Sűrű, kissé ijesztő, mégis magával ragadó, egyszerre zord és gyönyörű világot ismertem meg, amikor megnéztem a Hasadékot. Értem ezalatt a történetet magát, valamint az annak helyet adó Máramarosi-havasokat is. Krasznahorkai Balázs filmjében egy bonyolult apa-fiú viszony bontakozik ki előttünk, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a köztük tátongó hasadék fizikai valójában is megjelenik, mi, nézők pedig velük együtt ülünk a legmélyén, és élünk át mindent a rájuk leselkedő veszélytől való félelmen át a feloldozó megbocsátásig.
2005-ben diplomáztál az egykori Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és most jelentkeztél az első nagyjátékfilmeddel. Hogy teltek ezek az évek, milyen út vezetett a Hasadékig?
Írtam néhány nagyjátékfilmtervet, amelyekből különböző okok miatt nem lett végül film, a rendező munkatársaként dolgoztam a Saul fia, a Tegnap és a Napszállta című filmekben, Angelusz Iván mellett egy rövid időre a line-produceri munkát is kipróbálhattam, Politzer Péter Eroica című kisjátékfilmjében pedig producerként vettem részt. Ezek mellett forgattam két saját dokumentumfilmet, Omori asszonyok, illetve Edit és Miklós – együtt 77 éve címmel.
Egy interjúban említetted, hogy kifejezetten erre a helyszínre álmodtad meg a történetet. Miért?
A pontos helyszín nem volt meg a legelején, csak azt tudtam, hogy magashegységi környezetben kell lennie a szülőfalunak. Azért, mert azt szerettem volna, hogy vizuálisan is minél nagyobb legyen a kontraszt a két hely között, amely meghatározó a főszereplő életében. A múlt, a gyerekkor és a jelenlegi élete között. A Máramarosi-havasokra mint a történet helyszínére csak a forgatókönyv írása közben találtam rá, lényegében véletlenül. Az egyik korai változatban még fontos szerepe volt a görögkatolikus vallásnak, ez volt az ok, ami miatt Máramaros felmerült. A valóságban egyébként forgattunk még a Radnai-havasokban, illetve Magyarországon a Zempléni-hegységben, a Mátrában, a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is.
A Hegyek közt című diplomafilmed és a Hasadék alapján úgy sejtem, vonzódsz az erdőhöz, ahogy a „világból kivonulás”, a menekülés is hangsúlyos. Mit jelent számodra az erdő?
Ez egy jó kérdés, amire szerintem nem lehet, legalábbis én nem tudok „jól” válaszolni. Úgy értem, pontosan, összefoglalóan. Mert nagyon sokféle erdő van, több évszak és napszak, megszámlálhatatlanul sokféle fényviszony, változó időjárási körülmények, és akkor a hangulatomról még nem is beszéltem, amivel bemegyek „az” erdőbe. Ezért aztán nagyon sok mindent jelent számomra, egymással teljesen ellentétes dolgokat is. De ha összefoglalóan kéne valamit mondanom erről, talán azt mondanám: az ismeretlent. A biztos váratlant. Az időtlent. A rejtélyt.
Az apa-fiú páros, Molnár Levente és Babai Dénes kettőse igen erősre sikerült, szavak nélkül is természetesnek hat szinte minden pillanatuk. Egy ilyen erősen karakterhangsúlyos filmben rendkívül sok múlik a színészeken. Hogy zajlott a casting? Kit volt a legnehezebb megtalálni?
A főszereplő, Bálint, illetve Dumitru, a Colonel és a Bicskás pásztor szerepére már a casting kezdete előtt felkértem a színészeket: Molnár Leventét, Orbán Leventét, Kovács Lajost és Tzafetás Rolandot. A két fiatalt volt a legnehezebb megtalálnunk Zabezsinszkij Éva casting direktorral, Simont és Stellát. Nagyon sok erdélyi középiskolában járt a castingért felelős csapat (Besenyei Katalin, Bodor Balázs, Páczkán Fatima) őket keresve, és a Stellát játszó Baciu Noémit ott is találtuk meg, de a Simont alakító Babai Dénest végül – fantasztikus szerencsével – Budapesten.
Ha már említettem a szűkszavúságot: a minimális, sosem túlbeszélő dialógok mellett szinte egyáltalán nincsen zenei aláfestés sem a filmben. Koncepció volt mindez?
Igen, olyannyira, hogy kezdetben én egyáltalán nem akartam zenét használni, de aztán be kellett látnom, hogy bizonyos pontokon „muszáj” lesz, azaz: jobb, ha van.
A forgatás során mik voltak a legnagyobb nehézségek, amikbe beleütköztetek a stábbal?
A kései hóolvadás, a rengeteg eső és az ezek miatt sokszor járhatatlan, sáros földutak. 2019. május elejétől július közepéig forgattunk egy háromhetes leállással, amelyre az említett okok kényszerítettek. A film helyszínei közül a Grassai-birtokot és Dumitru magas hegyek közt lévő faházát volt a legnehezebb megközelíteni. Ez a háromhetes szünet talán a Bálintot, illetve Simont játszó Molnár Leventének és Babai Dénesnek volt a legnehezebb. Életben tartani magukban a filmbeli karaktert úgy, hogy hetek múlva „ugyanonnan” tudják folytatni. De sikerült nekik. Csodálom őket ezért is.
Az a bizonyos címadó hasadék veszélyes jelenetben mutatja meg magát. A színészek hogyan készültek a fizikailag is megterhelő feladatokra?
A veszélyesebb jelenetekre Farkas Balázs vezető kaszkadőrszakértő és csapata készítette fel őket, illetve a forgatás során, amikor kellett, biztosítókötelekkel vigyáztak rájuk, és volt néhány olyan snitt is, amelyeket kaszkadőrökkel forgattunk le.
Voltak esetleg referenciafilmek, amiket alapul vettetek?
Nem, nem voltak ilyenek.
Bálint és Simon fókuszba állított kapcsolatán kívül felsejlik több társadalmilag is fontos probléma is a filmben. Feladatnak érezted, hogy ezekről is „mesélj” a film eszközeivel?
Nem, én az ő személyes történetükre, a kettőjük közti kapcsolatra, annak alakulására, kiszámíthatatlan változásaira koncentráltam, azt szerettem volna elsősorban megmutatni.
Hogyan alakult a film a vágóasztalon az eredetileg eltervezetthez képest? Voltak esetleg számodra fontos jelenetek, amiktől meg kellett válni?
Teljes jelenet nem volt, amit kihagytunk volna. Csak snittek. A leforgatott anyag kilencvenöt százaléka benne van a filmben. A forgatókönyvíró társakkal, Lengyel Balázzsal és Lovas Balázzsal már eleve úgy írtuk meg a könyvet, Réder György operatőrrel pedig úgy snitteltük fel, hogy tudtuk, nagyon pontosnak kell lennünk, mert a rengeteg külső felvétel, a nehéz terepviszonyok és a kiszámíthatatlan időjárás miatt csak azt lesz időnk felvenni, ami be is kerül a filmbe. De Politzer Péter vágónak még így is voltak olyan ötletei vágás közben, amelyek „életmentők” voltak.
Min dolgozol most?
Egy olyan történeten, amely nem a jelenben játszódik, de – mint a Hasadékban – fontos szerepe van benne a tájnak.
Nyitókép: Krasznahorkai Balázs. Fotó: Pipacs Film
