Valde Orsolya: A zene a közös nevező
Több kontinens jazzvilága és a kortárs zene csúcselőadói lépnek fel idén augusztusban a Paloznaki Jazzpikniken. A brit, francia, holland és amerikai jazz meghatározó alkotói emelik a hangulatot a magyar fellépők mellett a fesztiválon, aminek a szervezői úgy szórakoztatnak, hogy közben a közösségépítésre és a szemléletformálásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A jazzpiknik alapítójával, Valde Orsolyával beszélgettünk a rendezvényt átitató életérzésről, szellemiségről és a közelmúltban bejelentett új, társadalmi fókuszú kezdeményezésről.
Milyen életérzés, hangulat megvalósítása a Paloznaki Jazzpiknik célja?
Minden évben van egy organikusan kialakult mottója a fesztiválnak, idén ez a közösségépítés. Meglátásom szerint a fesztiváloknak jelentős közösségépítő szerepük van, hiszen mindegyik egy adott irányt, szemléletmódot, zenei palettát és kulturális elhivatottságot képvisel, ezáltal nagyjából azonos értékrendű, ízlésű emberek vannak rajtuk jelen, akik a közös hullámhosszból fakadóan könnyen és jól tudnak kapcsolódni egymással. Tapasztalataink szerint minden évben speciális, igazán elfogadó és befogadó társaság gyűlik össze nálunk: mindenki arra épít, hogy jól érezze magát, az emberek kiemelten jó fejek és kedvesek egymással, figyelnek és vigyáznak egymásra.
Célunk, hogy minél több generáció tudjon nálunk jól szórakozni. Kevés olyan hely van, ahol kisgyerekek, tinédzserek, felnőttek, idősek szórakozhatnak együtt, és ahol akár konkrétan a nagymamájával táncolhat az ember, de a Paloznaki Jazzpiknik ilyen. Itt szétszakadás helyett egységet alkotnak a különböző generációk képviselői, akik számára a zene a közös nevező – ez a közösség az itt felcsendülő zenékhez hasonlóan egy színes forgatag, amiből süt a nap. Ráadásul egyre szélesebb korosztályspektrumot szólítunk meg, ami fantasztikus érzés. Ezt idén ki is szeretnénk használni.
Mi módon?
Becsatlakoztunk a nemrégiben alakult House of Giving nevű kezdeményezésbe, ami a Bridge Budapest egyik pillére. Ez a kezdeményezés arra épít, hogy megváltoztassa Magyarország adományozási kultúráját, amelyre valóban ráfér a változás, hiszen elég rosszul állunk benne – utolsók vagyunk adományozás terén az Európai Unióban.
A jazzpikniken több ezer vagy tízezer ember tartózkodik egyszerre egy helyen, ezáltal rengeteg embert tudunk elérni és közvetlenül, nagy erővel megszólítani. Ugyanez igaz az összes fesztiválra, így felmerült bennem az igény, hogy fogjunk össze és próbáljunk meg közösen, azonos értékek mentén hatással lenni a társadalomra.
Összedugtuk a fejünket Pistyur Veronikával, a Bridge Budapest társalapítójával, és létrehoztuk a Giving Manifesto fesztiválverzióját, a Fesztivál Manifestót, amelyben pontokba szedtük, hogy a csatlakozó fesztiválok hogyan, mi alapján választhatnak maguknak az adományozók számára tisztán átlátható, így megbízható adománygyűjtő szervezetet. Már több fesztivál is csatlakozott hozzánk, a SopronFest, a Strand Fesztivál, a B My Lake, a SZIN és a Campus is, de várjuk a további csatlakozókat.
Mindig is vágytam arra, hogy olyan pozitív, szemléletformáló kezdeményezésben vegyek részt, amit büszkén vállalva példát mutathatok abban, hogy igenis lehet markáns értékrendet képviselve hatni a társadalomra.
A fesztiválon kívül is van közösségépítő vállalásotok, Sánta Dániel kollégáddal egyetemeken adtok elő. Mesélj erről!
A Színes Falak Mögött nevű előadásunkkal kíváncsi, nyitott kulturális szemléletet igyekszünk közvetíteni a diákoknak. Olyan zenéket mutatunk nekik, amiket nagy valószínűséggel nem dob fel nekik a TikTok és a Spotify, és felhívjuk a figyelmüket arra, hogy az algoritmus csak a már ismert köröket ismételgeti, ezért érdemes kilépni a keretekből ebben a tág és sokszínű világban. Három éve csináljuk ezt, egyre több egyetemre hívnak minket.
A jazzpiknik-életérzéssel a pillanatok felszabadult, örömteli megélésére ösztönzitek az embereket. Mi a tapasztalatod, mi által és hogyan élhető meg igazán ez az oldott, élvezetes derű?
A jelenlét, az „itt és most” megélése által. Ez egy divatos téma manapság, sokan szajkózzák a jelenlét fontosságát – okkal. Fontos, hogy a múltban való elmerülés és a jövőben lebegés helyett jelen legyünk és rácsodálkozzunk a lepkére, a napsütésre, a csillagos égre, a barátainkkal való együttlétre, az éppen szóló zenére, a hulló esőcseppekre, mindenre, ami éppen velünk és körülöttünk történik.
Nekem sokévnyi önismereti terápia és csoportterápia segített megszabadulni azoktól a lelki barikádoktól, amik falat húztak körém és elválasztottak a jelentől. Ma már képes vagyok megélni a jelenlétet és élvezni a pillanatot.
