„A boldogság legnagyobb ellensége: a maximalizmus” – beszélgetés Szécsi Zoltán vízilabdázóval

Erre vállalkozunk a Puzzle című podcastsorozattal, amelyben kirakóst játszunk vendégeinkkel. A különleges, geometriai ábrákból álló puzzle darabkáin egy-egy szó szerepel, hét élet-összetevő. Azt reméljük, a játék végén minden összeáll egy képpé. Péczeli Dóri játszótársa Szécsi Zoltán háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Aranykalászos gazda.

Melyik puzzledarabbal folytassuk?

Legyen ez a natúr színű. Az van ráírva, hogy falat.

Milyen ízek emlékeztetnek a gyerekkorodra?

Hú, rengeteg van! Anyukám nagynénje volt a mi „nagyink”, az anyai nagymamám ugyanis ’57-ben elhunyt. Örök élmény számomra a nagyika gombás-tejszínes Stefánia szelete vagy az anyukám által készített klasszikus rántott pulykamell héjában főtt burgonyával és tartárral. Egyébként meg rettentően édesszájú vagyok. Újlipótvárosban, ahol laktunk, két cukrászda is volt tőlünk pár saroknyira, a Fischer bácsi és a Zentai, és én mindkettőnek törzsvendége voltam. Zentainál a párizsi roló volt a kedvencem, ami másmilyen volt akkoriban, mint manapság. Nem ostyába, hanem rendes csokis tésztába volt beletekerve a párizsi krém…

Milyen a párizsi krém?

Jó fekete, jó sötét, egy nagyon tömény csokikrém. Ennek az édes íznek az ellensúlyozására volt hivatott a sajtos roló, amiből alkalmanként húsz-harminc dekát vettem Zentainál, attól függően, mennyi zsebpénzt kaptam. Mire a sarokig értem, minden elfogyott. Fischer bácsinál pedig a moszkauer volt a legnagyobb kedvencem. De ma már óvatosabban kezelem ezeket a bűnös élvezeteket! (nevet)

Egyébként mennyire mozogsz otthonosan a konyhában? Van valamilyen specialitásod?

Bár fantasztikusan mozgok a konyhában, a feleségem ezt nem szereti, úgyhogy a béke érdekében ő főz, én pedig eszem.

Mert ha beszabadulsz a konyhába, utána neki kell elpakolnia utánad?

Nem, egyszerűen pici a konyha, és mindig láb alatt vagyok, ezért átengedem neki a terepet. Az én reszortom általában a mosogatógép kipakolása meg a grillezés, a férfiak klasszikus feladata.

Említetted, hogy manapság már figyelned kell arra, mit eszel. Ezek szerint hiú vagy?

Szerintem a hiúság nagyon jó tulajdonság, szeretek hiú emberekkel dolgozni. Egy hiú ember nem ad ki összecsapott munkát a keze alól, legyen szó vízilabdáról, egy elemzésről vagy egy Excel-táblázatról. Odafigyel arra, hogy amit letesz az asztalra, az dicséretet érdemeljen ki.

Érdekes, én ezt nem is a hiúsággal, inkább a maximalizmussal, a tökéletességre való törekvéssel kapcsolnám össze.

A maximalizmust nagy hibának tartom, ami egyúttal a boldogság legnagyobb ellensége, hiszen semmi és senki nem tökéletes. Természetesen fontos a tökéletességre való törekvés, de célként csak az optimumot szabad kitűzni. Szerintem a kellően jó egy olyan helyzet vagy állapot, aminek mindenképpen örülni kell.

Miért érzékenyül el a Ha eljön Joe Black című filmen? Milyen útravalót kapott legnagyobb hősétől, az édesanyjától? Melyik pillanatképet merevítené ki élete filmjéből, és vajon miért hallgatja előszeretettel a Top Gun betétdalát? A teljes Puzzle-beszélgetésből kiderül!

Nyitókép (terv): Czakó Gergely