi koncertezésünk már a HOTS-szal való szoros együttműködés előtt elindult.
Teljesen önállóan, saját erőből szerveztétek a fellépéseket?
H. A.: Igen, a Leecher miatt voltak már kapcsolataink – írtam nekik és további kluboknak, és koncertezési lehetőség felől érdeklődtem. Ahogy az évek során tovább épült a kapcsolatrendszerünk, úgy egyre több lehetőség és megkeresés érkezett. Számos hazai fesztiválnak is írtam, és érdekes módon több külföldi válaszolt, mint magyar. Ennek valószínűleg az az oka, hogy külföldön már kiépült közönsége és kultúrája van a dark folk stílusnak.
N. Á.: Külföldön nagy, vásárokkal egybekötött fesztiválok – úgynevezett fantasy festek vannak, amik a műfaj köré szerveződnek. Ezeken kelta és dark folk jellegű zenék szólnak, és lovagnak, tündérnek meg kalóznak öltözött emberek sétálgatnak.
Olyan, mintha a varázslatot éltetnétek a zenétekkel a világban – A Gyűrűk Ura filmjeleneteiben is el tudom képzelni!
H. A.: Fontos éltetni.
Meséljetek a február 27-i koncertről!
H. A.: Az ETHNOTECH szervezésében játszunk a Fonóban a Fandyr zenekarral. Velünk tart és négy dalunkon át táncol a Litha Tribe nevű táncos csapat. A korábbi szerzeményeink mellett októberben megjelent első, Kör című nagylemezünk dalai is életre kelnek a színpadon.
Címlapfotó: Itinera. Fotó: Siket Levente
