Pásztor Annáék majdnem feladták, de végül idén is lesz PILIS I fesztivál
A Pásztor Anna, Bunyevácz Anasztázia, László Norbert és barátaik által életre hívott, és idén egy negyedik taggal, Paulay Gyulával kiegészült PILIS I fesztivál július 3–5. között a Pilis szívében, a Pilisszántói Szikla Színházban ad lehetőséget az önmagunkkal, egymással, a természettel, a művészettel és az ősi tudással való kapcsolódásra, összefonódásra. A közösségi mozgalom megvalósítását célzó rendezvényről beszélgettünk Pásztor Annával.
Mi teszi különlegessé az idei PILIS I fesztivált?
Őszintén szólva elég komoly lelki háttér teszi fontossá az idei rendezvényt, mégpedig az, hogy: majdnem feladtuk. A PILIS I-nak volt egy közel nyolc éven át tartó előfutára, az Anna and the Barbies-táborból több ezer fős rendezvénnyé nőtt Hello Ugar fesztivál. Azt a nyolc évet képletesen szólva egy levegővétellel vittük végig, aztán jött a Covid, ami alatt végig kerestem a fesztivál jövőjét. Pilisszántón találtam meg. Kezdésnek tartottunk egy félnapos, igen előremutató rendezvényt, a rákövetkező évben – tavaly – pedig az utolsó utáni pillanatban „most vagy soha” üzemmódban szerveztük meg saját zsebből Bunyevácz Anasztáziával és László Norberttel. Elképesztő folyamat volt. Nyíltak előttünk az ajtók, mint minden olyan projekt esetében, amit az égiek támogatnak. Ennek köszönhetően százszorosan felülmúltuk az eredeti terveinket.
Lement a fesztivál, elpakoltunk, felszedtük a csikkeket, és négy-öt hónapon át próbáltuk helyrerakni magunkat lelki és pénzügyi értelemben. Január végére harmonizálódott a helyzetünk, és ezután érthető módon azt éreztük, hogy nem merünk még egyszer belevágni ebbe.
Hogyhogy mégis megtettétek?
Egyrészt csatlakozott hozzánk szervezőként egy negyedik tag. Ő Paulay Gyula, aki a Hello Ugar fesztivál első éveiben kapcsolódott hozzánk a BORKAS Fröccsbusz nevű gyönyörű létesítménnyel, ami az azóta eltelt években rengeteget fejlődött. A csatlakozásával kihúzott minket a gödörből, és tartja bennünk a lelket. Remegő térdekkel, biztosíték nélkül ugrottunk fejest az idei év szervezésébe, bízva abban, hogy – mivel a tavalyival szemben az idei rendezvény nem ingyenes – lesznek, akik belépőt vesznek.
Másrészt megint éreztem, hogy belülről piszkálnak az égiek, hogy meg kell csinálnunk. Éreztem és mondtam nekik, hogy „jó, megcsináljuk, de akkor segítsetek, mert látjátok, hogy mi a helyzet”. Nekiálltunk a szervezésnek, és szép lassan meglett az eredménye. Már összeállt a zenekarok és előadók listája, most a piactér programját szervezzük – és a szervezést a változatosság kedvéért nem a fesztivál kezdete előtt hét héttel, hanem három hónappal kezdtük el.
Változik bármi a fesztiválon a tavalyihoz képest?
Igen, lesz két új helyszínünk a nagyszínpad mellett: egy kisszínpad és egy szurdokbéli színpad gyerekprogramokkal, kiscsoportos gyerek- és felnőttfoglalkozásokkal, masszázzsal, meditációval és kerekasztal-beszélgetésekkel, piaccal. Lesz VR-vezette játékos Csillagösvény-túra, és ami nem lesz: sátrazás. Helyette bevesszük a néhány perc sétára lévő, nemrégiben felújított Orosdy-kastélyt, itt lesz szállás- és étkezési lehetőség, valamint egy szombat reggeli meditáció. Szépen bővülünk.
Mesélj, mi a PILIS I-t éltető szellemi motor? Szervezőként mi a hajtóerőtök, motivációtok?
Jó, ha minden ilyen kezdeményezésnek van egy cégérre tűzött szellemisége, így felajánlottam a sajátomat, hiszen ezt tudom a legigazabb módon képviselni. Ez a szellemiség éppolyan eklektikus, mint a személyiségem: a művészet, a tudomány és a spiritualitás iránti érdeklődésem határozza meg. Idén is ezeknek a gyönyörű háromszögében szeretnénk megalkotni a fesztivált.
Miben fog ez megnyilvánulni a programok terén?
Zenében a csöndesebb, akusztikus zenei forma felé hajlunk, itt-ott enyhén elektronikus hangzással. Lesz blues-, jazz-, népi, folk- és világzene, valamint idén befigyel az opera is, ami egészen érdekes lesz. A nyitóceremónián Csóka Anita fog elénekelni egy – a fesztivál számára írt – Glória című, népdalból induló, popon keresztül fúziós operába torkolló dalt. Eleve a PILIS I hatalmas, sziklába vájt helyszíne, a pilisszántói mészkőbánya is az operák világát, azok díszletét idézi nekem.
Ha már mészkőbánya: hogyan határozza meg a PILIS I-t a helyszínéül szolgáló gyönyörű terület?
Maga a Pilis tele van varázslatos, őserőt árasztó helyekkel, ezek közé tartozik az elképesztő mészkőbánya is. Ez egy geológiai seb: a hegységből kivágott, kitépett, kirobbantott seb. A síró gyerekek gyakran megnyugszanak, amikor egy sebükre színes, kedves, például Mickey egeres sebtapaszt kapnak. Amikor színes fényeket vetítünk a csupasz sziklafalra, ehhez hasonló módon lesz valahogy szebb az egész.
Kimutatható, hogy a növényeknek is fáj, amikor megmetszik őket, hát akkor mit érezhet egy hegy, aminek a jelentős részét kirobbantották? Hiszem, hogy a kitermelés helyén tátongó területen való pozitív, szeretetteljes együttléttel kárpótoljuk a hegyet.
Fotók: Hegyi Júlia Lili/Kultúra.hu
